Óh, szent költészet, eltünél-e hát
E prózai világból már egészen?
(Madách Imre: Az ember tragédiája)
KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓK
A MITEM-előadásokat követően találkozhatnak a produkciók alkotóival, mely által mélyebb bepillantást nyerhetnek egy-egy előadás születésébe, és egyúttal lehetőség adódik, hogy megoszthassuk egymással és az alkotókkal a gondolatainkat, élményeinket, valamint föltegyük a látottakkal kapcsolatos kérdéseinket.
A szövegkönyv angol nyelvű verzióját Murányi Ami fordította magyarra
A magyar fordítást az eredeti kazak dráma szövegével Babakhumar Khinayat vetette egybe
[1] Az eredeti kazak dráma szövegének folytatása: „Mert mindent tudok / És mert igyekszem még többet tudni. / De meglehet, hogy mégsem érzékelek mindent / És még kevésbé értek mindent / Lehet, hogy ez a Te akaratod? / Lehet, hogy ez a világmindenség igazságtalan törvénye?…”
[2] Az eredeti drámában a bekezdés szövege kazakul így zárul: „Az egész világ felbolydult / A szent (fekete) Ég párás gőzzel telt / A talaj rohadt, / A szent (fekete) földet betakarta a bő víz…”
[3] Az eredeti drámában itt egy hosszabb szöveg következik: „Rajtad kivül nem érti a tömeg! / A kék ég alatt / Te vagy egyedül / A földön / Én vagyok egyedül! / Életem / Nem élet, / Létezesem / A szín(játék) megtekintése csupán / Lelkem / Rabságba vetve, / Testem érzéketlen, / Mint a halott madár: / Szárnyaim sincsenek / Nem repülhetek, / S amire értelmem képessé tesz, / Azt megcselekedni nincs elég erőm / Gyönge és bánatos vagyok (szó szerint: ’a bánattól hányok vért’)”.