Délután három órakor egy filmet és két könyvet mutatott be szerzője, az est folyamán pedig három színházi előadást tekinthetett meg a nagyérdemű: az Odin Színház produkcióját Salt/Só címmel, a Szatmárnémeti Északi Színház, Harag György Társulatától a Pornó című előadást és a házigazda Nemzeti Színház Cyranóját.

Szergej Cserkasszkij mutatta be nemrég megjelent vaskos kötetét a Bajor Gizi Szalonban A színész művészete: Sztanyiszlavszkij, Boleslavsky, Strasberg, Történelem, elmélet és gyakorlat címmel. A könyv szerzője a Szentpétervári Állami Színházművészeti Akadémia professzora, a Színészstúdió vezetője, és számos színházi kötet szerzője.

A tavaly Oroszországban a legjobb színházi könyv díjjal kitűntetett munka bemutatja a Sztanyiszlavszkij-módszert, és annak amerikai elterjedését a két híres tanítvány (Boleslavsky és Strasberg) révén. A kötet számos korabeli előadás- és próbafotót tartalmaz. A szerző külön felhívta hallgatósága figyelmét arra, hogy a régi fényképeket meg kell tanulni szemlélni, hogy beszédessé váljanak. Ennek szemléltetéséül pedig levetített egy tematikus elrendezésű összeállítást a kötet archív fotóanyagaiból. A délutáni program különös pillanata volt ez a megkapó időutazás.

Sztanyiszlavszkij az élő emberért harcolt a színpadon, és közben folyamatosan változtatta a technikáit. A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy a mester rendkívüli sikerének kulcsa és meghatározó eleme a jóga mint gyakorlat és mint filozófia. A színészi alkotó állapot összetevői és a jóga ebben az összefüggésrendszerben a Módszer sajátjaivá váltak - anélkül, hogy a kommunista Oroszországban ezt az inspirációs forrást néven nevezhették volna. A ma már kutathatóvá vált kapcsolatról Cserkasszkij külön kötetet is publikált Sztanyiszlavszkij és a jóga címmel.

A programot egy 45 perces film megtekintése zárta, mely interjúk és visszaemlékezések sorozatából állt. Cserkasszkij a színházi gyakorlatuk és a jóga kapcsolatáról beszélgetett neves színházi alkotókkal, például Anatolij Vasziljevvel, Luk Percevallal és Ivan Viripajevvel. Viripajev a Nemzeti Színházban jelenleg is műsoron lévő, a MITEM programjában is szereplő Részegek című előadás szerzője, április 29-én délután a MITEM-en személyesen is találkozhatnak vele.

A délutáni program lezárásakor a bemutatót vezető Király Nyina reményét fejezte ki, hogy az ismertetett kötetek magyarul is megjelenhetnek majd, hiszen fontos elemei a Sztanyiszlavszkij-kutatásnak.

Végezetül figyelmükbe ajánljuk a témáról a Színház című folyóirat 2012-ben közölt Cserkasszkij-tanulmányát: http://szinhaz.net/2012/11/20/szergej-cserkasszkij-sztanyiszlavszkij-es-a-joga/

Az Odin Színház különleges produkciója a Kaszás Attila Teremben kezdődött este hét órakor. Az egyórás előadás olasz nyelven folyt, tolmácsolás nélkül, így az olaszul nem tudó közönség nagy hátránnyal indult - gondolhatnánk, ugyanakkor Eugenio Barba határozott véleménye, hogy a tolmácsolás, felirat csak zavarja az előadás befogadását. Eligazodásként tehát a programfüzet állt rendelkezésre: Női odüsszeia. Egy asszony utazása a Földközi-tenger egyik szigetéről a másikra egy elveszített szerelem nyomában. Tüllfüggöny takarta a színpad terét, előtte egy fehér vászonöltönyös, kalapos férfi fogadta a nézőket. A két szereplő, Roberta Carreri és Jan Ferslev évek óta dolgoztak zenék és mozgásetűdök összehangolásán, amit végül is Barba rendezett előadássá Antonio Tabucchi Levelek a szélben című novellája alapján. Jan folyamtatos és változatos zenei aláfestésével Roberta egy órán keresztül olaszul meséli és táncolja el a sikertelen keresés történetét. Az expresszív jelenetsorok a színpad jobb oldalán elhelyezett kupac sóhalomból előkerülő tárgyakkal egészülnek ki. A közönségtalálkozón kiderült, a színészek kedves, személyes tárgyai ezek. A vasszék Buenos Airesből, a múltidéző kávéfőző Lisszabonból, a sétapálca pedig az Odin Színház gyűjteményéből került a színpadra. A zárójelenet finoman alápergő sópermet-függönyéből előbukkanó Roberta Carrari alakja a néző maradandó emlékévé válik, mint ahogyan a keserédes keresés az eltűnt szerelem nyomában.

Visky András tizenöt képből álló dokumentumjátékának magyar nyelvű ősbemutatója tavaly október 18-án volt Szatmárnémetiben, a MITEM meghívására pedig este nyolctól adták elő a Gobbi Hilda Színpadon. A sok szempontból egyedülálló előadásban Visky András saját családjáról és barátairól írta és rendezte meg az Albert Csilla által egy személyben előadott és Antal Attila nagybőgős zenei futamaival kísért megrázó történetet. A Gobbi előterében egy installáció fogadta a közönséget (Fronwald Gréti és Visky munkája). Zárt szerkezetű ritmusos tér, szoba, közepén egy nőgyógyászati ágy, körös-körül dokumentumok, 1300 román nyelvű, kézzel teleírt lap dossziékba kötve: Visky András teljes lehallgatási anyaga. Ez és az a húsz évig el nem mondott történet - hogyan vesztették el harmadik gyermeküket - volt a mű keletkezésének alapja.

A Pornó című előadás szerkesztése szerint az első 15 percben nem lehet sem tudni, sem pedig eldönteni, hogy mi történik. A néző kicsit eltávolodik, hogy aztán mire felébred, nyakig benne legyen a történetben, a közössé tett vallomásban. (Ez az egyik jellemzője a szerző-rendező nevéhez kötődő „barakkdramaturgia” fogalomnak – amely a közönségtalálkozón is előkerült*.) Az események kibontakozását időről-időre megszakítják az idézett lehallgatási jegyzőkönyvek szövegei, amikhez szatmárnémeti utcaképek, helyszínek vetített képsorai társulnak. A lányt és a többi szereplőket egy személyben alakító Albert Csilla kifogyhatatlan eszköztárral, izzó intenzitással jeleníti meg a hatalomnak való teljes kiszolgáltatottság vergődésében a szabadságkeresés lehetőségeit. 

* http://mta.hu/data/dokumentumok/szima/szekfoglalok/Visky_Andras_Mi_a_dramaturg.pdf

Az est lezárása a grúz David Doiasvili nagyszabású Cyranoja, a Nemzeti Színház tavaly májusi bemutatója lett. Aki a három és fél órás előadás után még ott maradt a közönségtalálkozón, az a fesztivál idejére ismét Budapestre látogató grúz rendezőtől kaphatott választ kérdéseire.

Doiasvili szerint a darab főszereplője a Cyrano-Roxane-Christian szerelmi háromszög. Központi kérdése pedig, hogy miért nem tudjuk kimondani azt az egyszerű szót, hogy „szeretlek”. Cyrano azért nem, mert soha nem biztos benne, hogy akinek mondaná, azt ismeri is. Ezért is van az előadásban öt különböző Roxane. A rendező szerint a szerelem addig tart, amíg meg nem ismerjük a másikat teljes egészében. Igen ám, de a női lélek kiismerhetetlen: egy nőben soha nem csak egy létezik. Rendezésében minden felvonásra jutott egy. Szabó László, az est moderátora meg is kérdezte a színésznőket, hogy milyen egy szerepet ennyien alakítani. Udvaros Dorottya fogalmazta meg végül, hogy számára milyen gyönyörű és fájdalmasan szép Doiasvili végső állítása a darab főszereplőiről: a szerelembe belehaló nő és a költő, aki nem öregszik meg.

Szép számban záporoztak a kérdések is az első részt lezáró improvizációról (kötelező látni – a szerk.), a darab zenéjéről, a szereposztásról, a nagy orr hiányáról, a színpadtechnikai arzenál felvonultatásáról. David Doiasvili másodszorra rendezett a Nemzetiben, és nagyon megszerette a társulatot. A közönségtalálkozó legmeghatóbb pillanata a címszerepet alakító Fehér Tiborhoz kötődött.

A nagykállói drámatagozatos gimnázium tanára, Buzogány Béla is a nézők között volt, aki szép szavakkal megköszönte az előadást, és igazából névtelen is kívánt volna maradni, ám Fehér Tibor a kedves méltatás után átvette a szót, elmondva, hogy a köszönet a volt drámatanárát illeti, aki elindította őt a pályán, és aki nélkül ő sem ülhetne itt.

Kereszty Ágnes

(2017. április 21.)