Sokféle színházi hagyomány szintézise

Nyikolaj Roscsin színész, rendező és díszletervező mutatta be a MITEM hatodik napján Carlo Gozzi: A holló című fiabája (tündérmese) nyomán készült előadását. A tragikomikus történet sötét tónusokkal kelti életre, mégis a közönség fele dől a röhögéstől, mert a játékot mindvégig átszövi valami szeretettel teli, mélyen emberi humor. A rendező - ahogy a közönségtalálkozón megtudtuk - szeret játszani a nézővel, előbb elringatja, hogy aztán keményen gyomorszájon vágja.

Az előadásban számos ismert elem keveredett rendhagyó módon, például a commedia dell’arte-t megidéző maszkok világosszőke, derékig érő rasztahajjal, minden szereplőn, még a zenekar tagjain is - kivéve a játékmestert is alakító Norando alakját, aki átkokkal sújtja a lányát elrabló Jennarot. Mindenkin, korra és nemre való tekintet nélkül fehér ing, öltöny, nyakkendő. Színházi gépezetek, csodálatos masinériák, speciális interaktív táblák, sugárban fröccsenő művér. A színpadon a megfelelő rendezéssel nagyon erős hatásokat lehet kiváltani - magyarázta a rendező a közönségtalálkozón.

Roscsin - mestereiről szólva - a huszadik és huszonegyedik század jelentős színházi forradalmárait sorolta. Hatott rá Grotowski, Kantor, Streher, Sztanyiszlavszij (átélésre épülő színház), Csehov, Meyerhold (biomechanika), a japán Tadasi Szuzuki (szuperkoncentráció, speciális hanghordozás) és a görög Teodorosz Terzopulosz. A különböző irányzatok robbanásszerű elegye jellemzi Roscsin sajátosan egyedi stílusát.

A holló első nagyszínpadi rendezése a szentpétervári Alexandrinszkij Színházban. A munkára  Valerij Fokin kérte fel. Mindemellett hűséges maradt saját, Moszkvában működő alternatív színházához is, melyet Antonin Artaud kegyetlen színháza iránti tiszteletből A.R.T.O.-nak nevezett el. Mindkettejük szerint arra van szükség, hogy felrázzuk a nézőt.

A közönségtalálkozón Roscsin elárulta azt is, hogy Carlo Gozzi a kedvenc szerzője, nagy álma, hogy mind a tíz fiabáját megrendezze.

Kereszty Ágnes

A hollónak köszönhetjük az egyik legszellemesebb darab-kezdést. A gyülekező nézők, az egyik páholyban egy rendkívül finom ifjú hölgyre figyelhettek fel. Vörös ruhában, hercegnői pózban üldögélt az emelet magasságában, kecses fejmozdulatokkal szemlélve a zsöllyében helyet foglalókat. Majd kezdődőtt az előadás. A szereplők felsorakoztak a színpad előterében, középen egy testes öltönyös úr, ő egyedül maszk nélkül, és így szólt:

Tisztelt nézőink!

Az Alekszandrinszkij Színház most Budapesten mutatja be „A holló” című előadását Carlo Gozzi azonos című tragikomikus meséje nyomán. A köszöntőhöz a szót átadom a „Carlo Gozzi Művészetének Kulturális Örökségkezelő Európai Alapítvány” igazgatója, a legendás olasz színház, a „Piccolo di Milano” vezető színésznője - aki egyúttal a Gozzi nemesi család képviselője is – Angiola Tiepolo Gozzi asszony számára.

A fény a páholyra irányult és Angiola Tiepolo Gozzi asszony beszélni kezdett:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, jó estét kívánok!

Köszönöm Olaszország Kulturális Minisztériumának, a magyar Nemzeti Színház vezetőségének, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó szervezőinek és személyesen a Teréz Anya Alapítvány elnökének, hogy lehetővé tették számomra itt, ezen a gyönyörű helyen a legendás orosz színház előadásának megtekintését, amit hírneves ősöm színműve alapján hoztak létre.

Mélységes meggyőződésem, hogy ezt az estét hosszú időn át maga a sors készítette elő számunkra.

Közismert, hogy a már idős Gozzi gróf kivette a részét e kiváló színház első épületének megépítésében és arra vágyott, hogy varázslatos drámáit a kor legnagyobb magyar színészei adják elő. A színház első igazgatója, Bajza József, több alkalommal is kísérletet tett Gozzi drámáinak bemutatására, de a cenzúra mindig betiltotta az előadásokat, szélsőségesnek és vallásellenesnek állítva be azokat. Dehát ilyen a sors, így Gozzit ezen a színpadon egy kiváló orosz színház színészei mutatják be. A legfontosabb magyar színház befogadja a legfontosabb orosz színház előadását, amely a legfontosabb olasz drámaíró darabja alapján készült.  

Ez az este fantasztikusnak ígérkezik! Brávó!

És még azt szeretném kívánni mindenkinek, hogy bármi történjék is…

… minden, amit jónak és tehetségesnek tartunk, győzelmet arasson a valós életben… 

… ne csak a színpadon és Carlo Gozzi varázslatos drámáiban.

Szeretem Önöket! Köszönöm!

(2016. április 17.)