VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Az ördög sem érti, hogyan alakul ki, mondjuk, egy szolid vidéki polgárcsaládban a színházfüggőség. Lehet, hogy a rendezői-dramaturgi pályáról ábrándozó nagyfiúról ragad rá a kisebbekre? A nagylányról, akit a városi pártbizottság nem javasol a jogi egyetemre, így bánatában a színművészetire felvételizik? Máig nem tudom a pontos választ, de tény, hogy a középső gyereknek – aki aztán a két kicsit is megfertőzte – már az volt legnagyobb kamaszkori élménye, hogy látta a Royal Shakespeare Company világhírű Lear királyát a Madách Színházban. 

Időtartamban, előadásszámban és nézőszámban is rekordot döntött az V. MITEM, a Nemzeti Színház idei nemzetközi színházi találkozója. Április 10. és 29. között 14 ország 29 előadása került színre a Nemzeti három színpadán.

A koncertszervezők is tudják: a csemegét a végére kell tartogatni. Idén ismét egy Nekrošius-rendezés zárta a MITEM-et, csakhogy most horvátul. A Zágrábi Nemzeti Színház vendégjátéka ismét egy ragyogó példa arra, hogy különböző kultúrák és színházi hagyományok találkozása milyen izgalmas eredményhez vezet. Csehov: Ivanov című művét az egyik legjelentősebb kortárs litván rendező, Eimuntas Nekrošius rendezésében este hattól láthattuk a Gobbi Hilda Színpadon.

A Rizsakov-tanítványok Három nővér-t játszottak: Csehov után szabadon, majd részt vehettünk életünk első Íliász-koncertjén. És ismét megtörtént az, ami két éve a jakutföldi Szergely Potapov rendezte Tiit előadásán.

A bábos-maszkos álmodozó és az abszurd-groteszk forradalmár: Don Quijote és Borisz Davidovics léptek színre a tizennyolcadik nap délutánján és estéjén egy német amatőr társulat és az Újvidéki Színház előadásában.

Egy dokumentumfilm vetítésével majd workshoppal folytatódott a MITEM közönségének ismerkedése a bául kultúrával. Délután Matei Vișniec drámája visszarántott minket a napi hírek világába, hogy este egy észt legendán alapuló történet alapján gondolkozhassunk az emberi természetről. 

„Olyan végtelenséget találok ebben az egyetlen húrban, hogy elegendő számomra ahhoz, hogy átkeljek vele az életemen.“ – vallja hangszeréről az éktár-ról Parvathy Baul. A művész járt már a MITEM-en. Az Odin Teatret A fa című produkciójában szerepelt, és önálló koncertet is adott. A mai estére zenész társaival és festő barátaival érkezett, hogy dalaikkal, hangszereikkel, táncaikkal megidézték Indiát, közelebbről a báulok különleges útját.

A Figaró házassága avagy egy őrült nap emléke című előadásban Figaró saját emlékét (a Beaumarchais vigjáték eredeti sztoriját) éli újra. Erre egy elképesztően fejlett technika teremt lehetőséget. Az előadást a MITEM-en láthattuk utoljára.

Fekete színpad, fekete padok, fekete asztal, fekete falak, köztük középen keskeny járás, ahol az ember elvész a sötétben. A színészek feketében vagy szürkében. A helyszín a börtön cellája, beszélője, vagy kihallgató szobája. A világítás sokszor felülről, a nézők szemébe irányul. A tuniszi előadásban megelevenedő erőszakos történetfolyam rátelepedett a nézők lelkére.

Hogyan szólalhat meg érvényesen a huszonegyedik században két nemzeti klasszikus: a magyar Bánk Bán és az olasz Pinokkió? Bánk újrafogalmazva és Pinokkió, ahogy még nem ismertük. Mindkét előadás friss szemmel tekint a régi képre, hogy mi is jobban önmagunkra ismerhessünk.