12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

A haláltánc (danse macabre) késő középkori eredetű allegorikus műfaj, melynek stílusjegyei a költészetben, a képzőművészetben, a zenében és a színjátszásban egyaránt fellelhetők. Bergamo környékén nagy hagyománya van. A város társulata nem rekonstruálja a műfajt, hanem egy kortárs danse macabre-t komponál: egy szimfóniát XX. századi zajokból és hangokból. Az „éteri” utazó megérkezik és elkezdődik a függönyök tánca, melyek mögött egy feje tetejére állított világ tárul fel, tele viccelődő csontvázakkal és táncoló angyalokkal. Humoros, de egyben, ijesztő és érzéki világ tárul elénk. Az utazó táncol és belép az épület négy szobájába: a holtak hangjainak kertjébe, az angyalok folyosójára, a díszvacsora és az utolsó tánc termébe. Az ember mindig megváltozik, ha a másik világból tér vissza. Talán a sír perspektívájából látni legjobban a világ jövését-menését. Az előadás címe egy színárnyalatból jön: 9F000F számú vörös, az "angyali", mint a függönyök sötét málnapiros színe. A Rosso Angelico egy hibrid előadás, ázsiai és nyugati hagyományokkal, élő és felvételről játszott zenével, idézetekkel Rilkétől és Totòtól, a nagyszerű olasz komédiástól.