Műsorarchívum 2016

III. MITEM - tizenegyedik nap

Sirály

(Mai) Sirály
Théâtre Vidy-Lausanne - Svájc

Szokatlan optikán át mutatta Thomas Ostermeier rendező Csehov Sirályát. A nyitókép: a nagyszínpad üres, három szürkésfehér színű fallal határolt, az összes színész oldalt és hátul ül, a hátsó, hatalmas falfelületen egy kivetített idézet magyarul: „Teljes életművemet áthatja szahalini utazásom. Aki egyszer leszállt a pokolba, az más szemmel néz a világra és az emberekre. Anton Csehov 1890”

A darab kezdésekor a hátsó falra vetített üzenet eltűnt, helyére az előadás során feketével festett tájkép került (tó, hegyek, lehet Svájc is), amit egy festőművész festett öt méteres „partvis ecsettel”, majd a képet - a történet zárására - teljesen el is tűntette, feketével bemázolva.

Csehov életrajzából tudjuk, hogy 1890-ben felkereste a távoli Szahalin szigetén létesített fegyenctelepet, ahol három hónapon át, közel 10 000 fegyenc egyenkénti összeírását végezte el. Szembesült az emberi élet nyomorával, amiről nem sokat beszélt, de az utána írt darabjait áthatja ez a tapasztalat. Sorsokat mutat fel, embereket, akiket fogva tart a saját nyomoruk, egy rögeszme: például a szerelemé, a nárcisztikus karriervágyé, amit művészetnek hívnak.

A rendező megfogalmazásában ez a mai Európa tökéletes metaforája. A világban emberek ezrei válnak földönfutóvá, Európa pedig a megszokott módon akarja tovább élni a hétköznapjait. A témafölvetés aláhúzására a szövegen is változtattak: újrafordították, és kerültek bele improvizatív elemek is, amiket mindig az adott turnéhelyszín országához igazítanak.

Nyina és Dorn doktor Jimi Hendrix számokat énekelt gitárral és dobbal kísérve. A darab kezdetekor Medvegyev Másának improvizált a bevándorlók helyzetéről. Kosztya a kortárs színház elemeit gúnyolta ki a színházról szóló monológjában, hogy aztán ezen elemek majd mindegyike visszaköszönjön az ő saját mini-előadásában. Az improvizatív részeket kiemelte az is, hogy azok fordítására egy tolmácsot hívtak a színpadra. Mindamellett a közönségtalálkozón Thomas Ostermeier hangsúlyozta, nem áll szándékában megmondani, hogy kinek, mit kell tenni. Felmutatja azonban saját látásmódját, amivel ő szemléli a minket körülvevő világot és benne az embert.

A merész rendezés gyönyörű képei, és meghökkentő elemei megosztották a közönséget, ami az előadás utáni beszélgetésben is nyilvánvalóvá vált.

 

Kereszty Ágnes

(2016. április 23.)


Oldal tetejére

Bosznia-Hercegovina, Csehország, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Románia, Olaszország, Ukrajna, Vietnám