12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Az Oscar-díjas Juliette Binoche sokszor olvasott már fel nyilvánosan Az angyal válaszol című könyvből és több interjúban említi is a művet, amely négy fiatal kérdéseiről, útkereséséről szól a világháború szörnyűségei közepette. Mit jelent ez a magyar könyv egy francia színésznek? Miért ragadta meg a mögötte meghúzódó szellemiség? Hogyan segíti ez egy színész szakmai munkáját és egy nő mindennapjait? Miért tartja fontosnak, hogy a mű tanítása színházi keretek között is megszólaljon? A MITEM-en látható Az angyal válaszol alapján készülő Fény-anyag című olvasás performansz kapcsán ezekről is beszél Juliette Binoche. 

Vidnyánszky Attila 2013 szeptemberétől kezdte meg első évadját a Nemzeti Színház igazgató-főrendezőjeként. A Szcenáriumban rendszeresen készítettünk vele interjúkat életútjáról, pályájának fordulópontjairól, színházvezetői stratégiájának alakulásáról.

A 10. Nemzetközi Színházi Olimpia keretében megvalósuló bábos programok, fesztiválok, rendezvények nagy száma és a hazai szakma egészét megmozgató előkészületek mindenesetre ezt bizonyítják.

A Nemzeti Színház harmadik emeletén egyfajta életmű-kiállításod látható: sok-sok báb. (2021. szeptember 17 – november 18. között - a szerk.)  Azt mondtad, valamiféle sorrendiséget követtél a tárlat berendezésekor, s hogy a beszélgetésünk során ennek mentén érdemes felfedeznünk a bábjaid világát. Érdekes módon a japán mesékkel, illetve japán figurákkal indítasz. Miért őket helyezted a kiállítás elejére? Hiszen földrajzilag talán ők vannak tőlünk a legtávolabb.

Madách születésének századi évfordulója 1923-ban színházi ünnep is volt. A Nemzeti Színház új premierrel készült, amely az 1883-as ősbemutatót volt hivatott megújítani. Az országban ünnepségek sorát rendezték egész évben, a trianoni határokon kívül – sokszor a hatóságok ellenzése mellett és tiltása ellenére – is voltak emlékezések. Összeállításunkban a száz évvel ezelőtti országos ünnepségeket és a Nemzeti előadását mutatjuk be – ekkor született meg a Madách-kultusz.

A Nemzeti Színház frissen kinevezett igazgatója, Hevesi Sándor a Tragédia bemutatójával ünnepelte Madách születésének századik évfordulóját 1923 januárjában. A centenáriumi év kiemelkedő eseménye volt az előadás, amely az új direktor fő törekvését is szolgálta: a magyar drámairodalom legfontosabb művei „megújhodva, s a legteljesebb színészi és színpadi fegyverzetben kerüljenek színpadra”. És ahogy az lenni szokott: voltak az új Tragédiának méltatói, de voltak, akik a mű szellemének meghamísításával vádolták a rendezőt.

Alsósztregován, ahol Madách született és a főmű is készült, nem volt ünnepség. A trianoni határon kívül eső területen a Tragédia előadását sem nézték jó szemmel az új államok hatóságai. Az országos ünnepségek retorikájában a „Küzdj és bízva bízzál” politikai hangsúlyt is kapott, a Nyugattól a Kelet népéig a teljes magyar irodalom méltatta a száz éve született költőt. Körkép 1923-ból.

Új izgalmas előadásokat véglegesítettünk a Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra (MITEM). A görögök Kafkát, a kínaiak a Faustot hozzák. Lesz lengyel avantgárd és indiai tradicionális előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése Kolozsvárról érkezik. Újabb világszínházi sztárokkal bővült a kínálat: Jan Fabre, Simon McBurney. 

Milyen volt a Madách-kultusz száz éve? Hogyan ünnepelte a Tragédia költőjét a Nemzeti 1923-ban? Mit kínál a Színházi Olimpia? Mit érdemes megnézni a MITEM-en? Nézőpontok: milyen az új Krétakör? Hogyan lesz az előadás? – Zalán Tibor novellája és sok egyéb érdekes olvasnivaló a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.

Madách Imre kétszázadik születésnapja kapcsán az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet – saját gyűjteményeinek felvételeiből, dokumentumaiból és fényképeiből — tizenöt monitoron kínál összeállítást. Formaként pedig Mira János Jászai-díjas díszlettervező látványterve ad színházi keretet – mint önálló installáció – a Nemzeti Színház első emeleti előcsarnokában.