Biztosítsa helyét a 2024-es MITEM előadásaira - vásároljon MITEM bérletet!

 

Műsorarchívum 2023

Színházi Olimpia / MITEM

Háború a homokban

Mitem krónika XIX. (A trójai nők)

Döbbenetesen erős és hatásos feldolgozásban hozta el Euripidész klasszikusát, A trójai nőket a Wybrzeże Színház Gdańskból a MITEM-re. A lengyel társulat 2018-as előadása Jan Klata rendezésében hátborzongatóan reflektál egy olyan valóságra, ami azóta már megint megtörtént velünk.

 

Jelenet az előadásból  |  fotó: Eöri Szabó Zsolt

 

A színpadot teljesen beborítja a homok, előtérben pedig egy homokvár látható. Hátul egy punkszerű lányfigura, esküvői ruhára hajazó öltözékben, bakancsban, elektromos gitárral a kezében – ennyi elég ahhoz, hogy a néző sejtse, ő lesz Kasszandra. Már az első kép is ütős, aztán bejönnek az istenek és szétrúgják a homokvárat, mint a kisgyerekek a játszótéren. Kasszandra a húrokba csap, fülsértő, erős hanggal elindul az őrület, a borzalmak tobzódása, és megtudjuk, mi történt Trójában a görögök győzelme utáni másnap. Olga Śmiechowicz, az előadás dramaturgja – mint később megtudtuk – tulajdonképpen három műből fésülte össze ezt az adaptációt, Euripidésztől nemcsak a trójai nőket, hanem a Hekabé című drámáját és az ehhez a témakörhöz kapcsolódó szatírjátékát is felhasználta, utóbbit az alkotók az ukrán háború kitörésekor kivették a produkcióból.

Jan Klata rendezése egészen rendkívüli, erős, mondhatni durva hatásokra építő, ugyanakkor minden elemében átgondolt és nagyon tudatosan felépített alkotás. A székhez szögezi a nézőt és nem engedi el egy pillanatra sem. Minden benne van, amit a háborúval (bármilyen háborúval) kapcsolatban meg kell értenünk. Az előadás látványvilága lenyűgöző (díszlet- és jelmeztervező: Mirek Kaczmarek), homokba süllyedt férfiszobor-torzók között botorkálnak a szereplők, a jelmezekben is egészen elképesztő megoldásokkal találkozunk: ilyen a női kar egybeszabott fekete csuklyás felsőruhája, de ilyenek a torzonborz görög harcosok jelmezei is, az arcukon bamba antik szoborarcokat mutató maszk, a ruha alól kockahas-izomzatot mintázó póló villan elő. A színpadi hatásmechanizmus fontos része a hang is: a zenék és az elektromos gitárból előcsalt effektek nagyon erősek, nagyon fülsértőek, és éppen annyira kényelmetlenek, hogy fizikailag is átérezzük a trójai nők tragikus sorsát. Az előadás íve nagyszerűen komponált, az első gyomorszájon vágó csúcspont Polüxéna első felvonás végi „feláldozása”, a gyilkosságot és meggyalázást ábrázoló jelenet egyszerre bestiális és költői – sose gondoltam volna, hogy ezt a két minőséget együtt meg lehet mutatni. A második felvonásban több csúcspontot is láthatunk, például, amikor a Helené mentegetőzését hallgató Hekabé remegő kezében látjuk megszületni a bosszút, amely aztán az előadás végén ténylegessé válik Polümesztor trák király megvakításában és gyermekeinek lemészárlásában. Sok-sok apró momentumot lehetne még kiemelni, de ezeken keresztül nehéz visszaadni azt elementáris összhatást, ami arcul csapja a nézőt ebben az előadásban.

 

Jelenet az előadásból  |  fotó: Eöri Szabó Zsolt

 

A történelmet a győztesek írják – idézték a jól ismert mondást az alkotók a közönségtalálkozón. Jan Klata arra hívta fel a figyelmet, hogy Euripidész merész volt, hiszen ezekben darabjaiban a „másik oldal” nézőpontját vizsgálta meg. Az ember ilyenkor elgondolkodik, ez a merészség vajon megvan-e bennünk? Tudunk-e figyelni a legyőzöttekre? Ám ez csak egy szublimált, elvont kérdéskör. Azokkal a nagyon konkrét kérdésekkel is szembesít a lengyel produkció, hogy vajon egy háborúban mivé válnánk egyik vagy másik oldalon? Mit tennénk meg egymással? Ugyanolyan barbár állattá aljasulnánk, mint a „civilizált” görögök a legyőzött „barbár” néppel szemben? És ugyanúgy bosszút állnánk-e lemészárolt szeretteinkért, ahogy Hekabé tette? Törvényszerű ez, mindenképpen? És miért nem változik meg ez soha a történelem folyamán? Persze, ahogy Vörösmarty írja: „Ment-e/A könyvek által a világ elébb?” – meg tud-e változtatni egy színházi előadás bármit is ezen a téren? A kérdés nyilvánvalóan költői. Az viszont biztos, hogy Jan Klata kitűnő rendezése és a Wybrzeże Színház kasszandrai előadása az érzékeny nézőnek az elméjébe égett. Kár, hogy erre kevesebben voltak kíváncsiak, mint más, időnként túlsztárolt produkciókra…

 

Ungvári Judit

(2023. június 6.)


Oldal tetejére

Baskír Köztársaság, Belgium, Bulgária, Georgia, Görögország, Izrael, Luxemburg, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia, Törökország