„Ilyen színházi villámcsapást, mint amilyen az Urbán András által rendezett Hazafiak, ez a Nemzeti Színház és annak közönsége régóta, már nagyon régóta nem tapasztalt.” Zlatko Pavkovic (Danas)

A szerb kritikus így ünnepli az előadást. Lássuk, mi rejlik e darab újszerűsége mögött – számunkra is. 1848/49. Európa a forradalmak mezejére lép. A Habsburg Birodalom ellen fellázadó Magyarország függetlenségéért harcol, miközben a területéhez tartozó Szerb Fejedelemség hazafiai /Knezevina/ új nyelvtörvényt követelnek, valamint kikiáltják a Szerb Vajdaságot /Srpska Vojvodina/, amit Bécs és Budapest nem ismer el. Csaták sorozata indul el magyarok és szerbek között a Bánságban és Bácskában.

A szerb klasszikus, Jovan Sterija Popovic szókimondó vígjátéka a farizeus szerb hazafiakat ostorozza. Bölcs pártatlanok, hőzöngő patrióták és helyezkedő megalkuvók vitáitól és kiáltványszerű zenéjétől hangos a rendező, Urbán András történelmi színpada, ahol a „Háborút! Háborút” felkiáltásokat igen gyorsan tettek követik. Hisz a belátás és megbékélés kora még messze van, amit az a furcsa tény is tükröz, hogy a darabot, a szerző határozott kérésére, először, csak ötven évvel annak nyomdából való kikerülése után, 1904. december 30-án adhatták elő, a Szerb Nemzeti Színházban. Furcsa ez a halasztás, ugyanakkor – ismerve a kor szerb honfiságának hőfokát – indokolt is, különösen egy széles látókörű író számára.

Ma, a belgrádi Nemzeti Színház, Urbán András, vajdasági magyar rendezőt hívja meg, hogy állítsa színpadra a Hazafiakat. E gesztusban benne van a szakember iránti tisztelet, de az a bizalom is, mely a negynennyolcas forradalom szerbségéből még hiányzott, merthogy a kiszolgálókóból lett álhazafiak indulatai a közelmúltig érezhetőek voltak. Lezárult egy korszak? Vagy talán éppen egy új kezdődik, amikor a budapesti Nemzeti Színház, szintén gesztust gyakorolva, meghívja belgrádi rokonintézményét, mutassa be, kik, és milyenek is voltak vagy lehettek azok a „hazafiak”, akikről ma már így is lehet beszélni?

De még mielőtt teljesen belefeledkeznénk e színházi-történelmi csillagállás vizsgálatába, gondoljunk arra, hogy vajon az európai nemzetállamok jelen-léte mennyiben függ bármiféle hazafias gondolkodástól vagy annak értelmezhetőségétől? Idejét múlt érzelmek, vagy éppen ellenkezőleg, felkorbácsolható szenvedélyek korát éljük? A válasz úgysem a színpadon dől el, ott csak a kérdés hevíti a levegőt: szomszédaink szerint kik voltak, s kik most a hazafiak, illetve a „hazafiak”?

(Verebes)

MIKOR? HOL?

MITEM - 2016. április 14., 20:00  Nagyszínpad

(2016. március 24.)