Nem lehet könnyű egy-egy MITEM-fesztivál műsorát összerakni. Mikor kezdték el az idei, 12. MITEM szervezését?

– A legpontosabb válasz: tizenkét évvel ezelőtt, 2014-ben, amikor az elsőt megszervezte a Nemzeti Színház. A MITEM-ek tulajdonképpen összeérnek, egymásra épülnek, folyamatosan alakulnak, erősödnek a kapcsolatok. Az idén is vannak visszatérő vendégeink, régi barátaink, mint Silviu Purcărete, Theodórosz Terzopulosz, a tavaly elhunyt Rimas Tuminasnak pedig az utolsó előadását láthatja a közönség. Nagy sikerrel debütált nálunk tavaly a bolgár Diana Dobreva, aki az idén egy plovdivi és egy szófiai elődását hozza el (ajánlónk a 14. oldalon). Két év után újra érkezik a párizsi Comédie-Française, amely a világ egyik legpatinásabb társulata, és ugyancsak tavalyelőtt volt először vendégünk Szerbia egyik legérdekesebb teátruma, a Jugoszláv Dráma Színház, amely újra eljön. Évről évre új országok kerülnek képbe, az idén Mongóliával és Albániával bővül a listánk, amelyen már így is 130 körüli ország szerepel.

Hogyan zajlik a válogatás? Mindegyik előadást előzetesen, élőben lát a MITEM főszervezője? Mert érkeznek ide távoli vendégek is, nemcsak a már említett Mongóliából, de Mexikóból is…

– A válogatáson egy csapat dolgozik. Mindannyian jól ismerjük egy-egy régió színházi életét, és oda rendszeresen hívnak bennünket premierekre, fesztiválokra. Amit lehet, élőben is megnézünk, de olyan mennyiségben érkeznek ajánlatok, hogy mindent nem tud a MITEM kis csapata megtekinteni, hiszen mi, válogatók a színházunk dramaturgjai vagyunk, akik a saját nemzetis bemutatóink munkálataiban is részt veszünk. Vannak tehát előadások, amiket felvétel alapján választunk ki, ám ha szükséges és belefér az időnkbe, vagy szükségesnek ítéljük a végső döntéshez, élőben is megnézzük. Ha már a mongolokat említettük: Az Ég fia – amely a fesztivál nyitóelőadása – jó kétéves szervezés gyümölcse. A mongolok testvérekként tekintenek ránk, magyarokra, erősen számon tartják a közös hun gyökereinket. Ragaszkodtak hozzá, hogy az előadást a helyszínen lássuk, el is mentünk Ulánbátorba Vidnyánszky Attilával. Az általuk képviselt hagyományos színjátszást, az antropológiai szemléletet és történelmi nézőpontot mindig szívesen beemeltük a fesztiválba. Az Ég fia impozáns kiállítású, hihetetlenül lebilincselő és fordulatos cselekményű produkció (ajánlónk a 12. oldalon). Ezt tényleg élőben kellett látnunk! Tavaly volt első alkalommal vendégünk az izraeli Gesher Színház, és akkor Rimas Tuminas, a rendező, aki azóta már sajnos eltávozott, azt mondta, hogy szeretné elhozni a Cyranóját is (ajánlónk a 15. oldalon). Azt rögtön és örömmel fogadtuk, és az előadást elég volt videón megnéznünk. Ez lesz Tuminas hatodik előadása a MITEM-ek történetében, mind nagy siker volt.

Kollektív a javaslattétel, de hogy születik meg a végleges döntés? A főszervező vagy művészeti vezetőként Vidnyánszky Attila mondja ki az igent?

– Az utolsó szó a művészeti vezetőé, de Vidnyánszky Attila kifejezetten szereti, ha „győzködjük”. Ahogy már mondtam, folyamatos üzemmódban folyik a szervezés, a válogatás, és mindig vannak érdemi és tartalmas viták, hiszen mindig jóval több előadásból kell válogatni, mint ami végül bekerülhet az adott év programjába.

Egy színházi előadás színvonalát nem lehet objektív mércével megmérni. Előfordul esetenként, hogy nem is a színvonal válik döntő kérdéssé, hanem fontosabb a kialakult jó kapcsolat, vagy például az előadás rokonszenves szellemisége, értékrendje?

– A művészi érték a döntő. De ha egy komoly, nagynevű színház ajánl egy előadást, azt tiszteletben tartjuk. Nyilván olyasmivel akarnak nemzetközi színtéren megmutatkozni, amire büszkék, amit jellemzőnek, érdekesnek és jónak tartanak, amit szeretnének megmutatni saját körükön kívül is. Előfordul az, hogy például vendégjátékok cseréje keretében érkezik egy társulat. Idén a Nemzeti Színház a Bánk bánnal vendégszerepel a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színházban, cserébe ők Gertrud című előadásukat ajánlották. Nem is volt ellene kifogásunk, már csak azért sem, mert a rendezője Silviu Purcărete, aki a MITEM egyik visszatérő és mindig sikeres vendége, akinek legutóbbi nemzetis rendezése, az Olasz szalmakalap című vígjáték is látható a programban. Mindemellett igen, fontos, hogy olyan témák is megjelenjenek, mint a nemzeti identitás, egy-egy nép történelmi és színházi hagyományai. Volt már vendégünk koreai sámánszertartás, indiai, tibeti, kínai színház – idén érkezik a mexikói maya kultúrát, valamint a török hagyományokat bemutató produkció, és lesz kínai opera is.

Két éve külön fesztiválszekciót alkottak a nemzetiségek színházai az Újvidékről Budapestre költöző, a MITEM programjába integrált Synergy World Theatre Festival keretében. Akkoriban szó esett a program folytatásáról. Számíthatunk erre az idén?

– Igen. Látható majd romániai német és zsidó színházi koprodukció (ajánlónk a 13. oldalon), észak-macedóniai török társulat, grúziai orosz előadás, az Obi-Ugor Népek Színháza pedig az oroszországi Hanti-Manszijszki autonóm területet képviseli. Szeretnénk, ha a Synergy alapötletét kibővítve a nyelvi és etnikai kisebbségek színházainak bemutatása a jövőben is folytatódna. Az előadások mellett szakembereket hívunk, hogy ezt az izgalmas, minket, magyarokat is érintő, nem egy esetben politikailag is „forró” témát megvitassuk, körüljárjuk.

Tizenkét éve pásztázza Kulcsár Edit a világszínházat. Hogyan fogalmazná meg röviden, hogy napjainkban mik a legfőbb jellemzők, mit emelne ki közülük elsősorban?

– 2014 óta Mexikóvárostól Párizson át Kazanyig, Stockholmtól Moszkván át Isztambulig érkeztek társulatok a Nemzeti Színházba. A 2023-as Színházi Olimpia, amelynek főszervezője a Nemzeti és a MITEM volt, tovább tágította rálátásunkat a világ színjátszására. Ebből a gazdag kínálatból világosan kiderül: sokszínűség és útkeresés jellemezi a mai színházat. Gyorsan változó világban élünk, és ahogy a társadalmak, a színház is igyekszik újrafogalmazni önmagát.

Végül egy személyes kérdés: az idei műsorból mely előadásokat ajánlaná a legszívesebben?

– Nehéz erre válaszolnia a főszervezőnek, amikor húsz országból érkező huszonhét előadás közül kellene kiemelni néhányat… Némi elfogultsággal, de örömmel ajánlom a kassai és a budapesti Nemzeti társulatának közös, kétnyelvű Rómeó és Júliáját. S hogy mennyire együtt „lélegzik” a MITEM az aktuális európai színházi élettel, jól jelzi, hogy két egészen friss premiert is felvettünk a műsorba. Azt kell mondanom, hogy látatlanban, hiszen ezeknek az előadásoknak a premierje majdhogynem egybeesik a MITEM kezdetével, és mi máris bemutatjuk ezeket. Románia egyik legjelentősebb színházi műhelye a nagyszebeni Radu Stanca Színház, amely a tokiói Metropolitan Színházzal koprodukcióban készíti Silviu Purcărete rendezésében a Jónás című előadást. A párizsi Comédie-Française is egy friss bemutatóval jön. Ők Jean Racine nálunk szinte teljesen ismeretlen Bereniké című drámájának feldolgozását ajánlották. Érdekes lesz látni, hogy Franciaország legpatinásabb társulata miként dolgozza fel nemzeti irodalmuk egyik klasszikus művét, hogy miként értelmezik az irodalmi hagyomány és a kortárs színház viszonyát… Ez minden nemzet számára fontos kérdés. Megláthatjuk, a franciák ezt hogyan csinálják!

Kutszegi Csaba

(2025. április 2.)