12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Az idei Színházi Olimpián a kőszínházi társulatok mellett országszerte folyamatosan jelen lesz a hazai és nemzetközi alternatív szcéna; az amatőr együttesek, az egyetemi színjátszó csoportok, az Eugenio Barba nevével fémjelzett „harmadik színház”, valamint a társművészetek: az irodalom, a képzőművészet, a zene, a tánc- és a cirkuszművészet képviselői. A Szcenárium című folyóiratunk 2014 novemberében indította útjára Félmúlt címmel interjú-sorozatát, mely ékesen bizonyította, hogy a hazai színházi élet hatvanas és hetvenes években szocializálódott nemzedékét már ugyanez a totális színházi szemlélet jellemezte...

Húsvéttól Szent Iván éjjeléig a világszínház ünnepi találkozópontjává válik Magyarország. 2023. április 01. és július 01. között több mint 30 ország mintegy 200 társulata érkezik hazánkba a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia keretében. A 70 helyszínen 550 előadást lebonyolító nagyszabású programsorozat főszervezőjével, Kulcsár Edit Ágota dramaturggal a fesztivál jelentőségéről, valamint a magyar színházi élet előtt álló kihívásokról és lehetőségekről is beszélgettünk.

Húsvéttól Szent Iván éjjeléig a világszínház ünnepi találkozópontjává válik Budapest és Magyarország. 2023. április 01. és július 01. között 35 ország 200 társulata érkezik hazánkba a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia keretében. A magyarországi olimpiához csatlakozó budapesti és a vidéki teátrumok egy külföldi és egy határon túli produkciót fogadnak – hogy melyeket, arról ők maguk döntenek. Így a Magyarországgal szomszédos országok magyar nyelvű színházi műhelyei is részesei lehetnek az olimpiának, a külföldi társulatok meghívása pedig tartós nemzetközi kapcsolatok kialakulását jelentheti a magyar teátrumok számára.

Egy bárkát választottunk az ünnepi, tizedik Színházi Olimpia és az annak keretében megrendezendő kilencedik Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM jelképéül. Egy bárkát, amelyen – a bibliai párhuzamot is megidézve – átmentjük önmagunkat és az értékeinket. 

Alessandro Serra rendező, szerző, díszlettervező, fénytechnikus 1999-ben alapította meg a TeatroPersona társulatát, amellyel saját előadásait kezdte színpadra vinni Olaszországban, majd idővel Európa-szerte és azon is túl, így Ázsiában, Dél-Amerikában, Oroszországban, az Egyesült Királyságban. Jelen összeállításból képet kapunk Serra rendhagyó pályafutásáról, sokoldalú szakmai felkészültségéről. Megismerhetjük a Macbettu létrejöttét inspiráló élményeit, mely 2017-ben Olaszországban az év legjobb előadása lett, és a 2022-ben rendezett MITEM-en a magyar közönség előtt is nagy sikerrel mutatkozott be. Serra megosztja gondolatait a szardíniai karneváli hagyományokról, a gregorián dallamokról, Simone Weil naplójáról, a dráma szöveg mögötti képi világáról, és mindenek előtt a felmenőitől örökölt szárd nyelvről,  amelyen Shakespeare Machbetje úgy szólal meg ebben a rendezésben, mint az európai színház legősibb rétegeiből táplálkozó misztériumjáték. Nagy érdeklődéssel várjuk hát a 2023-as Színházi Olimpia keretében megvalósuló MITEM-en újabb Shakespeare-rendezését, A vihart, mely ugyancsak különleges élménynek ígérkezik.

A Nemzeti Színház 2013-ban alapított szakmai fóruma, a Szcenárium folyóirat szerkesztőiként évről évre igyekeztünk hírt adni a 2014-ben először megrendezett MITEM (Madách International Theatre Meeting) előadásairól, valamint arról a szellemiségről is, mely ezeket a találkozókat aktuálisan jellemezte. Most azzal a szándékkal gyűjtöttük egybe a magyarul és a MITEM English különszámokban angolul is megjelentetett „gyorsjelentéseket”, hogy a korábbi fesztiválok visszatérő külföldi résztvevőit és a hazai közönséget maradandó élményeikre emlékeztessük. De természetesen célul tűztük ki azt is, hogy a 2023-as magyarországi Színházi Olimpia keretében rendezendő idei találkozón az először fellépő külföldi társulatokat, művészeket, valamint a megújuló hazai közönséget megismertessük e nagyszabású vállalkozás tízéves múltjával.

A szakmai programokra, de a fesztivál egészére is visszagondolva érdemes föltenni magunknak a kérdést: vajon a Szcenárium szerkesztőiként jól választottunk-e, amikor az Identitás – szakralitás – teatralitás fogalmaival próbáltuk meghatározni, körülírni a folyóirat által rendezett két szakmai nap tematikáját?

Miközben az idei MITEM rendezvénye zajlott, útban a Nemzeti felé naponta láthattuk, hogyan építették föl a kőfaragók a hónapok óta pőrén árválkodó betonmagra Andrássy Gyula, az osztrák–magyar monarchia első külügyminisztere lovasszobrának talapzatát. Színház volt ez is, térszínház a Parlament tőszomszédságában, még ha ez a szoborállítás már nem is keltett akkora sajtóvisszhangot, mint József Attila szobrának áthelyezése, ami – bizonyos hangadó értelmiségiek ellenállása dacára – végül is jól sikerült: a költő erről az új helyről jobban látja most azt a bizonyos, Dunán elúszó dinnyehéjat…

Ez egy valóságos színházavató volt! – bukott ki belőlem önkéntelenül a Teatro Potlach másfél órás produkciója végén. Lám-lám, egy olasz társulatnak kellett jönnie ahhoz, hogy belakjuk és megszenteljük a színházunk külső és belső tereit, azt az épületet, mely az alapkőletétel óta nemtelen támadások, viták kereszttüzében áll. Elgondolkodtató az is, hogy csak ebben az évadban került föl az épületre a Nemzeti Színház felirat.

Most, a negyedik találkozó után elmondhatjuk: bevált az a gyakorlat, hogy a koncepciózus tematizálás erőltetése helyett inkább azokra a titkos erővonalakra figyelünk, melyek a meghívott produkciók áttételén keresztül évről-évre hű képet adnak a változó világról, a színházkultúra aktuális állapotáról. S az a nyitottság is visszaigazolódott, hogy meglátásunk szerint nemcsak a leghíresebb hivatásos kőszínházak képviselhetik a színházi elitet, hanem a prosperáló független társulatok is. Az idei fesztivált a „Világhírű rendezők, ünnepelt előadások” szlogennel hirdettük meg, amelynek programjában a megaprodukciókon túl kamara- és szólóprodukciók is helyet kaptak.