12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Három éve a MITEM főszervezője, számára a nemzetközi fesztivál elsősorban a közösségépítésről szól. Kulcsár Edit Ágota dramaturgi tevékenységéért és a magyar színházművészet nemzetközi el- és megismertetése terén végzett munkásságáért megkapta a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának Hevesi Sándor-díját.

Talán V. Károly német–római császár volt az első a történelem során, aki büszkén hirdette, hogy „birodalmában sohasem nyugszik le a Nap”. A MITEM kedden mutatta be legnagyobb földrajzi kiterjedését: a portugál João Garcia Miguel Társulat és a kazak Auezov Kazah Állami Drámai Színház nemcsak messziről – egymástól mintegy kilencezer kilométerre –, hanem két teljesen eltérő kultúrkörből érkezett Budapestre.

Hogy a Michael Thalheimer által rendezett A vágy villamosa mennyire lélegzetelállító és magával ragadó, arról a magyar közönség is meggyőződhetett tegnap este. Az előadás egy éve fut Németországban, turnét azonban most először vállalt a Berliner Ensemble. A kortárs német színház egyik legkiválóbb társulatát a Nemzeti Színház közönsége hosszú percekig tartó tapssal méltatta.

A panellakássá átalakított Kaszás Attila Terem első két sorát általában ifjú (női) rajongók foglalják el, hogy testközelből láthassák a színészek kétórás önfeledt játékát. Önfeledt Woyzeck? Igen, valószínűleg éppen emiatt a különleges hangulat miatt vált kultikussá az idei POSZT-ra is beválogatott előadás. // A délutáni Woyzecket követőn a cseh Divadlo Na Zábradli Hamletek című előadását láthatta a MITEM közönsége. A Gobbi Hilda Színpad színházi öltözőnek átalakított kulisszájában játszódó előadásban nem kevesebb, mint hét Hamlet lépett fel – köztük egy Jana Plodková által alakított női színésszel.

Művészeti folyóiratunk, a Szcenárium  szerkesztői jóvoltából ismerjük meg a Korkut legendája szerzőjét, írói nevén Iran-Gajip-ot. Írásukban a művész pályaképe mellett egy versét is közlik. Iran-Gajip a kazak lírát megújító törekvései révén vált kortárs klasszikussá.  Vallomásos, személyes hangú, kísérletező lírájának eredendő ihlető forrása a kazak népköltészet, melynek elemei nála új formában jelennek meg.

Eugenio Barba a 20. századi színházművészet egyik legnagyobb hatású alkotója, megannyi társulat gondolkodását megtermékenyítette, munkássága nyomán számos csoportszínház és más dramatikus kezdeményezés szökkent szárba. A félévszázados gyakorlati és elméleti munkásság előtt a Nemzeti Színház egy rendezvénysorozattal tisztelgett.

„Nagyon vártam, hogy találkozhassak vele ismét … A színház munkatársai és társulata döbbenten fogadta tavaly a hírt, miszerint Eimuntas Nekrošius egy nappal a hatvanhatodik születésnapja előtt elhunyt” – kezdte a délutáni filmvetítéssel egybekötött pódiumbeszélgetést Kozma András dramaturg, melyet a világhírű litván rendező tiszteletére rendeztek tegnap a Kaszás Attila Teremben. A beszélgetés az esti nagyszínpadi előadás, a Saulius Šaltenis regényéből színpadra adaptált Kurafiak című dráma előtt kiváló alkalmat adott arra, hogy a MITEM közönsége méltó módon vegyen búcsút a tavaly novemberben elhunyt Nekrošiustól.

„Álmomban sem gondoltam, hogy pont Ukrajnától esek ennyire ámulatba” – nyilatkozta három éve Both Miklós zenész. És nemcsak amiatt idézzük a fiatal magyar muzsikust ehelyütt, mert hasonlót éltünk át az Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház Morituri te salutant című előadása láttán, hanem mert Both és az ukrán színház produkciója között kapcsolat van. A közös pont neve: Susanna Karpenko.

Brutalitás és kifinomultság, vérfürdő és költészet, bosszúvágy és anyai szeretet. Az ukrán Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház Coriolanus-előadása e kiengesztelhetetlennek látszó ellentéteket is képes volt feloldani. Még mielőtt a kijevi társulat produkciójának titkát boncolgatnánk, a MITEM krónikájához hűen álljunk meg egy megjegyzés erejéig egy jelentős esemény említésénél. Tegnap ugyanis az idei Madách Nemzetközi Színházi Találkozón is bemutatkozott Eugenio Barba világhírű társulata, a dániai Odin Teatret.

Mitől átélhető egy kortárs tatár dráma egy magyar fesztiválon? „Nálunk is sok fiatal elvándorol külföldre. Csak nálunk a külföld belföldön van, a neve: Moszkva” – mondta a Jövevény című előadás után Farid Bikcsantajev rendező, a kazanyi Kamal Galiaszgar Tatár Állami Színház művészeti igazgatója.