13. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Goebbels június 8-án és 9-én mutatja be a Mindaz, ami történt és történhetne című különleges és látványos előadását a Tüskecsarnokban. A rendező ennek felvezetéseként bepillantást ad alkotói világába, a találkozó második felében beszélgetésre is lehetőség nyílik a világjáró művésszel.

Háromrészes „Zoom” videókonferencia a Teatro Potlach és az Odin Teatret között. A moderátor: Claudio La Camera.

Remekbe szabott, szórakoztató és elgondolkodtató produkcióval érkezett a zakopanei Witkacy Színház a MITEM-re. A lengyel avantgárd színházi zseni, Stanisław Ignacy Witkiewicz műveire specializálódott társulat ezúttal azt az előadását hozta el, amely a szerző fiatalkori zsengéin alapul. A karcolatszerű, játékos darabokból készült füzér izgalmas formanyelven, élőzenés kísérettel szólalt meg a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán.

Régen minden az utcán történt, ott lógtunk vagy húsz éven át, kiskölyökként, meg csavargóként. 1955 körül a Moszkva téren, majd - miután onnan elzavarták – a Déli pályaudvarnál, a Vérmezőn játszott egy vénember, Rexnek hívatta magát. (Akkor még nem, tudtuk, hogy ez a „Királyt” jelenti.) Büszkén énekelt és nem kalap, hanem egy I. világháborús katonasapka hevert a lába előtt. Fájdalom és szomorúság volt a szemében akkor is, amikor mosolygott. Nekem legjobban a „Snejder Fáni” tetszett, mert az utolsó strófánál mindig rám kacsintott.

Először láthatott a MITEM közönsége kortárs kínai előadást. Ráadásul éppen egy nagyon is európai történet értelmezését hozta el a pekingi Központi Színművészeti Akadémia, a Faust tragédiája Goethe klasszikusára épült. Az eredeti mű azonban jelentős átdolgozáson esett át a kínai alkotók kezei között. 

A kakaó és a tehéntej találkozásának metaforája, alapvető hitkérdések, lokális és univerzális elvágyódás, valamint a nők mindenkori terhei és modernkori törekvései. Kortárs életérzések és kortárssá tett klasszikus problémák, ismeretlen és ismerős konfliktusok keltek életre az Újvilágból érkezett produkciókban. Három előadást is hoztak a mexikói társulatok a MITEM-re. Ezek a Teatro de Babelt és a Mexikói Nemzeti Színházat képviselték, előbbitől kettő produkciót is láthatott a közönség. 

A 10. Színházi Olimpia egy grandiózus színházi előadással ajándékozza meg a közönséget pünkösd ünnepéhez igazítva: a Csíksomlyói passió a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciójaként lesz látható május 26-án 20 órakor a budapesti Szent István-bazilika előtt.

Kell-e támogatni a művészetet egy olyan országban, mint Mexikó, ahol számtalan ember elemi szükségleteiben szenved hiányt – a számos alapkérdés egyike, ami a közép-amerikai ország színházi életét foglalkoztatja. A „Dél Atillájáról”, a mágikus realizmusról, a tragédia népszerűtlenségéről is beszélgettünk Aurora Canóval, a Mexikói Nemzeti Színház igazgatójával, aki író, rendező és színész is.

Jelen írás szerzője a keleti és a nyugati színész közötti különbség világképi eredetét tárja fel. Arra mutat rá, hogy míg a keletiek a világegyetemet olyan kozmikus táncként fogták fel, amelyben a teremtés és a pusztítás vég nélkül követi egymást, addig a nyugati világ alapjául a Logosz, illetve a spirituális és az anyagi világ karteziánus szétválasztása szolgál.

Május 26-án az idei MITEM keretében A Kalatharangini Kathákali Iskola (India) és a Teatro tascabile di Bergamo (Olaszország) koprodukciójában lesz látható a Nemzeti Színház nagyszínpadán a Történetek a Mahabharatából című előadás.