10. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Bár kezdettől fogva MITEM-rajongó voltam, erősen gondolkodtam, hogy a koranyáron végződő Színházi Olimpia nagyszabású fesztiválja után, amiben csak a MITEM keretében negyven nagyszerű előadást és neves társulatot láthattunk, mit kaphatok ősszel. Vajon felér-e ez a programsorozat a korábbiakkal? 

Izgalmasnak és inspiratívnak tartják a MITEM-et, illetve a Nemzeti Színház szakmai munkáját a találkozó külföldi vendégei. Sikere volt a teátrum első Showcase-ének is, ez egyértelműen látszik a résztvevők reakciójából. Arra kértük a külföldi szakembereket, összegezzék itt szerzett tapasztalataikat, ezért körkérdéseket intéztünk hozzájuk. Összefoglaljuk az értékeléseket. 

Adott egy Juhász Ferenc tollából született káprázatos vers – A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából. Adott a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház (mostani hivatalos nevén: Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) közösségi műhelye. Egy kétségtelenül jelentőségteljes színházi előadás Vidnyánszky Attila életművében. Mindezek nyomán készült el a Szarvassá változott fiú című játékfilm 2013-ban. Film, színház és költészet (szoros szövetségben a zenével) médiumának keveredése. Az egész középpontjában mégiscsak a színházi nyelv, a teatralitás áll. Valamint a nagybetűs alkotás-teremtés.

A történet egy pontján megnyílik a játszási lehetőség a nézők számára is: kit válasszon Agafja férjnek? Egy néző szerint le kellett volna passzolnia a jelölteket Arina Pantyelejnovonának, a nagynénijének. Ehelyett az Agafját játszó színésznő a gramofon tölcsérébe dobja a lehetséges neveket, majd néhány női nézőnek felajánlja, hogy húzzon, és ajánlgatja nekik az úriembereket. Ő pedig az elöl ülő férfiak között próbálta megtalálni lehetséges társát, mindezt nagy nevetések kíséretében. A játékon valami természetes összhangot lehet érezni, a darab kétharmadánál a szemünk láttára válik a társulat nagyon szerethetővé. Nem is lehet pontosan megfogalmazni az okát, a szórakoztatáson túl valahogy a színészek tiszta jósága is átitatja az előadást.

Talán már meg sem lepi a beregszászi társulat ismerőit, de ismét sikerült „megcsavarniuk” egy klasszikus művet, ezúttal Petőfiét. A költő jól ismert szatirikus hangvételű hőseposzából így lett egyben vallomás: a szülőföld szeretetének, a közösség erejének, s a mindent felülíró életigenlésnek a megkapó lenyomata. 

Bulgakov regényének aprólékos kidolgozottsága miatt több lehetőség közül lehet választani, hogy melyik karakterre kerüljön a legnagyobb hangsúly. Az előadás alkotói Wolandot, a fekete mágust állították a középpontba. A Sátánt játszó színész fiatalsága szembetűnő és elgondolkodtató. A karakter bölcsessége, az egész világ feletti hatalma és a mindent látó tekintete azt sugallja, hogy sok mindent megélt már. Viszont ugyanúgy lehet kortalan a megtestesült gonosz, ahogy a megtestesült jó is. 

A 10. MITEM részeként, a beregszászi színház 30. születésnapját ünneplő rendezvénysorozat keretében tartották a díjátadót. A Nemzeti Színház nagyszínpadán, a Tóték című előadás végén hívta színpadra Varga Zsuzsát és Bakota Árpádot Szűcs Nelli, a díj alapításának kezdeményezője és Sin Edina a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója. Varga Zsuzsa a Csiky Gergely Színház Jászai Mari-díjas művésze, Bakota Árpád pedig a Csokonai Színház társulatának tagja, Jászai Mari- és Csokonai-díjas művész.

Kényszermegoldásból bravúros játék született meg a beregszászi színház új előadásában, amely Gogol Háztűznézőjéből készült. A háborús helyzet miatt félig hontalanná vált társulat színésznői bújtak férfiruhába, hogy otthon, Kárpátalján, a háborús időkben is tudják játszani a darabot. 

Talán éppen az embert próbáló nehézségek tartották össze a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházat az alapítástól eltelt három évtized alatt. A színházcsinálás ügyébe vetett hit felül tudta írni a szűkös körülményeket a kezdeti időkben, vagy a háborús helyzet adta problémákat napjainkban. A Nemzeti Színházban ezekben a napokban filmvetítéssel, beszélgetésekkel, és természetesen az elmúlt harminc év legjobb előadásainak keresztmetszetével ünnepel a beregszászi társulat.

Nincs empátia, nincs béke, nincs igazság – félelmek, melyek nem hagynak nyugodni minket, hiszen még mindig nem jött el a háború, amely véget vet minden háborúnak. A kisember kiüresedik, míg a nagyok, ügyesek meggazdagodnak a nyomorból. Erről mesél Avtandil Varszimasvili, rajta keresztül pedig Brecht, A kaukázusi krétakörben. Az előadást a 10. MITEM részeként, a Nemzeti Színház Showcase-produkciói között láthattuk.