MITEM 2022

MITEM-krónika 10. rész - Hidak és állomások – Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház: Ez a gyerek

Francia szerző-ukrán rendező-magyar társulat – ebből a hármas konstellációból született meg a beregszászi színház elgondolkodtató, néhol kacagtató, néhol groteszk, sok helyütt pedig meghatóan érzelmes előadása, amely nem sokkal a háború kitörése előtt nyerte el a legjobb nagyszínpadi előadás díját az ukrán Great Real Art (GRA) színházi seregszemlén Kijevben.

 

A produkció ősbemutató volt Beregszászban, mivel először szólalt meg magyarul Joël Pommerat Cet enfant című színpadi szövege, Rideg Zsófia fordításának köszönhetően. A sikeres kortárs francia író szociografikus szkeccsfüzére lakótelepen élő normandiai nők történeteiből keletkezett, 2002-ben. Az előadás mikrotörténetei a szülő-gyerek viszonyra fókuszálnak, és azzal szembesítenek, hogyan tudják apák és fiúk, anyák és lányok, apák és lányok, anyák és fiúk megélt, vagy meg nem élt álmai, tervei, egymás iránti elvárásai megkeseríteni, vagy éppen tönkretenni egymás életét. A rendező, Oleh Melnyicsuk a színpadon látható vasútállomás helyszínét finom szimbolikájú, apró víziókkal tölti ki. Reális, konkrét térben vagyunk, ugyanakkor folyton érezzük a „jelképek erdejét”. Egy kartonpapírral megreparált óra fájdalmasan szép szimbóluma az „eltörött” időnek, ami már soha nem pótolható. A poggyásztól a szereplők néha meg tudnak szabadulni, néha viszont súlyos teherré válik. Az út, az úton levés szimbolikája bomlik ki a játéktérből. Az előadás rendezője, egészen izgalmas stílusban vitte színre az eredetileg lazán összefűződő, epizodikus darabot. Oleh Melnyicsuk olyan sajátos játékstílust teremt meg, amelyben jellegzetesen közép-kelet-európai színek villannak fel, néhol szinte Kusturica világát idézve. Groteszk szélsőségek és drámai realitás játéka teremti meg az előadás különös, abszurd költőiségét. Ez a furcsa, egyszerre realisztikus és elemelt játékmód igazán jól áll a beregszászi társulatnak.

A közönségtalálkozó elején Sin Edina, a színház igazgatója arról beszélt, hogy mi a jelentősége a GRA Fesztiválnak, ahol sikert arattak ezzel a produkcióval. Maga a fesztivál öt évvel ezelőtt indult, akkor döntött úgy az Ukrán Színházi Alkotók Szövetsége, hogy megpróbálják valahogy összefogni az ország alkotóit és színházait. A beregszásziak már az első évben, 2018-ban jelentkeztek erre a fesztiválra, akkor a Remete és Hatujjú című előadás került bele a verseny második fordulójába, azt az előadást szintén Oleh Melnyicsuk rendezte. Ez igen különleges produkció volt – mondta Sin Edina –, amely Richard Bach, Viktor Pelevin és George Orwell szövegeire épült. Ezzel a döntőig jutottak el, és játszották Kijevben is, ami az igazgató szerint nagyon fontos volt a magyar-ukrán színházi kapcsolatok szempontjából. Sin Edina kiemelte: az elmúlt 30 évben szerves kapcsolatok alakultak ki a szláv és a magyar színházi világ között, ennek a hagyományát próbálták tovább éltetni és erősíteni a beregszásziak. Az elmúlt évben aztán ismét jelentkeztek. „Nagyon fontos, hogy a szakmai kapcsolataink túllépjenek a politikai, vagy egyéb konfliktusokon, és a színház híd-szerepét hangsúlyozzák.” – mondta Sin Edina. „Ez a gondolat fogja át a beregszászi színház egész három évtizedes történetét. 2021-ben, a hat kategóriában versenyző 89 előadás közül az Ez a gyerek elnyerte a legjobb nagyszínpadi előadás díját, amit december 4-én vehettünk át Kijevben. Óriási dolognak számít az ukrán közéletben, hogy a legjobb ukrajnai színház egy magyar színház lett. Ez nagyon megerősítette a kulturális életben betöltött szerepünket, önbizalmat adott nekünk. Bízunk abban, hogy a jövőben még lesz lehetőségünk nevezni.” – hangsúlyozta az igazgató.

A darab egy örök témát dolgoz fel, a szülő-gyermek kapcsolatot – emelte ki Oleh Melnyicsuk. Minden embernek van olyan periódus az életében, amikor belegondol abba, hogy milyen szülő, vagy milyen gyermek is valójában, ez hozzátartozik önmagunk megértéséhez. A témához keresett darabot hosszú ideig, mire megtalálta Joël Pommerat művét, amely szerinte mindent magában foglal erről a témáról. Az eredeti irodalmi alapanyag egy dokumentumdráma, amely interjúk alapján született meg. Ezt a színészek a saját benyomásaikkal, refllexióikkal élményeikkel is megtöltötték a próbafolyamat során, mondta a rendező. Rideg Zsófia, a darab fordítója elmesélte, hogy a rendező eredetileg oroszul olvasta a művet, és ez alapján kérte fel őt, hogy ültesse át franciából magyarra a darabot. Szerinte kifejezetten jót tett az előadásnak a stilisztikai „áttétel”, ahogy elrugaszkodtak a szigorú dokumentarista feldolgozásmódtól, mert így sikerült emberivé varázsolni azt a szöveget, amely egy elidegenedett társadalom lenyomata. Nemcsak színészként, hanem díszlettervezőként is részt vett az alkotói folyamatban Orosz Ibolya, aki elmondta, hogy a sok különböző helyszín helyett jelképesen az állomást választották, mert, azon túl, hogy itt tudnak találkozni az egészen különböző emberek, mindannyian úton vagyunk, és ezt az utazás-párhuzamot nagyon sokféleképpen ki lehetett használni az előadásban. Oleh Melnyicsuk elmondta még, hogy a traumák után a gyermek megszületése is szimbolikus a darab végén, amit ők tettek hozzá, mert úgy gondolta, ellensúlyozni kell a kis epizódok lehangoltságát. „A színháznak végül is az a legfontosabb feladata, hogy reményt adjon.” – összegezte a rendező.

Vidnyánszky Attila a plakettek átadásakor megköszönte az ukrán hatóságoknak, hogy engedélyt adtak a rendezőnek átjönni Magyarországra. Beszélt arról is, hogy jövőre lesz harminc éves a teátrum, amelynek közössége szerinte különleges erővel bír, és ezzel mindig megnyerik azt az élet-halál harcot, amit három évtizede vívnak.

 

Ungvári Judit

(2022. május 3.)


Oldal tetejére

Bosznia-Hercegovina, Csehország, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Románia, Olaszország, Ukrajna, Vietnám