Műsorarchívum 2016

III. MITEM - ötödik nap

Beszélgetés Tadeusz Kantor színházáról, Éjjeli menedékhely Tbilisziből


Tadeusz Kantor - lengyel, francia és magyar olvasatban

Béatrice Picon-Vallin (Tadeusz Kantor és az orosz avantgárd francia kutatója), Katona Imre (rendező, a „Milánói leckék” magyar fordítója), Beke László (művészettörténész, a magyar nyelvű „Halálszínház” c. könyv társszerkesztője), Natalia Zarzecka (az új Cricoteka Múzeum igazgatója), Justyna Michalik (a Kantor kiállítás kurátora) beszéltek a kimagasló lengyel színházújítóról. A házigazda - Tadeusz Kantor egykori munkatársa - Király Nina,  a Nemzeti Színház Nemzetközi kapcsolatait is ápoló dramaturgja volt.
 

Natalia Zarzecka, Király Nina, Béatrice Picon-Vallin, Justyna Michalik, Katona Imre, Beke László


Az érdeklődőket előadásrészletekkel és fényképekkel tarkított kerekasztal beszélgetés várta péntek délután kettőtől hatig. A kutató alapos elméleti és gyakorlati elemzéssel, a múzeumigazgató a szellemi örökség továbbéltetésének lehetőségeivel, a fordító és a szerkesztő a személyes találkozás saját élményének megosztásával, a kurátor pedig a MITEM alatt a Nemzeti Színház három szintjén berendezett gazdag és szemléletes kiállítás bemutatásával rajzolt szemléletes képet az 1990-ben elhunyt lengyel színházi zseniről.


Izgalmas volt látni, hogy a Cricoteka Múzeum milye ötletgazdag módon foglalkozik Kantor hagyatékával, a gyerekektől az idősekig mindenkit képesek megszólítani speciális foglalkozásokat kínálva. 


A beszélgetés - terveink szerint - a Szcenárium MITEM-mel foglalkozó számában megjelenik majd.
 

Egy összegző dia a Crikotecát bemutató előadásból.

 

Grúz Éjjeli menedékhely

Az Éjjeli menedékhely-ből 2014-ben Viktor Rizsakov rendezésében született előadás a Nemzetiben. Ez a tény külön izgalmassá tehette David Doiashvili előadásának érkezését, hiszen várható volt, hogy  merőben eltérő felfogású előadást fogunk látni. Így is lett. Doiashvilit az első MITEM izgalmas Macbeth rendezésével ismerhettük meg, amely a fiatal grúz művész számára felkérést hozott Vidnyánszky Attilától a Szentivánéji álom megrendezésére és azon túl is, hiszen Doiashvili ezekben a napokban is próbálja a Nemzeti Színház évadzáró bemutatóját a Cyránot.(Május 13.)


De most vissza az Éjjeli menedékhely-hez. A Gobbi Hilda Színpad nézőterének minden székén orvosi maszk várta a közönséget, ami a színpadra tekintve rögtön értelmet is nyert: vékony rétegben finom szemcsés föld fedte a játékteret. Oldalt padokon ülő színészek, szemben deszkafal. A látványelemeknek, a világításnak az előadás folyamán végig hangsúlyos szerep jutott: porfelhő, hóesés, eső és almaeső, a deszkafal megbillentésének játéktere és fényjátéka. Gorkij reménytelenségbe süppedő szereplőinek nem jut megváltás, csak a mindenre és mindenkire rátelepedő vékonyka porréteg.
 

Jelenet az előadásból  |  Fotó: Eöri Szabó Zsolt


Az előadás két évvel ezelőtt jött létre, mindössze hathetes, de nagyon intenzív próbafolyamattal - tudtuk meg a közönségtalálkozón. Tbilisziben azon az augusztuson forró volt a nyár, ezért egy pincében próbáltak. A játéktér ebből a környezetből sokat megőrzött. A színészek arról számoltak be, hogy a kísérletező próbamódszer nagyfokú szabadságot adott számukra,  és erre nagy szükségük is volt, mert rendezőjük olyan fokú őszínteségre kérte őket, amilyenre az ember csak álmában képes.


Lehetséges, hogy a néző úgy ül be az előadásra, hogy az Éjjeli menedékhely , a darab eredeti orosz címe szerint a "mélyben" élő emberek problematikája távol áll tőle, ám az előadás rólunk is szól - összegzett a rendező. Mindennapi életünk kerül a mélybe, mentális mélypontra manapság.

 

Kereszty Ágnes

 

(2016. április 16.)


Oldal tetejére

Bosznia-Hercegovina, Csehország, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Románia, Olaszország, Ukrajna, Vietnám