Műsorarchívum 2021

MITEM 2021

MITEM-krónika 6. rész – A szamár könnye (Asino - film)

A szamár nemcsak egy haszonállat az emberiség történetében, hiszen rengetegféle kulturális jelentés tapadt a nevéhez. Ezekbe is belegondolhattunk a MITEM 6. napján, amikor a színházi találkozó kísérőprogramjai között Asino (szamár) címmel, az orosz színházi alkotó, Anatolij Vasziljev 2017-ben készült filmjét láthatták az érdeklődők az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Anatolij Vasziljev és Kozma András

„Epikus hangvételű óda az európai kultúrkörben fontos szerepet betöltő és sokféleképpen ábrázolt négylábú állatról” – olvasható a fülszövegben, és valóban, ha belegondolunk, a szamár dimenziója tényleg izgalmas olvasatát adja az emberi történelemnek, irodalomnak, ahogy a filmkészítők említik is, Apuleiustól Jézuson át Sancho Panzáig. A szamár – ha mint metaforát nézzük – egyszerre jelenti az alázat, a hűség a türelem és a kitartás példáját, ugyanakkor a butaságot, az ostobaságot, vagy éppen a csökönyösséget, ahogy erről a közmondások is tanúskodnak. Érdekes belegondolni abba, hogy miközben az előbb említett szakrális példázat, vagyis Jézus szamárháton tett útja egyfelől felmagasztalja, vagyis a legszentebb állatok sorába helyezi a szamarat, ugyanakkor a ma is használt kifejezéseinkben folyamatosan úgy bukkan fel ez az állat, mint a mérhetetlen stupiditás megfelelője. Gondoljunk csak az iskolai szavakra: a nebuló szamár, ha nem tud valamit, szamárfülnek hívjuk a rendetlen füzet behajtott sarkait, szamárpadnak a megszégyenítendő tanulók büntetőpadját, és így tovább. Emellett a szamár az irodalomban sokszor a buta buja vágy megtestesítője, mint Shakespeare-nél a Szentivánéji álomban, ahol Zuboly szamárrá változik, de az sem véletlen, hogy a középkor vaskos történeteit összegyűjtő közismert kötetet Szamártestamentum címen adták ki. Már az ókorban is volt ennek előzménye, például a görög mitológiában Priaposznak, termékenység istenének a szent állata volt a szamár, vagy római szaturnáliákon is megjelent, sokszor áldozati állatként. Talán az sem véletlen, hogy az állat szentsége szinte minden kultúrában valahogyan megtalálható, és nemcsak a kereszténységben, hanem az arab világban, vagy a Távol-Keleten is van nyoma a szamarak tiszteletének. Az összkép az, hogy a több ezer éve velünk élő szamár sajátságos kettősséget hordoz: a szent és a profán tudattartalmak „jin-jang” összekapcsolódását. Anatolij Vaszinjev most bemutatott alkotása segített belegondolni, mit (mennyi mindent) jelenthet nekünk a szamár.

„Az egész úgy kezdődött, hogy írtam egy forgatókönyvet Pirandello egyik műve alapján.” – hangzott el a film előtti bevezetőben, ahol Anatolij Vasziljev ismertette a film elkészültének körülményeit. A Pirandello-darab cselekménye Olaszországban zajlik. Eredetileg úgy tervezték, hogy a film vége, az utolsó epizód az olasz Palio nevű ünnepségen játszódik majd, ami a szamarak ünnepe. Az olasz szamárversenyről Vasziljev azt mondta, ez a legnevetségesebb futam, amit valaha látott. Elsősorban azért, mert a szamarak nem igazán állnak készen efféle megmérettetésekre. Mindenesetre ez nagy népünnepélynek számít Olaszországban, a története több száz évre nyúlik vissza – tette hozzá Vasziljev. A középkorban alakult ki, de valószínűleg már az ókorban is volt hasonló. Vasziljev szerint ez a népünnepély azért is gyönyörű, mert az ünnep lényege a butaság dicsőítése. Nagyon sokféle ünnep van, van ahol a patriotizmust, az erőt, a győzelmet ünnepeljük, ez pedig a butaság ünnepe lett – fogalmazott a rendező. Rengetegen gyűlnek össze ezeken az ünnepségeken, és élvezik a butaság pillanatait. Ennek a humora alapvetően a folklórból fakad. A Paliót minden évben megrendezik, részt vesz benne mindenki, még az egyház is kapcsolódik. Különböző szertartások, felvonulások kísérik, misét tartanak. Ez az ünnep szerepelt volna tehát a forgatókönyv végén, de ahogy az lenni szokott, nem tudott elkészülni minden az eredeti tervek szerint – mesélte a rendező. Ekkor Vasziljev felvetette a producernek, hogy mi lenne, ha egy egész filmet szentelnének a szamárnak. A film műfaját leginkább a „posztdokumentarista” jelzővel lehet illetni – tette hozzá a rendező, mivel dokumentarista felvételeket tartalmaz, amelyek csak a vágás révén nyernek művészi értelmet. Úgy is fel lehet fogni ezt, mint egy artisztikus vallomást a szamárról. A filmben persze több szamár is szerepel, de igyekezték úgy tálalni a „szamárságot” mint allegóriát. Vasziljev megkérte az Antonioni és Fellini filmjeit is jegyző Tonino Guerra olasz forgatókönyvíró özvegyét, hogy felhasználhasson tőle írásokat. Ehhez az özvegy hozzájárult, így az ő szövegei, különböző aforizmák, maximák és versek is bekerültek ebbe a filmbe. A némafilm eszköztárával dolgozott a rendező ebben az alkotásban, ezért a feliratok mondják azt el, mire gondolhatott a szamár abban a pillanatban, amit láthatunk. A filmben nemcsak Tonino Guerra szövegei olvashatóak, hanem szerepelnek itt részletek antik drámákból, idézetek Luigi Pirandellótól, Francis Jammes francia költő verseiből, de még Hemingwaytől is van benne idézet. A zenét egy kiváló improvizatív zenész, a csellista Giovanni Sollima szerezte. A készítő stáb orosz volt, de, mivel olasz közegben játszódik, nagyon sok olasz közreműködővel dolgoztak – tette hozzá Vasziljev. A film azt kéri a nézőtől, hogy nem sietve, inkább lassan, a városi élettempót feledve hangolódjunk rá a szamár ritmusára. Ez egyfajta szemlélődő állapotot igényel az embertől, és ha sikerül ráhangolódni, megérthetjük a példázatot – hívta fel a figyelmet a rendező.

A szamár akár a színház allegóriája is lehet – olvasható a fesztiválhoz készült filmismertetőben. Bizonyos módon valóban összevethető, még akár a sztereotip jelzőkkel szólva is: néha makacs, néha alázatos, hol megnevettet, hol kiszolgál minket, hol szembefordul velünk, de mindig ott van, és mint a jó bohóc, csak akkor sír, amikor már nem látja senki – ennyi volt az élete. A film végének egyik epizódjában, a szamár szeméből kigördülő utolsó könnycsepp képe sokáig elkísér majd... 

Ungvári Judit

(2021. szeptember 23.)


Oldal tetejére
Albánia, Belgium, Bulgária, Franciaország, Georgia, Görögország, Izrael, Japán, Kína, Lengyelország, Magyarország, Macedónia, Mexikó, Mongólia, Olaszország, Oroszország Románia, Szlovákia, Szerbia, Törökország