MITEM12

Szemében tűz, lelkében erő

Naranbaatar Namnan nemzeti büszkeségről, hiteles „túlzásokról”, a hagyomány és a modern színház ötvözéséről

„Mongólia történelmét jó kétezer évre visszatekintve azért vizsgáljuk és állítjuk színpadra, hogy ezt a múltat a korszak társadalmi és kulturális sajátosságainak a bemutatásával hozzuk közelebb a közönséghez.” – mondja Naranbaatar Namnan Az Ég fia című előadás rendezője és az ulánbátori Mongol Nemzeti Dráma Színház igazgatója.

 

A hun birodalom alapításáról szól Az Ég fia előadás. A történeten, a sztorin túl, miként fogalmazná meg a produkció lényegét?

Történelmünk kezdetét kívánjuk bemutatni, mely minden mongol számára a nemzeti büszkeségünk forrása. Az Ég fia középpontjában a hazaszeret és a függetlenség áll. Az előadással az volt a célunk, hogy bemutassuk: a hsziungnuk a mongolok ősei voltak.

 

 

A hsziungnukat tartják a hunok őseinek.

– Így van. Mongólia történelmét jó kétezer évre visszatekintve azért vizsgáljuk és állítjuk színpadra, hogy ezt a múltat a korszak társadalmi és kulturális sajátosságainak a bemutatásával hozzuk közelebb a közönséghez. Nagy öröm, hogy ezt Magyarországra elhozhattuk. Ez az előadás első külföldi útja.

 

Naranbaatar Namnan

1975-ben született Ulánbátorban. A Mongol Állami és Kulturális Egyetemen színészetet és rendezést tanult, 2012 óta az intézmény oktatója. 2000-től a Mongol Állami Akadémiai Drámai Színház színésze és rendezője, majd főrendezője volt, 2024 óta az intézmény igazgatója. Színházi munkái mellett, filmrendezőként is ismert a hazájában. Több alkalommal főrendezője volt a Naadam Mongol Nemzeti Fesztivál megnyitó ünnepségének. 2018-ban Mongólia kulturális nagykövetévé nevezték ki.

 

A darab tükrözi a mai mongol nemzeti identitást?

– Úgy gondolom, az előadás jól mutatja azt az erős kapcsolatot, amely a hazát, annak történelmet és a bennünket körbe ölelő természetet összeköti, és az emberek nemzeti büszkeségét jellemzi. Bár Mongólia gyorsan fejlődik, és egyre nagyobb teret nyer a modern városi élet, anyagi kultúránk és hagyományaink továbbra is szerves részét képezik kulturális örökségünknek. A színpadon megjelenő viseletek és az olyan szertartások, mint például a Napnak és Holdnak szóló imádság, ma fontos szerepet játszanak Mongóliában, és állami ünnepségeken is megjelennek.

 

Egy múltról szóló színdarab esetében mindig felmerül a történelmi hűség kérdése.

– A Ég Fia hiteles forrásokra épül. Ha számszerűsíteni kellene, azt mondanám, a mű körülbelül hetven százalékban valós történelmi eseményeken alapul, a többi részében művészi eszközökkel gazdagítottuk a cselekményt, de mindenképpen a történelmi hűség jegyében használjuk a szimbólumokat, a művészi kifejezőeszközöket és a „túlzásokat” is, annak érdekében, hogy még hatásosabb legyen a színpadi történés.

 

 

Az előadás ötvözi a hagyományt és a modern színházat?

– Így van. A régi hősi eposzi költészet jellegzetességeit – a ritmust, a metaforákat és a szimbólumokat – ötvöztük a modern technológiai megoldásokkal a színpadkép, látvány megvalósításában. Így sikerült harmonikusan egyesíteni a hagyományt a kortárs színházi formákkal. Ez a kettősség jellemzi egyébként a mai mongol színházat, amelynek gyökerei az eposzi történetmesélésig nyúlnak vissza, amit nevezhetünk „jurtaszínháznak”, én inkább a „vándorkönyvtár” kifejezést használnám rá. Ebből kiindulva a modern és európai színházi stílusokat sajátos módon ötvözve alakul a mai mongol színház egyedi stílusa.

 

Az előadás a birodalomalapítás 2220. évfordulójára készült 2011-ben. Változott azóta a produkció?

– Társadalmunk változásban van, újabb régészeti kutatások eredményei váltak ismertté, ezért tavaly úgy döntöttünk, tizenhárom év elteltével szükségessé vált a darab átdolgozása. Ezt a döntésünket az is „segítette”, hogy meghívást kaptunk a MITEM-re. Az alapszerkezet és a tartalom megőrzése mellett a jelmezek, a zene, a világítás, a hangzásterv megújult, a szereposztásban is történtek változások. A bemutató óta felnőtt egy új nézői igényekkel rendelkező nemzedék, és szeretnénk, hogy az ő számukra is élmény legyen az előadás.

 

Ön nemcsak rendezője, hanem Az Ég fiát bemutató Mongol Nemzeti Dráma Színháznak az igazgatója is. Milyen repertoárt építenek?

– Mindig is kiemelt figyelmet fordítottunk a nemzeti témájú darabokra, mint Az Ég fia, amely a kortárs Bitogtokh Cognemeh drámája, valamint a világirodalom klasszikus műveire, és nem feledkezünk meg a szórakoztató előadásokról sem. A klasszikus művek elsősorban identitásunk erősítését szolgálják azáltal, hogy kifejezésre juttatják a mongol gondolkodásmódot és világnézetet. Ezek arra ösztönzik a fiatal generációkat, hogy megértsék, kik voltak az őseik, kik is ők ma, és kik lehetnek a jövőben. Ezért is fontos, hogy már a gyereknek is készítsünk előadásokat.

 

 

Kiket láthatunk a színpadon?

– A Ég Fia népes színészi gárdáját Mongólia legelismertebb művészei alkotják. A főszereplő, Modun alakítója a fiatal Shinebayar Baasanbuu, aki hitelesen kelti életre ezt a történelmi karaktert, és megmutatja egy mongol sanjü – vagyis uralkodó – tetteinek lelki mélységeit is. Az előadásban három korosztály képviselteti magát, a fiatal színészek a mongol színház jövőjét jelentik, akik tovább virágoztatják ezt a művészeti formát. Szeretnénk, ha az előadásunk után a magyar közönség is egyetértene azzal a közmondásunkkal, miszerint egy mongol szemében tűz, lelkében erő lakozik.

 

Kornya István

 

 

 

 

(2025. április 24.)


Oldal tetejére
Albánia, Belgium, Bulgária, Franciaország, Georgia, Görögország, Izrael, Japán, Kína, Lengyelország, Magyarország, Macedónia, Mexikó, Mongólia, Olaszország, Oroszország Románia, Szlovákia, Szerbia, Törökország