VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

„Nagyon vártam, hogy találkozhassak vele ismét … A színház munkatársai és társulata döbbenten fogadta tavaly a hírt, miszerint Eimuntas Nekrošius egy nappal a hatvanhatodik születésnapja előtt elhunyt” – kezdte a délutáni filmvetítéssel egybekötött pódiumbeszélgetést Kozma András dramaturg, melyet a világhírű litván rendező tiszteletére rendeztek tegnap a Kaszás Attila Teremben. A beszélgetés az esti nagyszínpadi előadás, a Saulius Šaltenis regényéből színpadra adaptált Kurafiak című dráma előtt kiváló alkalmat adott arra, hogy a MITEM közönsége méltó módon vegyen búcsút a tavaly novemberben elhunyt Nekrošiustól.

„Álmomban sem gondoltam, hogy pont Ukrajnától esek ennyire ámulatba” – nyilatkozta három éve Both Miklós zenész. És nemcsak amiatt idézzük a fiatal magyar muzsikust ehelyütt, mert hasonlót éltünk át az Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház Morituri te salutant című előadása láttán, hanem mert Both és az ukrán színház produkciója között kapcsolat van. A közös pont neve: Susanna Karpenko.

Brutalitás és kifinomultság, vérfürdő és költészet, bosszúvágy és anyai szeretet. Az ukrán Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház Coriolanus-előadása e kiengesztelhetetlennek látszó ellentéteket is képes volt feloldani. Még mielőtt a kijevi társulat produkciójának titkát boncolgatnánk, a MITEM krónikájához hűen álljunk meg egy megjegyzés erejéig egy jelentős esemény említésénél. Tegnap ugyanis az idei Madách Nemzetközi Színházi Találkozón is bemutatkozott Eugenio Barba világhírű társulata, a dániai Odin Teatret.

Mitől átélhető egy kortárs tatár dráma egy magyar fesztiválon? „Nálunk is sok fiatal elvándorol külföldre. Csak nálunk a külföld belföldön van, a neve: Moszkva” – mondta a Jövevény című előadás után Farid Bikcsantajev rendező, a kazanyi Kamal Galiaszgar Tatár Állami Színház művészeti igazgatója.

Az egyetemes filmművészet egyik legjelentősebb rendezője, az olasz Federico Fellini híres mondata volt: a mozi nagy. Nem érdemes fokozatokat keresni, a moszkvaiak Ványa bácsijáról már az első tíz percben kiderült: ez nagy színház. Három órával később ez nem csupán bebizonyosodott, de egy megrendítő erejű előadással kápráztatták el a MITEM közönségét.

Meddig kell, illetve lehet kiszolgálni a hatalmat? – ez a fő kérdése Székely János Caligula helytartója című darabjának. Pontosabban az egyik, mert mint az a tegnap esti pódiumbeszélgetésen kiderült, mindenki más-más üzenetet dekódol, s más-más réteget vél benne felfedezni. Abban azonban minden jelenlévő egyetértett, hogy a Szász János rendezte előadás remek vitaindító, mozgalmas és feszültségekkel teli, s nem utolsó sorban életre szóló élményt ad.

​A hatodik MITEM első külföldi színházi produkciójára került sor tegnap este. A belgrádi Szerb Nemzeti Színház Ivanovja két és háromnegyed órás csehovi lebegés, az orosz szerző egyik legtitokzatosabb szövege alapján. // Szerdán 19 órakor Szász János Caligula helytartója című rendezésével folytatódik a MITEM. Az előadást követő közönségtalálkozón alighanem szóba kerül az is, hogy a Székely János 1972-es drámájára épülő produkciót beválogatták az idei POSZT versenyprogramjába is.

„Önök a legjobb közönség!” – hízeleg a nézőinek sok fellépő amolyan posztmodern könnyelműséggel. Aki azonban tegnap este végig ülte a Meggyeskert közönségtalálkozóját, aligha gondolhatott másra: ilyen avatott résztvevőkhöz tényleg ritkán van szerencséjük az alkotóknak. Mint kiderült, sokan láttak már Purcărete-rendezést (az Ahogy tetsziket vagy a Faustot), de még többen bizonyultak Csehov-szakértőnek. Túlzás nélkül állítható: a vasárnapi közönségtalálkozón történelmi távlatok nyíltak a Csehov-rajongók számára. Időutazás három pontban. Egy ráadással.

Egy manapság olyan divatos kreatívírás-óra feladata is lehetne a következő: írjon egy ötperces monológot a férfiakról. Hogyan kezdené?

Pénteken a Nemzeti hajóorrában kedélyes zászlófelvonással színházunkban is hivatalosan elindult a MITEM.  Miután Szlava Polunyin és Vidnyánszky Attila felvonta a MITEM zászlaját, az érdeklődők gyűrűjében kezdetét vette a hatodik alkalommal megrendezett fesztivál első nemzetis programja. Nem bohóctréfa: szereposztás pénzfeldobással. Jónás Ágnes írása.