Biztosítsa helyét a 2024-es MITEM előadásaira - vásároljon MITEM bérletet!

 

Műsorarchívum 2023

10. MITEM

A túlélők bűntudata – Synergy Fesztivál: Rúth könyve

MITEM krónika 2.

Lírai múltidézéssel rajtolt el a kisebbségi színházakat felvonultató Synergy Fesztivál a 10. MITEM részeként. A bukaresti Állami Zsidó Színház egy kortárs szerző, Mario Diament finom lélektanú és megrendítő színpadi művét, a Rúth könyvét adták elő Eugen Gyemant rendezésében, külön érdekesség, hogy jiddis nyelven. 

 

Jelenet az előadásból  |  fotó: Eöri Szabó Zsolt

 

Egy Alzheimer-kóros idős asszony padlásán bolyongunk, ahol minden porlepte zugból emlékfoszlányok bukkannak elő, furcsa figurák, akikről sokáig nem tudjuk, kicsodák, párbeszédtöredékek, hangok és hangulatok kerülnek elő, emlékezet-diktálta kuszaságban. Már a Rúth könyve alaphelyzete is nagyon szép metafora: az emlékezni képtelen főszereplő, Ruth megpróbálja helyre tenni élete történéseit, miközben a felejtés épphogy jótékony az ő esetében. A lírai kuszaságból lassan kibontakozó kép ugyanis az, hogy a lengyel földről Argentínába emigrált főszereplő családjának otthon maradt tagjai nem élték túl a Holokausztot. Rúth drámája apránként csepegtetve, valójában az előadás végére bontakozik ki teljesen, nevezetesen az, hogy ő azért volt képtelen normálisan megélni az életét az új országban, mert „ott maradt” velük. Sok irányban lehetne elindulni, hogy elemezzük ezt a helyzetet, hiszen már a címadás sem véletlen. Az idegenség feldolgozhatatlansága nemcsak az ószövetségi utalásban szereplő Rúth történetében érhető tetten, hanem irodalmi és egyéb alkotások egész sorát ihlette az elmúlt pár ezer évben. Számos példát lehetne hozni erre a görögök Médeiájától a Wayne Wang rendezte, 1993-as amerikai filmig (Mennyei örömök klubja), amelyben a Kínából Amerikába bevándorolt nők drámai sorstörténeteit követhetjük nyomon. Vagy akár felidéződhet bennünk egy korábbi MITEM-előadás is: a francia Sanghaiban látott vietnámi lány története, aki egy francia katonát követve vándorol ki hazájából, és aki aztán egyáltalán nem találja helyét a számára idegen világban. A tradicionális kultúrákban gyökerező női lét ráadásul, kiszolgáltatottsága okán, duplán sérülékeny: a nő nemcsak önmagában az idegenbe szakadt élettel kénytelen megküzdeni, hanem a férfitól való függő helyzettel is. Ez a Rúth könyvében is megjelenik. Az óvatosan kibomló történetből az is kiderül, hogy valószínűleg azért adta férjhez az édesanyja éppen egy Argentínába készülő férfihoz, mert biztonságban akarta tudni a lányát, messze az erősödő antiszemitizmustól, a háborúba sodródó Európától. A történetfoszlányok azt is megerősítik, hogy Rúth tehetséges fiatal, s az édesanya nyilván ezért is szán neki jobb életet. A történet paradoxona, hogy a „jobb élet” lehetősége pontosan azáltal vész el, hogy elszakad a családtól. Szép metaforaként emlegettem az imént a felejtés kórságát. De lehet-e felejteni, hogy az otthon maradottak minden bizonnyal a gázkamrában végezték? Hogyan lehet szembenézni egy ilyen múlttal? Élhet-e Rúth teljes életet egy távoli országban, miközben tudja a családja sorsát? – Ilyen kérdésekkel szembesít az előadás, amelyben Rúth alakját megtöbbszörözve láthatjuk, a különböző életkorban más-más remek színésznő alakításában.

 

 

Aztán a közönségtalálkozón az is kiderül, a generációkon átívelő traumák következtében valóban létezik a túlélőknek és leszármazottaiknak egyfajta bűntudata, erről számol be a rendező. Eugen Gyemant arról is beszél, hogy izgalmas találkozás volt neki az eredetileg spanyol nyelven íródott mű, hiszen annak argentin szerzője, aki maga is a saját családjából merítette a történetet, olyan gondolatokkal szembesít, amelyek a rendező egyébként erdélyi illetőségű családjában is jelen voltak. Szó esik még arról, hogy a jiddis mennyire élő nyelv a romániai zsidó közösségben, itt azt mesélik a színészek, hogy ma már kevéssé, ugyanakkor ezért is tartják fontosnak a színpadi megjelenítését. Ezt a darabot is ezzel a szándékkal fordították le spanyolból. A főszereplő idős Rúth alakját megjelenítő színésznő, Katia Pascariu arról is beszél, neki például nagyon sokat segít, hogy jiddis nyelven játszik, mert így jobban, mélyebben át tudja élni a figurát. A közönségtalálkozón résztvevők megtudhatják még, hogy a bukaresti zsidó színház 75 éve működik román állami és önkormányzati támogatással.

 

Ungvári Judit

(2023. október 4.)


Oldal tetejére

Baskír Köztársaság, Belgium, Bulgária, Georgia, Görögország, Izrael, Luxemburg, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia, Törökország