Iranbek Abitai-uly Orazbajev, írói nevén – Iran-Gajip a kortárs kazak irodalom kiemelkedő alkotója, költő, drámaíró (írói nevét fia halála után vette fel, a gajip szó a kazak nyelvben „varázslatosan eltűnőt” jelent). Korkut legendája című drámájáért és összegyűjtött költeményeiért 2002-ben a Kazak Köztársaság Állami Díjával tüntették ki. Emellett a „Platinum Tarlan” elnevezésű tekintélyes független irodalmi díj birtokosa is (2007).

Iran-Gajip 1947. július 7-én Kyzylorda megye Szir-darja járásában született. 1970-ben diplomázott bányamérnökként. Bölcsész diplomáját 1980-ban Moszkvában, a Gorkij Világirodalmi Intézetben szerezte.

Irodalmi pályafutása kezdetén Almatiban a Zsazusy Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője és a „Kazak adebieti” szépirodalmi folyóirat versrovatának vezetője. A Művelődési Minisztérium folyóirat- és dráma-osztályán főszerkesztőként dolgozik. Almatiban 1998 óta a G. Muszirepov nevét viselő Kazak Állami Ifjúsági Akadémiai Színház Irodalmi Osztályát vezeti.

Első verskötete, a Zsürek zsirlaidy – ’Az éneklő szív’ 1974-ben jelent meg. Hatvan irodalmi alkotását tizenhárom kötetben adták ki. Eddig harmincnégy színművet írt, amelyből tizenhetet színpadra is állítottak. Ezek nemcsak Kazakhsztánban, hanem külföldön is ismertté tették a nevét. A Csingiskhan, az Abylai Khan, és a Korkuttin köri (Korkut legendája) több idegen nyelven is napvilágot látott. A történelmi tematika mellett drámái feldolgoznak kortárs társadalmi, politikai témákat is. Epikája a kazak társadalom összetett és ellentmondásos fejlődésének problematikáját járja körül.

Iran-Gajip a kazak lírát megújító törekvései révén vált kortárs klasszikussá. Költészetében a „Lángok és sírok” alkotócsoportra jellemző vizuális eszközökkel is él. Vallomásos, személyes hangú, kísérletező lírájának eredendő ihlető forrása a kazak népköltészet, melynek elemei nála új formában jelennek meg. A dal, az epikus hősénekek, legendák nyelvezete és a filozofikus költői hangütés drámai műveinek, így a VI. MITEM-en bemutatásra kerülő Korkut legendájának is a sajátja.

 

Iran-Gajip: A Kensai temetőben

Mándoky Kongur Istvánra emlékezve

Hímfarkas-lelkű

Atlan-Kongur!

Sírhantod földje nehéz,

bár hó-könnyű selyemnek látszott.

Lelkedből lelkedzett

a magyarság „Bölcsődala” –

Tanúságtevő életed

a Történelem Kövébe vésve!

 

Fekete ürömnél mélyebb tüzű,

Nád-arcú csenkesznél sudárabb

a te lényed –

Hallgatnunk egyszerű,

de oly nehéz

meg is értenünk téged:

Kiszakadt lélegzeted

a Kazakság utolsó sóhaja,

Szent Halálod

Igazság-osztó

Titokzatos döntés!

 

… Ó, mindig is

meghallgatásra talált

imánk és áldásunk,

hogy a Kipcsak-kun,

meg a Kipcsak-kuman

az egy és ugyanaz

ahogyan Kipcsák eleink idején!

 

Ám hirtelen

szerte-szét szórattunk,

mint a fogolymadár bogyói…

 

Egymástól távoli vidéken

láttuk meg a napvilágot…

De lám, most egy helyen

fogunk nyugodni örökre –

Hogy általunk újuljon meg

ez a Golyóbis,

Hogy remegő szívünk fény-jeleit

küldjük a Testvéreknek,

a Rokonoknak,

szemünk sugarát

kiárasztva…

 

 

(2019. április 29.)