George Banu kritikus vezette a délután háromtól ötig tartó beszélgetést Silviu Purcărete rendezővel, Helmut Stürmer díszlettervezővel, Vasile Şirli zeneszerzővel, és Constantin Chiriac fesztiváligazgatóval. A téma: Purcărete monumentális Faust előadása.

A rendező, a díszlettervező és a zeneszerző hosszú ideje dolgozik együtt: ha Purcărete meghívást kap egy vendégrendezésre, azt a legtöbbször állandó csapatával közösen vállalja el. George Banu minden alkotót arra kért, hogy fogalmazza meg munkája lényegét.

Helmuth Stürmer szerint a díszletnek mesélnie kell. Vagy a darabról, vagy annak ellentmondva - a lényeg a párbeszéd. 

Vasile Şirli emlékeztetett minket arra, hogy mindannyian, folyamatosan a zene hatása alatt állunk, gondoljunk csak a reklámokra. Ebben az értelemben a színházi zeneszerzőnek könnyű dolga van, hiszen egy megfelelő dallam másodpercek alatt más dimenzióba röpíti a nézőt. Constantin Chiriac igazgatótól megtudtuk, hogy a Faust a nagyszebeni „kultúra gyár”, tehát egy elhagyott ipartelepen felépített és azóta egyre sikeresebb színházi vállalkozás első produkciója volt.

Amikor magát a rendezőt faggatták a Faust keletkezéséről, úgy fogalmazott, hogy tíz év távlatából már nehéz, ezért nem is kívánja felidézni a darab születésének emlékeit. Kiemelte viszont a fordítás jelentőségét. Hiszen az minden esetben művészi átültetés: Magyarországon például nem Shakespeare-t játszanak, mondta, hanem a darabok magyar változatát. A Faust román fordítását annakidején kitűnőnek tartotta, feszesebbnek érezte az eredetinél, komoly motiváció volt számára, hogy elkezdjen foglalkozni a témával.

Bartis Atilla visszaérkezett szülővárosába: Nyugalom című regényét ugyanis Radu Afrim vitte színre a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatával. A számos szakmai díjat is nyert előadás egy bonyolult anya-fiú kapcsolaton keresztül tekint a közelmúltra. A 2001-ben megjelent regényből készült Anyám, Kleopátra című színdarab is, amit Udvaros Dorottya főszereplésével Garas Dezső vitt színre 2003-ban a Nemzeti Színházban.

Radu Afrim rendezése a másként hangsúlyozta a kisregény motívumait. A rohamosan leépülő színésznő anyát B. Fülöp Erzsébet, az általa folyamatosan terrorizált, tőle elszakadni képtelen fiút pedig Bányai Kelemen Barna alakította. Megrázó erejű, majdnem három órás előadás született, amit a közönség is folyamatosan nagy érdeklődéssel követ. Bartis Attila erről a változatról azt mondta a művészeknek: „Ugyanazt éreztem a darabotok közben, mint amit a regény írásakor.” Kaphat-e egy rendezés ennél nagyobb dicséretet?

Kereszty Ágnes

(2017. április 29.)