Műsorarchívum 2023

Színházi Olimpia / MITEM

A bennünk élő gonosz

Mitem krónika VI. (III. Richárd, Othelló)

Mi késztet minket a rosszra? Hogyan születik meg bennünk a bűn? Milyen célokat érhetünk el általa? S vajon megéri-e? Ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ Shakespeare két ismert darabja nyomán Avtandil Varszimasvili és színháza, a Liberty Színház, amelynek társulata a III. Richárdot és az Othellót hozta el a MITEM-re. A grúz előadások zajos sikerrel szerepeltek a budapesti közönség előtt.

 

 
III. Richárd (Apolon Kublasvili), Othelló (Goga Barbakadze)
Fotó: Eöri Szabó Zsolt

 

Izgalmas reflexiót adtak napjainkra a Tbilisziből érkezett produkciók, amelyek közül elsőként a III. Richárd szerepelt a Nemzeti Színház nagyszínpadán. Avtandil Varszimasvili stílusa már talán nem hatott újdonságként a teátrum nézőinek, hiszen januárban az ő rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház Brecht A kaukázusi krétakör című darabját, amelyhez a most látott két Shakespeare-adaptáció nagyban hasonlított. Az alkotó több értelmezési réteget felkínáló, gazdag szimbolikával dolgozik, s ahogy már korábbi interjúiban beszámolt róla, most közvetlenül meg is tapasztalhattuk: a grúz színház igazán teátrális, erőteljes, plasztikus játékmódot használ, nagy érzelmi amplitúdóval dolgozik. Mindkét Shakespeare-darabban láthattunk nagyon is újszerűen ható ötleteket, remek megoldásokat. Ilyen volt a III. Richárd multifunkciós színpadi „objektuma”: ha kellett asztallá alakult, ha kellett cellává, de koporsóként is működött és alkalmasint a hídpalló szerepét is betöltötte a vasszerkezet. Az Othellóban hasonlóan többjelentésű tárgynak bizonyult a függönyökkel ellátott keresztrúd: hol hálófülke bejárataként volt értelmezhető, hol vitorlarudat és vitorlát, hol pedig mintegy színpadot formázott. Avtandil Varszimasvilitől szinte megszokhattuk a szokatlanul erős színpadi gesztusokat is. III. Richárd figurájának rímeltetése a patás ördögre (amely az előadás egy pontján fény-árnyék kiemelést is kapott), vagy az, ahogyan Othello nem egyszerűen megfojtja Desdemonát, hanem szinte rituálisan feláldozva betekeri egy vérpiros lepelbe – mind erőteljes színpadi akcióknak mondhatók. A színészek sem fukarkodtak az érzelmekkel a két előadásban, valahogy folyamatosan olyan érzete volt a nézőnek, mintha egy eltúlzott, de tiszta színekkel készült festményt látnánk. Ugyanakkor rendkívül erős alakításokat nyújtottak a grúz művészek, kiemelhető a III. Richárdot és Jagót is játszó Apolon Kublasvili, de például emlékezetes marad a Desdemonát alakító Ani Aladasvili is.

Érdekes módon mindkét előadás nagyon hasonló gondolatkörben vert hullámokat, és érdemes ezen a ponton visszaidézni a Szuzuki Társulatnak a héten bemutatott Elektráját is, hiszen mindhárom klasszikus mű a bűn kérdéskörében kutakodott. A Szuzuki-féle Elektra-adaptáció egészen konkrét véleményt is megfogalmazott a bűnt elkövető feleség és a bosszúra áhítozó lány mentális állapotáról, hiszen az egész cselekmény egy pszichiátriai osztályon zajlott. A gyilkosság, az erőszak, a bosszú ebben az olvasatban betegség, az ember „rákfenéje”, amelyből meg kell gyógyulni – sugallta Szuzuki. Avtandil Varszimasvili Richárdja a figyelemre és hatalomra ácsingózó politikus diktátorrá válását ábrázolta, a sokak hulláján átgázoló figura bűnlajstroma magában hordozta a büntetést is, fokozatosan őrült bele a félelembe és a bizalmatlanságba. A bizalmatlanság Othello esetében is kulcsszónak bizonyult, itt pedig (ahogy a rendező a közönségtalálkozón meg is fogalmazta) annak lehettünk tanúi, ahogy a belső komplexusokkal küzdő ember ellenállás nélkül adta meg magát a gonosz ármánykodásnak.  Utóbbi, vagyis Jago cselszövése Varszimasvili értelmezésében szintén bűnben fogant: Jago szintén szerelmes volt Desdemonába, és ezért az irigyelt kapcsolat megrontására tört. Főbűneink tehát mindenkor ugyanazok, és ugyanoda is vezetnek. De, hogy ne fessünk ilyen sötét képet: mégiscsak leküzdhetők. Nagyon fontos tehát, hogy végiggondoljuk, hová vezet minket az erőszak, a bosszú, a hatalomvágy, vagy a féltékenység. Fontos, hogy időben felismerjük magunkban, vagy másban a gonoszt, hogy tehessünk ellene. Ahogy a grúz rendező ezt említette is a közönségtalálkozón egy bizonyos „nagy szomszéd” kapcsán...

 

Ungvári Judit

(2023. április 28.)


Oldal tetejére
Albánia, Belgium, Bulgária, Franciaország, Georgia, Görögország, Izrael, Japán, Kína, Lengyelország, Magyarország, Macedónia, Mexikó, Mongólia, Olaszország, Oroszország Románia, Szlovákia, Szerbia, Törökország