Műsorarchívum 2017

MITEM 2017

Hedda Gabler videózik – a Stockholmi Királyi Színház a MITEM-en

MITEM hatodik nap (2017. április 22. szombat)

Henrik Ibsen egyik legidőtállóbb mesterműve a Hedda Gabler. 1890-ben írta a frusztrált nő történetét, aki a patriarchális társadalmi berendezkedés foglya, és amelyből egyre elkeseredettebben menekülni szeretne.

Anna Pettersson a Stockholms City Theatre 1998-as, ünnepelt előadásában címszereplőként lépett színre. Napjainkban főleg rendezőként folytatja Ibsen felfedezését, drámáit lecsupaszított formában és radikális felfogásban állítva színre - olvashatták a MITEM műsorfüzetében, és valóban, a darab válogatója pontosan fogalmazott.

Az előadás, miközben elénk tárja Ibsen művének a rendező által fontosnak tartott szálait, a színházművészet huszonegyedik századi létezésének kérdéseit teszi fel.

Mitől színház a színház? Élő emberek interakciója.

Itt a címszereplő gyönyörű szép, fűzős, földig érő, zöld ruhakölteményben áll egy vetítővászon előtt, ahol három férfipartnerét - volt szerelme, a férje és titkos hódolója - csak filmen látjuk. Amikor a közönség belép, már ez a kép fogadja. Hedda Gabler elől áll, a filmvásznon pedig egy szalon, benne három üldögélő férfi. Egyik újságot olvas, másik könyvet, a harmadik pedig merőn a kamerába bámul. A későbbi párbeszédek nézésiránya Hedda Gablernek a közönség, az aktuális partnernek pedig a kamera. Az egy és negyed órásra húzott történet főszereplője és másodrendezője maga Hedda Gabler, aki kezében távirányítóval időnként beleteker a filmbe. Egy adott ponton kétségbeesetten bele is olvas a darab végébe, és amikor látja, hogy az számára is öngyilkosság, mindent megtesz, hogy azt elkerülje, még úgy is, hogy a végén újra elkezdi az egészet elölről, hátha most sikerül életben maradnia.

Ibsen norvég nyelven írt darabját csak a férfiak játsszák norvégul, a Heddát alakító Electra Hallman pedig svédül. Ez a magyar nézőnek érzékelhetetlen tény, az interskandináv kommunikációban pedig nem gátolja a megértést, viszont mélyíti a férfiak és Hedda közti az ellentétet. 

Miért e szokatlan megközelítés, és milyen partner a filmvászon, tette fel Verebes Ernő a magától értetődő kérdéseket az előadás utáni közönségtalálkozón, ahol egyéb részletekre is fény derült. Anna Pettersson nem először foglalkozik az öngyilkosságba menekülő női főszereplőkkel. Az érdekelte, hogy Ibsen 1890-ben írt darabja mitől lehet 2017-ben is forradalmian más, hogyan lehet új szemmel nézni a régi képre. Míg a tizenkilencedik század végén a realista ábrázolás volt az újdonság, Anna Pettersson ezt a realizmust a mában a technika bevonásával érte el. Ki akarta emelni Hedda Gablert, és az ő nézőpontját. A filmvászonpartner nyilvánvalóan másfajta játéktechnikát igényel, ám a végeredmény a dimenzióváltások révén is nagyon izgalmassá vált és működött.

 

Kereszty Ágnes

(2017. április 23.)


Oldal tetejére
Albánia, Belgium, Bulgária, Franciaország, Georgia, Görögország, Izrael, Japán, Kína, Lengyelország, Magyarország, Macedónia, Mexikó, Mongólia, Olaszország, Oroszország Románia, Szlovákia, Szerbia, Törökország