Az Almetyjevszki Tatár Állami Drámai Színház vendégjátékát tekinthette meg a közönség a MITEM tizedik napján Iszkander Szakajev rendezésében.

Az előadás csak részben játszódott a nagyszínpadon, mert a közönség is ott ült – szemben a nézőtérrel. A színészek a fennmaradó összes helyet, az előszínpadot és a nézőteret is bejátszották. Ez utóbbi nemcsak azt jelentette, hogy járásként használták, hanem azt is, hogy különböző módokon a semmiből felbukkanva animálták a terét. Az üres széksorokat letakaró kék lepleket hullámszerűen alulról mozdítva, a karzat közepén hatalmas szárnyakkal megelevenedve, a színpad és az első széksor közül előbújva, vagy éppen a színpad oldalának első emeleti ügyelőpultjáról leeresztett kötélhágcsó mögül megjelenve. A felnőtteknek szóló mese a bábszínház kelléktárát is segítségül hívta: lovak, madarak, halak, sőt, egy egész tevekaraván megjelenítésével.

Szakajev a meyerholdi biomechanika elkötelezettje, ezért rendezésében nem a Sztanyiszlavszkij-féle, pszichológiai alapokra építkező realisztikus játékmódot, hanem archaikus színházi formát választotta. A tatár színészeknek ez volt az első találkozásuk a biomechnanika módszerével, azzal a ritualizált és stilizált mozgásrendszerrel, ami főként a mimikára és a gesztusokra épül. Fontos motívumként mindehhez társult felvételről az azeri énekeshagyomány és a társulat egy kiváló énekes színésze, Eduard Fagimovich Latipov szakrális hangzású dallamvilága.

A vándorló énekes, Asik Kerib és szerelme, Magul-Megeri története sok keleti nép meseirodalmában ismert motívum, Lermontov 1837-ben egy azeri változat alapján írta meg a saját verzióját. Szakajev rendezése Lermontovét veszi alapul, de beleszövi még a sárkány és az oroszlán alakját, sőt még Oidipusz találós kérdését is.

Az Almetyjevszk városában működő tatár színház a város egyetlen ilyen intézményeként nyitott az újdonságokra. Harminc előadásból álló repertoárjuk és évi hét-nyolc bemutatójuk kínálatából a közönség összes korosztályának tartanak előadásokat. Iszkander Szakajev az Ashik Kerib előadást 2010-ben rendezte náluk, azóta már háromszor is visszahívták, hogy színre vigye a Rómeó és Júliát, a Koldusoperát és a Szecsuáni jólélek című klasszikusokat.

Az előadás utáni közönségtalálkozóból személyes hangvételű beszélgetés kerekedett a két nemzet (tatár és magyar) közös gyökereinek, rokon voltának, a tatárjárás és Attila történelmi szerepének taglalásával. 

(2017. április 27.)