12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Egy dokumentumfilm vetítésével majd workshoppal folytatódott a MITEM közönségének ismerkedése a bául kultúrával. Délután Matei Vișniec drámája visszarántott minket a napi hírek világába, hogy este egy észt legendán alapuló történet alapján gondolkozhassunk az emberi természetről. 

„Olyan végtelenséget találok ebben az egyetlen húrban, hogy elegendő számomra ahhoz, hogy átkeljek vele az életemen.“ – vallja hangszeréről az éktár-ról Parvathy Baul. A művész járt már a MITEM-en. Az Odin Teatret A fa című produkciójában szerepelt, és önálló koncertet is adott. A mai estére zenész társaival és festő barátaival érkezett, hogy dalaikkal, hangszereikkel, táncaikkal megidézték Indiát, közelebbről a báulok különleges útját.

A Figaró házassága avagy egy őrült nap emléke című előadásban Figaró saját emlékét (a Beaumarchais vigjáték eredeti sztoriját) éli újra. Erre egy elképesztően fejlett technika teremt lehetőséget. Az előadást a MITEM-en láthattuk utoljára.

Fekete színpad, fekete padok, fekete asztal, fekete falak, köztük középen keskeny járás, ahol az ember elvész a sötétben. A színészek feketében vagy szürkében. A helyszín a börtön cellája, beszélője, vagy kihallgató szobája. A világítás sokszor felülről, a nézők szemébe irányul. A tuniszi előadásban megelevenedő erőszakos történetfolyam rátelepedett a nézők lelkére.

Hogyan szólalhat meg érvényesen a huszonegyedik században két nemzeti klasszikus: a magyar Bánk Bán és az olasz Pinokkió? Bánk újrafogalmazva és Pinokkió, ahogy még nem ismertük. Mindkét előadás friss szemmel tekint a régi képre, hogy mi is jobban önmagunkra ismerhessünk.

A Nemzeti Színház szakmai folyóiratának áprilisi számát idén is a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó) vendégeinek állítottuk össze. Kiadványunkkal azt a nyitottságot és szellemi elkötelezettséget kívánjuk demonstrálni, mely a kezdetektől fogva jellemzi a találkozót.

A nemzeti színházak szerepéről rendezett konferenciát művészeti folyóiratunk, a Szcenárium, a Bajor Gizi Szalonban. A Kaszás Attila Teremben - soha nem láttunk még ilyet - halottsirató szertartás-színházi előadást mutatott be egy libanoni társulat. A Gobbi Hilda Színpadon pedig Bábkabaréval várta a MITEM látogatóit a DAKH Kortárs Művészeti Központ.

Tíz napot töltöttem el a MITEM-en. Az önök fesztiválja mind az itt szereplő művészeti alkotások, mind azok színvonala szempontjából nemzetközi. Csak jó és nagyon jó előadásokat láttam (néhány egészen kivételeset). Ilyet a világ nagyon kevés fesztiválján tapasztaltam. Ezen kívül kifogástalan a szervezés és nagyon kellemes a hangulat. Gratulálok mindenkinek aki részt vett a fesztivál tervezésében és szervezésében!

A modern kori népvándorlásra adott művészi reakciókat kutatta a délután négykor kezdődő beszélgetés az arab színházról, az este héttől kezdődő két előadásban pedig a bohócok tekintetével nézhettünk az öregedésre és drámai módon megváltozott globális társadalmunkra. A két programot egy intézmény kapcsolta össze: a Theater an der Ruhr 1980-as alapítása óta keresi és támogatja a multikulturális találkozásokat.

Felajánljuk őszinte bocsánatkérésünket minden embernek a civilizált világban - olvastuk a kivetítőn a MITEM-en belül alakult arab mini-fesztivál előadásában. Délután öt órától a Kaszás Attila Teremben láthattuk a 37 éves és már tíz éve Belgiumban élő és alkotó iraki színész-rendező, Mokhallad Rasem két előadását. Este héttől pedig a nagyszínpadon a szentpétervári Tovsztonogov Nagy Dráma Színház (BDT), előadásában Andrej Mogucsij rendezésében A vihart.