PINOKKIÓ. MI EGY EMBER?

Teatro di Napoli & Interno5, Nápoly, Olaszország

Rendező: Davide Iodice

Nápolyi olasz nyelven magyar és angol felirattal

1 óra, szünet nélkül.

Pinokkió, a báb, egy jelképes rokoni kapcsolatot teremtett csoportunk gyermekeivel, akik közül sokan különféle születési rendellenességgel élnek, például Asperger-szindrómával, Down-szindrómával, Williams-szindrómával vagy az autizmus különböző spektrumaival. Ezen kívül szoros kapcsolatban van azokkal a fiatalokkal is, akik csodával határos módon elkerülték a bűnözést, valamint azokkal, akik a börtönből való szabadulásuk után próbálnak új értelmet adni életüknek, miután egy olyan sorshelyzetbe kerültek, amelyet nem tudtak, vagy nem tudták, miként kerüljenek el.

A történetben szereplő többi szimbolikus szereplővel együtt, Pinokkió mintha mindazokat az érthetetlen vagy félreértett vonásokat testesítené meg, amelyek a kamaszkor sajátjai. E korszak gyötrelmei – hol örömteli, felszabadult dühként, hol sötét és kilátástalan formában megjelenve – annak a felnőtt társadalomnak a tükörképei, amely elvesztette önmaga hitelességét, és válságba került. Pinokkió tehát a másságot testesíti meg, és mindazokat, akik különböznek, lázadó és felforgató energiájukkal együtt.

A történet egy korábbi változata azzal zárul, hogy Pinokkió felakasztva marad, mintha nem létezne számára más kiút. Carlo Collodi később átdolgozta a művet, és egy végső, kiengesztelő, jóindulatú átváltozással zárta le: a bábu gyermekké, emberré változik. Rendben. De mi egy ember? Az önazonosság művészeten keresztüli újraértelmezése, az ember központi szerepe és annak sérülékenysége alkotják a Scuola Elementare del Teatro – Conservatorio Popolare per le Arti della Scena pedagógiájának alapelveit. Ez a színpadi tanulmány a Conservatorio Popolare néhány növendékét állítja színpadra szüleikkel együtt, és ezzel egyidőben a társulat megalakulását is jelzi, amely a Scuola Elementare del Teatro közösségi történetének egy új fejezete.

A Velencei Biennále programjába is beválogatott nápolyi Pinokkió 2024-ben elnyerte a rangos olasz színházi Ubu-díj különdíját.

Szereplők:

Giorgio Albero, Gaetano Balzano, Danilo Blaquier, Federico Caccese, Stefano Cocifoglia, Giuseppe De Cesare, Simona De Cesare, Patrizia De Rosa, Gianluca De Stefano, Paola Delli Paoli, Chiara Alina Di Sarno, Ciro Esposito, Aliù Fofana, Cynthia Fiumanò, Vincenzo Iaquinangelo, Marino Mazzei, Serena Mazzei, Giuseppina Oliva, Ariele Pone, Tommaso Renzuto Iodice, Eleonora Ricciardi, Giovanna Silvestri, Jurij Tognaccini, Renato Tognaccini

Alkotók:

Mozgás és tanulmányok: Chiara Alborino és Lia Gusein-Zad

Díszlettervező: Ivan Gordiano Borrelli

Jelmeztervező: Daniela Salernitano, Federica Ferreri

Koreográfus: Chiara Alborino

Maszkok: Tiziano Fario, Davide Iodice

Hangtechnikus: Luigi Di Martino

Fénytechnikus: Simone Picardi

Fotó: Renato Esposito

Produkciós menedzser: Hilenia De Falco

Nemzetközi turnémenedzser: Danilo Soddu

Köszönet: Gariele D’Elia, Natalia Di Vivo, Tonia Persico, Ilaria Scarano

Kreatív csapat:

Koncepció, dramaturgia, rendezés, díszlet- és fényterv: Davide Iodice

Társulat: Scuola elementare del teatro

Produkció: Interno 5 és Teatro di Napoli – Teatro Nazionale

Rendező

Davide Iodice

Kaszás Attila Terem

2026. május 7., 19:00

Jegyvásárlás

Davide Iodice

Davide Iodice a római Silvio D’Amico Nemzeti Drámai Művészeti Akadémián szerzett rendezői diplomát Andrea Camilleri osztályában. Részt vett a libera mente színtársulat alapításában és annak művészeti vezetője is volt. 1995 és 2000 között a Centro di Ricerca Teatro Nuovo társigazgatójaként dolgozott Nápolyban. Megálmodója és művészeti vezetője volt a Scuola Elementare del Teatro színházi konzervatóriumnak, amely a színházművészet oktatását és a társadalmi befogadást egyesítő kezdeményezés. Jelenleg a Teatro Trianon Viviani művészetet és társadalmi befogadást összekötő projektjeiért felelős.

Pályafutása során számos elismert alkotóval dolgozott együtt, többek között Carmelo Bene, Leo De Berardinis, Carlo Cecchi és Roberto De Simone rendezőkkel, valamint a Pina Bausch Tanztheater, a Maguy Marin Companie és a Mark Morris Dance Group társulatok tagjaival. Színházi munkássága során marginalizált közösségekkel foglalkozó intézményekben is dolgozott, például a római S. Maria della Pietà pszichiátrián, a volterrai, a giudeccai és a nolai büntetés-végrehajtási intézetekben, Nápoly hajléktalanszállóján és a Secondigliano OPG-ben, ami egy emelt biztonsági fokozatú pszichiátriai intézet.

Színpadi és oktatói munkát végzett Olaszországon kívül Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Svájcban, Németországban és Svédországban is. A Rai Radio3-nél rádiós műsorokat készített Goffredo Fofi és Maurizio Braucci közreműködésével. Részt vett a Com’è bella la città (Milyen szép a város) című kollektív dokumentumfilm elkészítésében Roberta Torre, Pasquale Pozzessere és Giovanni Maderna mellett. Szerzője és főszereplője volt a Gelsomina Verde című dokumentumfilmnek, amelyet Massimiliano Pacifico rendezett.

Színházi munkásságáról számos hazai és nemzetközi kiadványban jelentek meg írások, valamint több egyetemi és doktori disszertáció készült munkáiról többek között Nápoly, Salerno, Milánó, Bologna, Pisa, Palermo, Pavia, Cagliari és Siena egyetemein és művészeti iskoláiban. Marina Sorge La poetica teatrale di Davide Iodice (Davide Iodice színházi poétikája) című könyvét nemrégiben adta ki a Nápolyi L’Orientale Egyetem Kiadója.

Galéria