Műsorarchívum 2022

Színházi Olimpia

Színház a hagyomány vonzásában

Theodórosz Terzopulosz az olimpiai eszméről, a Nóra kapitalista értelmezéséről és a nyitottság fontosságáról

Az emlékezés a közös gondolat – mondja a 2023-as magyarországi Színházi Olimpia sokszínű programjáról Theodórosz Terzopulosz görög rendező, a Nemzetközi Színházi Olimpia egyik alapítója. Szerinte emlékezetes, színháztörténeti előadások, egymás iránti nyitottság és az olimpia szellemiségéhez hű „békekötés” jellemzi majd a jövő évi játékokat, amely a tizedik lesz az 1995-ös alapítása óta.

 

Theodórosz Terzopulosz :: Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Éppen csak túlvagyunk a Covid-járványon, és egy veszedelmes háború dúl a szomszédunkban – mi a jövő évi Színházi Olimpia szerepe ezekben az időkben?

– A mai világban, amikor a család és más közösségek egyre inkább szétzilálódnak, különösen nagy szerepe van a Színházi Olimpiának. A legfontosabb szerintem az, hogy az egész világból érkeznek emberek, akikkel meg tudjuk osztani a gondolatainkat. Különösen nagy szükségünk van arra, hogy megismerjünk a miénktől eltérő kultúrákat, nemzeteket, és úgy gondolom, hogy Budapesten minden előfeltétel adott ahhoz, hogy létfontosságú kulturális és politikai kérdéseket tudjunk megvitatni. Az emberek eltávolodtak egymástól, és a mi feladatunk az, hogy közel hozzuk őket egymáshoz. És nem olyan módon, ahogyan a globalizáció tette mindezt: mi nem szeretnénk homogénné tenni mindent, hanem meg akarjuk tartani az eltérő, nemzeti, népi hagyományokat. Baráti hidakat szeretnénk építeni, és nem a bizalmatlanságot erősíteni. Nézzük meg a globalizáció sikertelenségét! Eljuttatta mindenhová a termékeket, de nem juttatta el a kultúrát. Budapesten nekünk az egymás értékeire nyitott együttlétet kell hangsúlyoznunk.

 

A Színházi Olimpia
a hagyomány és a korszerűség jegyében, illetve az ókori olimpiák szellemében 1995-ben életre hívott fesztivál. Az alapítók neves rendezők voltak: a görög Theodórosz Terzopulosz, a japán Tadasi Szuzuki, az amerikai Robert Wilson, a spanyol Núria Espert, az angol Tony Harrison, az orosz Jurij Ljubimov, a német Heiner Müller és a brazil Antunes Filho. A világszínház egyik legnagyobb és legrangosabb eseménye időről időre egy-egy városban, országban talál otthonra.

A dél-koreai Jae Kyoung Kim a Nemzetközi Színházi Olimpia: Az olimpia művészeti és kultúrközi ereje című tanulmányában az egyik legfőbb különbséget a színházi és a sportolimpiák között éppen abban látja, hogy a művészeti eseményt eddig nem befolyásolta politikai bojkott – mint az ötkarikás játékok esetén történt Moszkvában 1980-ban vagy Los Angelesben 1984-ben. Mekkora erőfeszítést jelent, hogy a magyarországi olimpiát se befolyásolja az ukrán-orosz konfliktus?

– Pontosan erre törekszünk, hogy az olimpia békeszerződés kötését jelentse! Az olimpiai játékok eredeti célja éppen a békés versengés volt, az i. e. 5. században dúló peloponnészoszi háború idején egyébként egymással ellenséges városállamok atlétái mérték össze az erejüket, és legalább a játékok idejére békét hirdettek. Mi is ezt az eszmét hordozzuk!

Minden olimpiának más a karaktere. A készületek idején mit gondol, mi lesz a 2023-as rendezés legfontosabb témája?

– Kínában, Oroszországban vagy éppen Törökországban is sikerült az olimpia egyetemességét megőriznünk, abban bízunk, hogy ez Magyarországon is folytatódik. Bár sokáig temették a modern színházat, és mindent a posztmodern szellemiség határozott meg – úgy tűnik, ennek vége. A jelentős alkotók visszatérnek a hagyományhoz, hogy azt modern formában elevenítsék fel. Jellemző ez a tradicionális formákhoz nyúló Ratan Thiyam indiai művészre, a kobuki és no színházhoz forduló, japán Tadasi Szuzukira, vagy arra, ahogyan én az ókori tragédiához viszonyulok. Az emlékezés a közös gondolat. Az emlékezés mindig újabb kérdéseket szül, a mi munkánk a kérdések komponálása, mert hiszünk abban, hogy kérdések nélkül nincs művészet, demokrácia és élet.

Az ön rendezése, az Attisz Színház társulatának Nóra című Ibsen-feldolgozása lesz a magyarországi Színházi Olimpia nyitóelőadása. Miért éppen ezt a produkciót mutatja be Budapesten?

– A Nóra bemutatója 2022 nyarán volt a milánói Teatro Piccolóban, és remek visszajelzéseket kaptunk. A Nemzeti Színház és a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) közönsége már láthatta az athéni társulatom előadásában az Aiasz című szatírikus drámát, a Nemzeti Színházban megrendeztem egy tragédiát, a Bakkhánsnőket. Ezzel a „háttérrel” érkezem majd az Olimpiára, a jól ismert Ibsen-dráma új megközelítésével. A Nóra a mi értelmezésünkben a pénz hatalmáról szól, ezért is nagyítjuk fel Krockstadt, a Nórának korábban kölcsönt adó és a nőt ezzel zsaroló férfi szerepét. Milyen hatással van ránk a könnyen jött pénz? Ezzel a darab politikai és ontológiai léptékét szeretném kihangsúlyozni.

 

Jelenet az Attisz Színház Nóra című előadásából  ::  Fotó: Johanna Weber

 

Általában a Nóra feminista értelmezését láthatjuk a színpadon, de ezek szerint önt inkább a kapitalizmuskritika érdekli?

– Egyrészről valóban a kapitalizmus rendszerét kritizáljuk, másrészt magát Nórát is. Az én megközelítésem brechti alapú, vagyis keresem a politikai vonatkozásokat egy-egy darab feldolgozásakor. Az előadásunkat alapvetően befolyásolja az Ukrajnában zajló, látható háború, de minden – akár láthatatlan, hibrid – háború is.

Az Olimpia alapítója volt Tadasi Szuzuki japán színházművész is, aki szintén a budapesti Színházi Olimpia vendége lesz. Vidnyánszky Attilával meglátogatták a mestert nyáron Japánban. Ő mivel készül a Színházi Olimpiára?

– Szuzuki togai társulatának két előadását is bemutatja majd a Nemzeti Színház: Euripidész A trójai nők című tragédiával és a Hugo von Hofmannstahl szövegére épülő Elektra című produkcióval érkezik a japán színház nagy mestere. Előbbi a hirosimai atombomba által teremtett új világot mutatja be, utóbbi pedig a mai ember létét a felejtés kultúrájában. Ezek színháztörténeti jelentőségű előadások, és nagy öröm, hogy a Színházi Olimpia keretében először jön Szuzuki Magyarországra ezekkel a rendezésekkel. Egy olyan nemzedék tagjai vagyunk, akiknek a munkáját, a társulatépítését meghatározta a mester-tanítvány viszony tudatos építése – s ez egyre kevésbé jellemző korunkban. A nálam három évvel fiatalabb indiai színházművész, Ratan Thiyam és Vidnyánszky Attila is meghívást kapott a Színházi Olimpia bizottságába, így a jövőt már közösen tervezzük. A Togában tett látogatásunk során beszélgettünk arról, ki milyen előadást tervez, együttlétünket a kölcsönös tisztelet és barátság hatotta át. Abban bízom, hogy ez a szellemiség jellemzi majd az olimpiát is.

 

Lukácsy György

(2022. november 30.)


Oldal tetejére
Albánia, Belgium, Bulgária, Franciaország, Georgia, Görögország, Izrael, Japán, Kína, Lengyelország, Magyarország, Macedónia, Mexikó, Mongólia, Olaszország, Oroszország Románia, Szlovákia, Szerbia, Törökország