Eltelt egy év, újra április, és újra MITEM: immár negyedszerre. Megint érdemes két hétre beköltözni a budapesti Nemzeti Színházba... Az idelátogató közönség helyzete azért is különleges, mert itt minden előadás után lehetőség adódik beszélgetni a rendezőkkel és a színészekkel. A közönségtalálkozókon kívül számos más szakmai program is kíséri a 11 ország 22 előadását: könyvbemutatók, konferenciák, műhelyek és műhelybemutatók, filmvetítés, kerekasztal beszélgetések, és a Zikkuratban nyílt izgalmas kiállítás, A képzelet terei címmel.

A világhírű román díszlet- és jelmeztervező neve nem ismeretlen a magyar közönség előtt. Elég csak a Scapin, a szemfényvesztő (Debrecen), az Ahogy tetszik (Nemzeti), és az Operaházban  jelenleg is látható Eötvös Péter opera, a Szerelemről és más démonokról képekbe álmodott megvalósítására gondolnunk. Stürmer nevéhez többek között Vlad Mugur, majd később Silviu Purcărete munkatársaként számos vendégjáték és honi előadás látványvilágának megszületése fűződik.

Vidnyánszky Attila méltató beszédében hangsúlyozta, hogy a tavalyi MITEM Kantor kiállítása komoly visszajelzéseket kapott, és ezért is tartotta fontosnak, hogy méltó folytatása legyen. Idén Helmut Stürmer három életművet is kitevő, lenyűgöző anyagát mutatják be. Vidnyánszky számára a látványtervező ott kezdődik, hogy megszólaltatja a lehetőségeket. Stürmer terei zenélnek - mondta. Munkáiban nem lezárja, hanem megnyitja a teret, amely a kifogyhatatlan fantázia révén újra és újra megtelik titokkal és költészettel.

A Zikkurátban megrendezett kiállítást Eszenyi Enikő színművész, a Vígszínház igazgatója nyitotta meg. Mint felidézte, 2005-ben látta először a mester díszlettervezői munkáját a Katona József Színházban, Shakespeare: Troilus és Cressida című előadásban, amelynek színpadképe, a sok csap egymás mellett, a retinájába égett. Helmut Stürmer sok minden lehetett volna, a teljesség igénye nélkül: festő, szobrász, grafikus, designer, jelmeztervező - azon belül külön szoknyatervező -, karikaturista, maszktervező - sorolta Eszenyi - végül egy kicsit mindegyik lett. A színházigazgató szemével nézve a műalkotásokat, felmerül benne a kérdés, hány embert kellett meggyőzni, hogy ez jó lesz, hány énekest, színészt, hány gazdasági igazgatót, hogy fogadja el a költségvetést, és hány ember örömére és elvarázsolására tette mindezt. Eszenyi kiemelte, Helmut Stürmernek mindenről saját véleménye van, nem másol senkit, mindig megújuló, különleges, saját teremtett világot hoz létre, sokat tanulhatunk tőle az anyagról és a térről. Megnyitóbeszédének végén örömének adott hangot, hiszen Kolozsváron a közeljövőben a Lulu című darab színrevitelekor együtt dolgozhat a mesterrel.

Helmut Stürmer megköszönte a méltató szavakat és a lehetőséget, hiszen A képzelet terei a Zikkurátban ötvözhette a szcenográfiát a kiállítás művészetével. Elmondta, hogy Magyarországhoz számos művészi barátság fűzi. Kitért munkájának sajátos jellégre: mindig két szék között kell döntenie, egyiken ülve illusztrál, teret készít egy rendezőnek, a másikon ülve pedig képzőművész, ami minden díszlettervező vágya. A kettő ritkán esik egybe, de ezzel a kiállítással - úgy érzi - sikerült a két szék támlájára helyezni egy deszkát és a közepére ülni.

A kiállítás valóban rendhagyó és sokrétű. Fotó, grafika, jelmez, díszlet, makett, és számos videóbejátszás látható a Zikkurat termeiben. Ezek közül különösen fontos az a negyedórás összeállítás, ami szinte a legfölső kiállítótérben látható, és amit Silviu Purcărete rendezett Helmut Stürmer munkáiból. Látható benne sok részlet az idei MITEM-en kétszer is látható, méltán elhíresült Faust előadásból, amit Purcărete rendezett, és aminek Sürmer a díszlet- és fénytervezője. A kiállítás anyagai között fellehetjük a már említett magyar előadások dokumentumait is.

A nyitónap, a hagyományokhoz híven, szabadtéri előadással indult – volna. Közbejött azonban egy áprilisi zivatar, ahol a színház előterében a csúszós felületen az egyik gólyalábas színész még a délelőtti próbán elesett, és eltörte a csuklóját. Az időjárás a bolondját járatta a fesztiválozókkal, de azért a színház előterében adtak egy ötperces bemutatót félórás műsorukból.

A Teatro Tascabile di Bergamo gólyalábas színészei, hosszított frakkban és báli ruhákban keringőztek volna, így azonban csak egy pár adott belőle ízelítőt. Az 1973-ban alapított társulattól a második napon látható még egy előadás. (ROSSO ANGELICO - EGY ÉTERI UTAZÓ TÁNCA)

Ezután következett Vidnyánszky Attila megnyitóbeszéde. A Nemzeti színház igazgatója kiemelte, hogy az idei fesztivált a mesterek fémjelzik: külön megemlítette Alvis Hermanis, Rimas Tuminas, Eimuntas Nekrošius, Eugenio Barba és Silviu Purcăret neveit. A következő két hét előadások, szakmai programok és a találkozás lehetősége. A MITEM ott van Európa színházi fesztiváltérképén, komoly alkotók őszinte megnyilatkozása önmagukról és a világról. Komoly visszajelzés, hogy a jegyek 95%-ban elkeltek.

A színházszerető közönség számára is nyilvánvaló, hogy lehet idegen nyelven is befogadni a különleges és világhírű rendezők előadásait. A Nemzeti Színház saját előadásai is megállják helyüket, a fesztivál segít magunkat is elhelyezni a nemzetközi színházi életben. Mindenkinek sok élményt és jó szórakozást kívánt a kéthetes színházi ünnepen.

A megnyitó záróakkordjaként az időjárás jobbra fordult és az olasz társulat ceremóniamesterének invitálására kimehettünk a Nemzeti előtti hajóorrban, ahol a Teatro Tascabile di Bergamo művészei megmutatták tervezett előadásuk végét.

Andalító zeneszó kíséretében hatalmas, héliummal töltött fehér és kék lufikat eregettek az égre, amikből konfettizápor zúdult a nézőkre. A nap fesziváleseményeinek lezárása az ünnepélyes zászlófelvonás a színház előtt már ismét napsütésben. 

Kereszty Ágnes

mitem.hu

(2017. április 14.)