EMBERI LÉNY
Alessandro Serra fotókiállítása

Bármerre turnézok a világban, a színház sötétjétől elcsent néhány órát azzal töltöm, hogy barangolok a fényben, az emberek között. Rejtőzködöm, összehúzom magam. Szinte levegőt sem veszek, a falhoz dőlök, onnan tisztább a kép.

Feltárul előttem az emberiség, mintha még pózolna is a fényben.

Mély párhuzamot látok a portréfényképezés röpke pillanata és a hosszú munkafolyamat között, melynek során a színész egyetlen személyiségbe párolja le az emberlét esszenciáját.

Emberi Lény.

Az Ember: a test, a hely, a ruha, a társadalmi helyzet látszatvalóságát eszközként használva mesél nekünk az életről.

A Lény: az ember kifejezhetetlen lényege, a lélek csakis a művészet által megragadható tekintete.

A művészetben, akár az életben, forma és tartalom nem válik ketté: a forma maga a tartalom.

A színház az emberség művészete.

A színész nem valamiféle mondanivaló hordozója. Egyetlen üzenete az ő emberi mivolta.

A színész olyan, mint a fény: nem látható, ám láttat.

Alessandro Serra