Műsorarchívum 2019
Iran-Gajip: Korkut legendája
A történet Rasul Mohamed próféta idejében játszódik a VII. század végén, a VIII. század elején, Bayat vidékén, a Szir-darja folyó mellett.
PROLÓG
(… Ég … Föld … Fülsiketítően csendes … Hatalmas némaság … Hópehely–könnyű hang töri meg a csendet)
ÖRDÖGSZEKÉR
Én körbefutom a világot –
Én!…
A világmindenségben
Nincs nehezebb,
Nincs súlyosabb,
Mint én!…
MINTHA ISTEN LENNÉK!…
Én vagyok Isten!…
Én vagyok Isten!…
A FORGÓSZÉL HANGJA
(Ördögszekeret görgetve)
…És én vagyok a forgószél…
Bármit
Megpördítek,
Akár egy orsót,
Bármit összemorzsolok,
És odaröpítem,
Ahová csak akarom!…
(Üvöltés)
Én vagyok az Isten!…
(Harc az Ég és a Föld között. Káosz, mintha az ég leszakadna a földre)
HANGOK
– Nem. Én vagyok!…
– Én vagyok az Isten!..
– Én!..
(Megjelenik Korkut)
ELSŐ RÉSZ
Első jelenet
(… Égboltozat … Alatta a föld … A Nagy Sztyeppe … Korkut a sztyeppe közepén…)
KORKUT (az Ég felé fordulva)
Nem lelem a magam békességét
Se nappal, se éjjel
Természet-
Anyácskám!
Te vagy az én menedékem,
Egyetlen bizodalmam.
Költészet –
A nektárban te vagy az élet,
Tápláló, örök-életadó!
Mi volnék én őnélkülük?…
Körös-körül
Minden más idegen…
Oh, Tengri!
Minden, amit teszek, nevetséges…[1]
Emberek,
Nektek én azt kívánom,
Öleljétek magatokhoz
És értsétek meg
az egész világot…
De ők csak vigyorognak,
Szitkozódnak:
A különc…
A bolond…
Az ügyefogyott…
Ó, Tengri,
Miért, mondd, miért
Teremtettél engem ilyennek?!
Tudom,
Az ég alatt minden
Tőled való,
De válaszolj:
Akaratod szerint történt ez így?
Vagy csak szeszélyes játékot űztél?…
Felelj tüstént, Ó, Teremtő! …
Három hosszú évig
Anyám méhében kellett időznöm…
Emlékszel-e?…
Három évig!… Miért, mondd hát, miért
Volt mérve énrám ily hosszú senyvedés?
Mert anyja méhében a Gyermek
Kilenc hónapot s kilenc napot tölt csupán…
Ebben a kegyben én nem részesültem,
A Te jóvoltodból úgy jöttem világra,
Mint egy csodalény, mint egy szörnyeteg…
Aztán, amikor megszülettem,
az egész világmindenség összeomlott!…[2]
A Nap és a Hold letért a pályájáról
És a menny sötét felhők mögé bújt,
És kicsaptak a tenger hullámai – És a Földön
Egy kicsinyke sziget sem maradt,
Mindent elöntött a víz…
Azért történt ez így, mert megszülettem?!..
Mert már a születésem előtt
Reszketett az emberek szíve
A tőlem való félelemtől?
Mindnyájan térdre estek…
Előttem, félelmükben…
S a lelkük mélyén Korkutnak becéztek!…
A Korkut rettegést jelent,
Mit is kellene hát tennem?
Senki sem értheti, Ki vagyok én? Mi vagyok én?
Egyedül Te, a Teremtő, Ó, én Tengrim,[3]
Egyedül te ismered kívül-belül a lelkem…
Te tudod, hogy életemet nem a Földön élem –
Itt csak létezem, Valami különös okból
az emberek képzeletéből vétettem…
Testem halandó, por és agyag csupán,
S rossz tréfa gyanánt tetted élessé elmém…
Miért alkottál ilyennek,
Mivégre?..
Minden, amit tenni vágyom,
Meghaladja erőmet, hiába akarom,
Olyan vagyok, mint a szárnyak nélküli sas:
Az ég alatt nincs mód a szárnyalásra,
Bánatomban itt halok meg a földön,
Hol cél nékül bolyongok egyre…
Miért, mondd, Tengri, alkottál engem ilyennek?…
(Várakozik – nem jön válasz.)
A szövegkönyv angol nyelvű verzióját Murányi Ami fordította magyarra
A magyar fordítást az eredeti kazak dráma szövegével Babakhumar Khinayat vetette egybe
r: Jonas Vaitkus (fotó: Ardak Tolejbaj, forrás: auezov theatre.kz)
[1] Az eredeti kazak dráma szövegének folytatása: „Mert mindent tudok / És mert igyekszem még többet tudni. / De meglehet, hogy mégsem érzékelek mindent / És még kevésbé értek mindent / Lehet, hogy ez a Te akaratod? / Lehet, hogy ez a világmindenség igazságtalan törvénye?…”
[2] Az eredeti drámában a bekezdés szövege kazakul így zárul: „Az egész világ felbolydult / A szent (fekete) Ég párás gőzzel telt / A talaj rohadt, / A szent (fekete) földet betakarta a bő víz…”
[3] Az eredeti drámában itt egy hosszabb szöveg következik: „Rajtad kivül nem érti a tömeg! / A kék ég alatt / Te vagy egyedül / A földön / Én vagyok egyedül! / Életem / Nem élet, / Létezesem / A szín(játék) megtekintése csupán / Lelkem / Rabságba vetve, / Testem érzéketlen, / Mint a halott madár: / Szárnyaim sincsenek / Nem repülhetek, / S amire értelmem képessé tesz, / Azt megcselekedni nincs elég erőm / Gyönge és bánatos vagyok (szó szerint: ’a bánattól hányok vért’)”.
(2019. március 15.)
