12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

A történet egy pontján megnyílik a játszási lehetőség a nézők számára is: kit válasszon Agafja férjnek? Egy néző szerint le kellett volna passzolnia a jelölteket Arina Pantyelejnovonának, a nagynénijének. Ehelyett az Agafját játszó színésznő a gramofon tölcsérébe dobja a lehetséges neveket, majd néhány női nézőnek felajánlja, hogy húzzon, és ajánlgatja nekik az úriembereket. Ő pedig az elöl ülő férfiak között próbálta megtalálni lehetséges társát, mindezt nagy nevetések kíséretében. A játékon valami természetes összhangot lehet érezni, a darab kétharmadánál a szemünk láttára válik a társulat nagyon szerethetővé. Nem is lehet pontosan megfogalmazni az okát, a szórakoztatáson túl valahogy a színészek tiszta jósága is átitatja az előadást.

Talán már meg sem lepi a beregszászi társulat ismerőit, de ismét sikerült „megcsavarniuk” egy klasszikus művet, ezúttal Petőfiét. A költő jól ismert szatirikus hangvételű hőseposzából így lett egyben vallomás: a szülőföld szeretetének, a közösség erejének, s a mindent felülíró életigenlésnek a megkapó lenyomata. 

Bulgakov regényének aprólékos kidolgozottsága miatt több lehetőség közül lehet választani, hogy melyik karakterre kerüljön a legnagyobb hangsúly. Az előadás alkotói Wolandot, a fekete mágust állították a középpontba. A Sátánt játszó színész fiatalsága szembetűnő és elgondolkodtató. A karakter bölcsessége, az egész világ feletti hatalma és a mindent látó tekintete azt sugallja, hogy sok mindent megélt már. Viszont ugyanúgy lehet kortalan a megtestesült gonosz, ahogy a megtestesült jó is. 

A 10. MITEM részeként, a beregszászi színház 30. születésnapját ünneplő rendezvénysorozat keretében tartották a díjátadót. A Nemzeti Színház nagyszínpadán, a Tóték című előadás végén hívta színpadra Varga Zsuzsát és Bakota Árpádot Szűcs Nelli, a díj alapításának kezdeményezője és Sin Edina a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója. Varga Zsuzsa a Csiky Gergely Színház Jászai Mari-díjas művésze, Bakota Árpád pedig a Csokonai Színház társulatának tagja, Jászai Mari- és Csokonai-díjas művész.

Kényszermegoldásból bravúros játék született meg a beregszászi színház új előadásában, amely Gogol Háztűznézőjéből készült. A háborús helyzet miatt félig hontalanná vált társulat színésznői bújtak férfiruhába, hogy otthon, Kárpátalján, a háborús időkben is tudják játszani a darabot. 

Talán éppen az embert próbáló nehézségek tartották össze a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházat az alapítástól eltelt három évtized alatt. A színházcsinálás ügyébe vetett hit felül tudta írni a szűkös körülményeket a kezdeti időkben, vagy a háborús helyzet adta problémákat napjainkban. A Nemzeti Színházban ezekben a napokban filmvetítéssel, beszélgetésekkel, és természetesen az elmúlt harminc év legjobb előadásainak keresztmetszetével ünnepel a beregszászi társulat.

Nincs empátia, nincs béke, nincs igazság – félelmek, melyek nem hagynak nyugodni minket, hiszen még mindig nem jött el a háború, amely véget vet minden háborúnak. A kisember kiüresedik, míg a nagyok, ügyesek meggazdagodnak a nyomorból. Erről mesél Avtandil Varszimasvili, rajta keresztül pedig Brecht, A kaukázusi krétakörben. Az előadást a 10. MITEM részeként, a Nemzeti Színház Showcase-produkciói között láthattuk. 

A harmincas évek Kazahsztánja és a mai, világszinten is ismerős életmód között húz éles kontrasztot Olzsasz Zsanajdarov kortárs kazah szerző darabja, amelyet a Mazsit Gafuri Baskír Állami Akadémiai Dráma Színház hozott el Ufából a 10. MITEMre, a Synergy Fesztivál programjába, Ajrat Abusahmanov rendezésében. A Jerbolt játszó színész, Hurmatulla Utyasev mondta a közönségtalálkozón: ,,Biztos észrevették, hogy ez a színdarab nem az éhínségről, hanem a szeretetről szól.”

Új színekkel gazdagította a Nemzeti Színház fesztiválpalettáját az első „befogadott” Synergy Fesztivál, amely október 2-a és 10-e között zajlott, a 10. MITEM részeként. A kisebbségi színházak fesztiválja vélhetően megtalálja új otthonát a budapesti teátrumban és a jövőben is láthatjuk majd itt a hasonló helyzetű színházak előadásait.

Politikai beszédek, majd egy ezzel összefüggő nyomozás és a kocsmában emiatt lezajló személyes tragédiák – ha így sorolom, szerintem senkinek sem az Oidipusz jut eszébe. Pedig pontosan ezt láthattuk a MITEM+ programjában a Jugoszláv Dráma Színház előadásában. A szlovén rendező, Vito Taufer „lerántotta a leplet” a nagy klasszikusról, és egy elképesztően erős mai értelmezést rakott színpadra. A szerb társulat bravúrját rockkoncertekhez fogható siker kísérte.