12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Arra kértük szerzőinket – Szécsi Noémi írót és kultúrtörténészt, Gulyás Gábor filozófust és esztétát, valamint Kutszegi Csaba színház- és tánckritikust –, hogy osszák meg olvasóinkkal élményeiket egy-egy darabról. Nemcsak azt írták meg, hogy mi tetszett nekik és mi nem, hanem azt is, hogy ők mit visznek magukkal ezekből az előadásokból. További olvasnivalókat találnak honlapunk fesztiválkrónikájában, amelyet Ungvári Judit színházi szakíró jegyez. A színházi élmények után jó olvasást kívánunk!

Zajos sikerrel és ismét egy újraértelmezett klasszikussal tért vissza a Nemzeti Színház színpadára a Comédie-Française társulata. A nagymúltú francia teátrum ezúttal egy egészen friss előadását, a márciusban bemutatott Berenikét hozta el Budapestre, Guy Cassiers rendezésében. 

A japán színész nem azért tökéletes választás Jónás szerepére, mert éppen abban az évben (1968-ban) született, amikor Sorescu megírta ezt a ma már klasszikusnak is nevezhető, kiemelkedő művet, hanem mert olyan hang- és mozgáskultúrát képvisel, amely sokkal eredendőbbnek érződik, mint amely a mi európai világunkban megszokottnak tekinthető.

Mintha egyfajta (filmeken divatos) disztópiában a sötét múlt képei jelennének meg a ma ízlése szerint megfestve. Az emberiséggel és az egyes emberrel kapcsolatos (sors)kérdések is furcsa kettősségben mutatkoznak meg: általában pátosszal, szimbolikusan-filozofikusan, de olykor-olykor, egyes dialógusokban mai beszédstílusban, mai nyelven és humorral fűszerezve fogalmazódnak meg.

Egyszerű néző is jelenthet be elfogultságot, ugyebár? A kritikusnak – legalábbis az elvek szintjén – tilos elfogultnak lennie. Ám annak, aki csupán önmagát és saját ízlését képviselve néz meg egy előadást, lehetnek utált tárgyai vagy különös kedvencei.

Líra, finomság, melankolikus humor – leginkább ez jellemezte az izraeli társulat Cyrano-előadását, amelyet a tavaly elhunyt litván rendező, Rimas Tuminas állított színpadra. Második alkalommal szerepelt a MITEM programjában a Gesher Színház, az elmúlt évben szintén Rimas Tuminas rendezésében egy Anna Karenina-adaptációt láthatott tőlük a budapesti közönség. Akkor is, most is zajos sikerrel.

Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni a két, címben szereplő előadást összekötő kapocs: Silviu Purcărete legutóbbi években látott produkcióiról. A román Mester valószínűleg mindent tud a színházról, amit tudni érdemes, és ezt a szellemi fölényt folyamatosan új és új kihívásokkal „játssza ki”, mint egy olyan ütőkártyát, amiről már az elején tudjuk, hogy „mindent visz” majd…

Május 30-án különleges előadás veszi kezdetét a színpadon, amely nemcsak megnevettet, hanem mélyen meg is érint. Slava Polunin világhírű produkciója, a Slava’s Snowshow érkezik – és ezzel egy időre újra gyerekek lehetünk.

A MITEM rendszeres látogatói megszokhatták már, hogy a fesztivál a kortárs színházi előadások mellett folyamatosan mutatott olyan teátrális formákat is, amelyek valamilyen ősi hagyományt éltetnek tovább. Szerepelt így a találkozón már koreai gyászszertartás, az olimpiai programban láthattunk indiai kathakálit és tibeti operát, most pedig egy ezeréves múltat idéző kínai opera járt itt, Budapesten.

Túlzás nélkül lehet mondani, hogy tomboló sikerrel mutatta be a budapesti közönség előtt Alessandro Baricco Vértelenül című regényének színpadi adaptációját a plovdivi és az észak-macedón színház, Diana Dobreva rendezésében. A bolgár rendező ezzel MITEM-rekordot állított fel, hiszen nem volt még olyan alkotó, akinek egy fesztiválon három darabja is szerepelt volna, ráadásul mindhárom különböző társulatok produkciója.