12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Az idei MITEM-en résztvevő nemzetközi hírű alkotók közül Theodórosz Terzopulosz maradt a színházi találkozó végére. A görög rendező nemcsak két előadással vesz részt a programban, hanem alkotói módszerét is megismerhette a közönség. A dicsőítő színház című filmet a görög televízió készítette az Attisz Színházról, ebből több érdekes részletet is megtudhattunk a társulat előadásainak létrejöttéről, illetve Terzopulosz színházi ars poeticájáról is.

A magyar közönség előtt már nem ismeretlen Akekszandar Popovszki rendezésében szerepelt a MITEM programjában a budapesti Nemzeti Színház produkciója Bulgakov A Mester és Margarita című regényéből. A macedón rendező színpadi adaptációja erős vizualitással támasztotta meg az alapvető filozófiai kérdéseket is boncolgató mű misztikumát.

Egészen különleges és egyedi stilisztikájú előadást hozott a MITEM-re a kijevi Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház. Az ukrán társulat egy 19. századi klasszikus szerző, Panasz Mirnij: Limerivna című darabját dolgozta fel és fordította le sajátos színpadi formanyelvre, amely a népi kultúrából is merített. Az előadás nagy sikerrel mutatkozott be a budapesti közönség előtt.

Varázslatos, kedves, játékos világba szippantotta a MITEM közönségét két estén is a Victoria Thierrée-Chaplin rendezte Bells & Spells előadása, amely igazából behatárolhatatlan műfajú, nem igazán cirkusz, nem igazán színház, és mégis egyesíti mindkettő legjavát, elbűvölő könnyedséggel.

Hazai produkcióval, a Nemzeti Színház Médeiájával folytatódott a MITEM programja. Bár azt is mondhatnánk, vérbeli MITEM-produkciót láthattunk, mert a rendező, Eirik Stubø éppen a találkozónak, a korábban itt látható előadásainak köszönhetően kapott lehetőséget arra, hogy színre vigye ezt a darabot a budapesti teátrumban. 

Történetmesélős, allegorikus színházat láthatott a MITEM közönsége az algériai Théâtre SINDJAB de Bordj-Menaïel társulatától. A találkozó programja egy nap szünet után folytatódott, s a legutóbbi produkció, a Nóra futurisztikus eszköztára után ezúttal egy igen ősi színházi forma kortárs köntösbe bújtatásának lehettünk tanúi.

Igazi 21. századi Nóra-értelmezést láthatott a MITEM közönsége a 12. napon a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatától, Botond Nagy rendezésében. Két század és két rendezői generáció „találkozott” tehát egy napon, hiszen most zárult le egy filmvetítéssel Anatolij Vasziljev részvétele is a találkozón. Az orosz mester egy időre elköszönt a magyar közönségtől.

Szokatlan stilisztikával, újszerű térhasználattal és dramaturgiával, helyenként egészen „bálványdöntögető módon” vitte színre Madách Imre Az ember tragédiája című művét az európai színház egyik legnagyobb mestere, Silviu Purcărete. A magyar színháztörténet ikonikus darabjából egészen sajátos hangulatú és humorú kamaradarabot varázsolt a román rendező a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatával együttműködve.

Súlyos, szikár sorok szólaltak meg a színpadon, komor képekkel és szaggatott zenei futamokkal a MITEM 10. napján, amikor először a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely Éjidő című előadását láthattuk Pilinszky János költészetéből. Ezen a napon három előadás is helyet kapott a programban, az olasz Misericordiáról az előző krónikában már szóltunk, Az ember tragédiája temesvári produkciója pedig a következő MITEM-krónika témája lesz majd. A délvidéki alkotócsapat erős előadást épített fel a Pilinszky-versek nyomán.

Vajon lehet-e súlyos társadalmi kérdésekről életigenlő derűvel szólni? A válasz egyértelműen igen, a MITEM 9. napján látott olasz Misericordia előadása alapján. A Sud Costa Occidentale társulatának bemutatója több színházi szervezet koprodukciójában valósult meg, a fókuszban az anyaság, a fizikai erőszak és a hátrányos helyzet kérdésköre áll, nem könnyű témák, valóban, ám az előadás mégsem hagy maga után szomorúságot vagy lehangoltságot.