Felfedezni újra a (magyar) nyelv szépségét

Valère Novarinával, a  vasárnap délután - logikus sorrendben - három különböző formában találkozhattak az érdeklődők: felolvasás, beszélgetés, színházi előadás. A sokoldalú művész kapcsolata Magyarországgal 2009-ben kedődött, amikor egyik színdarabját rendezte Debrecenben.

Először az esszéíróból kaptunk zenés ízelítőt Ráckevei Anna és Pál Lajos értő tolmácsolásában, címe: Érthetetlen anyanyelv. A nyelvről való költői beszédhez társult népdalaink és egyik első magyar nyelvemlékünk felidézése is.

Délután háromtól kerekasztal beszélgetés következett A lélek lélekzik címmel, ahol Novarina mellett megszólalt az esszéit fordító Sepsi Enikő (műfordító, irodalomtörténész) és a színházi szövegeit magyarító Rideg Zsófia (műfordító, dramaturg), Ráckevei Anna (színművész, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója), illetve a koraesti előadás rendezője, Adélaïde Pralon (műfordító, rendező, Novarina korábbi rendezőasszisztense). A nyelv milyenségének sokféle szempontú megközelítését Sébastian Vlad-Popa (színházesztéta) moderátor segítségével járták körbe.

Az izgalmas beszélgetésben szóba került esszé, költőiség, fordítástechnika, színházi műhelymunka, próbamódszer, színészi megformálás és rendezés. A hallgatóság megsejthette, mennyire másféle a nyelvről való gondolkodás szerzőként, fordítóként, színészként és a szöveget színre állító rendezőként. A résztvevők többször utaltak a debreceni színház egyik - Párizst is megjárt - 2009-es bemutatójára, Novarina: Képzeletbeli operett című előadására, amit a jelenlévők közül sajnos nem mindenki láthatott. 

A találkozás végül Novarina egyik színházi előadásával zárult. Fél héttől Mészáros Tibor keltett életre egy közel egyórás monológot, Imigyen szóla Louis de Funès címmel.

A kerekasztal beszélgetésen Novarina többször utalt a komikus színészek nélkülözhetetlen tulajdonságaira, melyek közül a legfontosabbnak a ritmusérzéket és a zeneiséget tartja. Mészáros Tibor bizonyított: pontos váltásaival nevettetett, képes volt mindvégig fenntartani a feszültséget, amelyben társa, "a" díszletező segítette. Mészáros fizikumával, gesztusaival, mimikájával, egy ízben még egy élethű mini bábbal is megidézte Louis de Funèst. 

Aki el szeretne mélyülni a megidézett szövegekben, nyílik rá lehetősége. A MITEM alatt Novarina három könyve magyarul is megvásárolható: A cselekvő szó színháza, A test fényei és a Képzeletbeli operett.

Szecsuáni opera - először Magyarországon

A kínai opera egyik altípusával való ismerkedést megkönnyítette, hogy a színrevitt történet Európában is ismert: a közönség a Kaméliás hölgy kínai változatát láthatta Li Yaxian címmel Xie Ping'an rendezésében. A nagyszínpad zenekari árka megtelt a húszfős zenekar egzotikus hangszereivel, a színpad pedig pompás sminkeket és kosztümöket váltogató főszereplőkkel. A címszerepet éneklő Shen Tiemei művésznő egyben a színház igazgatója és a Kínai Színházi Egyesület elnökhelyettese. A további három kiemelt szerepet játszó énekeshez egy, a történetet folyamatosan kommentáló, nyolcfős koldus-kórus társult az ún. Lótusz-énekek előadásával. A stilizáltság különös módon mutatkozott meg az énektechnikában és a mozgásvilágban.

Cseh Tamás és Viszockij örökösei

Az est lezárásaként Christian Paccoud, Novarina darabjainak zeneszerzője és közreműködője, adott egy  meghitt hangulatú koncertet Pál Lajossal a Klubban, ahová a magyar harmonikás közreműködőnek meghívta énekes lányát, Pál Esztert, és zenész fiát, Pál István Szalonnát is. Elsőként a francia művész adott elő három dalt, majd amikor magyar társára került a sor, ő rögtön azzal kezdte, hogy nem koncert-, hanem kísérő-zenész, ami annyit tesz, hogy a közönségnek bizony énekelnie kell vele együtt. Ez így is lett, később a magyar közönség a magyar dalokba, és a francia hallgatóság a franciákba kapcsolódott bele.

Meglepetésvendégként egy szám elejéig Mészáros Tibor adta elő a Képzeletbeli operett-ből a bravúros Automobil dalt.

Kereszty Ágnes

(2016. április 18.)