A műfaji skála szélesítése érdekében került bele MITEM programjába idén két táncprodukció is. A találkozó zárásaként egy izgalmas Bartók-értelmezéssel gazdagodott a közönség. A két kísérletező kedvű táncos alapította Idéző 1.84 társulat, illetve a hozzájuk csatlakozott két zenész a címhez méltón, tisztelettel nyúlt hozzá a világklasszis szerző munkásságához, amely ugyanakkor keretet adott a csapatnak ahhoz, hogy megfogalmazzák a hagyományhoz való viszonyukat.

A társulat nagyjából egyívású tagjai egyszerűen és szépen játszottak el Bartók jól ismert remekműveivel, az előadás középpontjában az emblematikus Allegro Barbaro állt, pontosan az a mű, amelyben Bartók megfogalmazni igyekezett azt a „másságot”, amit a magyarság megélése jelent a nagyvilágban. Az a mód, ahogyan a zeneszerző próbált a hagyományokból kiindulva megfogalmazni valami új és kortárs érzést, ebben a produkcióban is visszaköszön: bő századdal később ez a négy alkotó kísérli meg egy, a huszadik századnál semmivel sem könnyebb új korszakban elmesélni nekünk, mit gondolnak a gyökereikről, hogyan értik a hagyományok üzenetét, és hogyan tudják azokat újraértelmezni egy mai, kortárs olvasatban. Mindezt a zene és a tánc univerzális nyelvén teszik, elképesztő energiákkal és játékossággal fűszerezve. A két táncos, Tókos Attila és ifj. Zsuráfszky Zoltán az intenzív formanyelv-keresés útján van, egyfajta üdítő ötvözetét adva a néptánc, a kortárstánc és a mozgásszínház kifejezési formáinak, biztosak lehetünk abban, hogy ez a nyelv hamarosan teljesen kicsiszolódik, de nagyon jó úton haladnak. A zenészek, Kiss-Balbinat Ádám és Szabó Marcell pedig igazán méltó játékostársakká váltak ebben a produkcióban, mindamellett, hogy felsőfokú muzikalitással gondolták át és szólaltatták meg a bartóki futamokat, erős színpadi jelenléttel, „több mint zenészként” működtek az előadásban. Különösen Kiss-Balbinat Ádám esetében volt ez megfigyelhető. Csak bátorítani lehet ezt a négyest a közös alkotás folytatására.

A közönségtalálkozón Szász Zsolt, a Nemzeti Színház dramaturgja bevezetésképpen elmondta, az előadás közreműködői egy generációt képviselnek, hiszen 84-es, illetve 87-es születésűek, mindegyikük Junior Prima Díjas, a két táncos Harangozó Gyula- díjas. Beszélt arról, a Színházi Olimpia beharangozóján két nappal ezelőtt elhangzott, hogy a mostani MITEM egyúttal felvezetője a jövő évi rendezvénynek is, így nem véletlenül, már a műfaji nyitás jegyében kerültek a programba a táncelőadások. Arról is szólt, hogy nagyon fontos kérdést feszeget ez a produkció Bartók ürügyén, mert lényegében azzal foglalkozik, mit gondolunk mi magyarnak, hogyan gondoljuk el a magyarságot a 21. században. Tókos Attila elmesélte, hogy sok évre nyúlik vissza a közös alkotómunka igénye ifj. Zsuráfszky Zoltánnal, akivel egy évfolyamra jártak a Táncművészeti Egyetemen. Az Idéző 1.84 formációt 2016-ban hozták létre, akkor Testvér címmel tartottak egy bemutatót, ami Káin és Ábel történetén alapult. Két évvel később Közelítés – Kvartett variációk címmel hoztak létre egy másik produkciót, a Kaleidoszkóp pedig a harmadik közös alkotómunkájuk eredménye. A Bartók-év inspirálta azt, hogy a zeneszerzővel foglalkozzanak – tette hozzá a táncos-koreográfus. Ifj. Zsuráfszky Zoltán hangsúlyozta, hogy a tradíció és a modernitás közötti párbeszéd adja az alkotómunkájuk alapját. A Kárpát-medencei hagyományokat alapul véve, a néptáncból indítják az innovációt, keresik azt a nyelvet, amelyen saját megfogalmazást tudnak adni. Ez a produkció volt viszont az első, amelyben élő zenével dolgoztak, úgyhogy ez új elem volt ebben a folyamatban. Bartókkal kapcsolatban a táncos-koreográfus megfogalmazta, nagyon fontos volt számukra, hogy az identitás kérdéseiből induljanak ki, hiszen az a hagyományos kultúra, amelyből Bartók is építkezett, számukra is lényeges kapcsolódást jelent, néptáncosként ők is ezzel a kultúrával dolgoznak. Kiss-Balbinat Ádám elmondta, egyfajta fricskának szánták a produkció elején, hogy elhangzik Bartók előadásában az Allegro Barbaro, majd a színpadra érkező szereplők learatják a babérokat. Ezzel is jelezni próbálták, hogy újragondolásra késztette őket a zeneszerző életműve. Szabó Marcell arról beszélt, neki a klasszikus zene világából kizökkentő, izgalmas találkozást jelentett, hogy az Állami Népi Együttessel közösen dolgozott egy Liszt-műsoron, és akkor fogalmazódott meg benne a Bartókhoz kapcsolódó feldolgozás gondolata. Mivel az említett produkcióban találkozott ifj. Zsuráfszky Zoltánnal, némi beszélgetés után adta magát a lehetőség a közös munkára. A gondolatból aztán kialakult a közös fantázia. Kiss-Balbinat Ádám hozzátette, nagyon fontos volt az est felépítésének koncepciójában a kettősség megjelenítése, mert az Bartóknál is folyamatosan jelen van, ezért a kétarcúságot igyekeztek a táncban és a zenében is központi elemmé tenni, ami a hagyomány-modernitás párosra is reflektál. Ifj. Zsuráfszky Zoltán mindehhez hozzáfűzte, fontos gondolat volt, hogy ezzel a továbblépéssel, az újragondolással saját magukat is meg tudják találni a tradíció mentén.

Ungvári Judit

(2022. május 9.)