MITEM13

Kirekesztett „mások”, zseniális művészek és egy kíméletlen diktátor – Ajánló a következő hét MITEM-előadásaihoz

Visszatérő vendégként érkezik a MITEM-re az N.I. Török Színház, Szkopjéből, így akik nyomon követték a nemzetközi találkozó eddigi eseményeit, azok tudhatják, hogy nagyszerű társulata van az észak-macedóniai kisebbségi teátrumnak. Legutóbb Maurice Maeterlinck A vakok című drámájának adaptációjával arattak sikert a fesztiválon, ezúttal is egy közismert darabbal jönnek: a tehetség és a középszer szembenállását, harcát megjelenítő, ikonikus Amadeust hozzák el a fesztiválra. Aki ismeri a híres filmet és kíváncsi annak színpadi változatára, érdemes megnéznie Andrej Cvetanovski rendezését. A macedón alkotót elsősorban különleges vizuális megoldásai és pszichológiai mélységű színpadi értelmezései okán tartják nagyra hazájában.

Szintén nem először láthatjuk a Galiaszkar Kamal Kazanyi Állami Tatár Színház produkcióját a fesztiválprogramban. Korábban Jon Fosse Egy nyári nap című művével és A jövevény című darabbal is szerepeltek már Budapesten, ezúttal egy fiatal csapattal és fiatalos lendülettel, valamint egy Csehov életéhez kötődő történettel érkeznek. A Lelkem kukoricája című előadásuk ugyanis a nagy orosz író ifjúkori, ám meghatározó szerelmi történetéhez kapcsolódik, amely valószínűleg a Sirályt is ihlette… A tapasztalt művészeti vezetőjük, Farid Bikcsantajev irányításával készült érzékeny és humoros produkció biztosan egyedülálló élményt jelent majd.

A tavalyi év egyik nagy MITEM-felfedezésének mondható Davide Iodice kitűnő olasz rendező, aki az elmúlt évben egy albán produkcióval érkezett a fesztiválra. H.G. Wells A látogatás című művén keresztül mutatta meg, milyen különleges érzéke van a társadalmi kérdésekhez. Idén egy nápolyi társulattal érkezik és a Pinokkió. Mi egy ember? című feldolgozásával, amely ismét megmutatja nekünk az alkotó rendkívüli emberi érzékenységét az elesettek, a társadalomból kirekesztettek iránt. A közismert mesét ugyanis ebben az előadásban úgy dolgozza fel, hogy Pinokkió itt a másság, a sérülékenység és a kirekesztettség szimbólumává válik, s ezen keresztül világít rá a szeretet és az elfogadás fontosságára. Az előadásról a kritikák kiemelték annak költőiségét és különleges, gazdag érzelmi hatását.

A magyar-szerb kulturális évad részeként került a fesztiválprogramba az igen fiatal szerb alkotó, Nina Plavanjac darabja, az Akvárium, amit szerzőként maga rendezett meg a Szabadkai Népszínház társulatával. A rendkívül tehetséges művész íróként, forgatókönyvíróként és rendezőként is ismert hazájában, ez a munkája pedig az úgynevezett transzgenerációs traumák feltárására vállalkozik. Női sorsok elevenednek meg az intenzív, lírai történetben, mély átéltséggel és érzékeny látásmóddal.

Az a különleges helyzet állt elő, hogy az idei évben két tatárföldi produkciót is vendégül lát a MITEM, Almetyjevszkből érkezik a tatár zeneszerző, Färit Yarullin munkássága előtt tisztelgő Félbeszakadt dallam. Färit Yarullin a tatár népmeséken és költészeten alapuló első tatár balett szerzője volt a huszadik század elején. A róla szóló előadás nem csupán egy művészsorsot mutat meg, hanem azt is, hogyan tud valaki alkotóként a saját kultúrájának örökségéből táplálkozni. Külön érdekessége a produkciónak, hogy a tatár származású, Magyarországon felnőtt és rendezőként főleg Erdélyben ismert Sardar Tagirovsky állította színpadra.

Egy meglehetősen formabontó Meggyeskertet is láthatunk a fesztivál végéhez közeledve. A lengyel Witkacy Színháztól már megszokott avantgárd előadások új színnel gazdagodnak: ezúttal a markáns fogalmazásmódjáról ismert, idén elhunyt orosz alkotó, Nyikolaj Koljada rendezésében hozzák el Csehov jól ismert művét. A meggyeskert ebben az előadásban az emberi civilizáció pusztította természet jelképévé válik.

A fesztivál elején látott szatmárnémeti III. Richárd után, a találkozó záróelőadásaként egy izraeli III. Richárdot is láthat a budapesti közönség. Szintén visszatérő vendég a tel-avivi Gesher Színház, amelynek társulata az elmúlt években az Anna Karenina és a Cyrano előadásaival aratott nagy sikert. Mostani produkciójukat egy főleg Európában alkotó, színészként is ismert rendező, Itay Tiran állította színpadra. A címszerepet pedig az izraeli színház- és filmművészet egyik legmeghatározóbb színésznője, Evgenia Dodina játssza, aki egy „nemfüggetlen” zsarnokot mutat meg, a kritikák szerint hipnotikus erővel. Egy „Jokert”, a tiszta gonoszság, a manipuláció és a hatalomvágy etalonját. A fesztivál záróakkordjaként tehát ismét egy nagyon mai Shakespeare-adaptációt láthatunk egy kitűnő előadásban.

 

Ungvári Judit

(2026. május 4.)


Oldal tetejére