Különös, hányatott sorsú, ám a nehézségekből mindig erőt merítő társulata van a most három évtizede működő beregszászi színháznak. A soknemzetiségű Kárpátalján, a történelem során hol ide, hol oda csapódó magyar közösségből nőtt ki ez a mindent túlélő teátrum, amely még ma, a háborús körülmények ellenére sem hagyja elveszni értékeit. A 10. MITEM programjának részeként a következő napokban az emblematikus előadások mellett filmvetítéseken és beszélgetéseken is megismerhetik az érdeklődők ezt a három évtizedes, kalandos történelmet, és a beregszásziak mai helyzetét.

A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, mostani hivatalos nevén: Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház műhelyének sorsa bővelkedik az izgalmakban, hiszen a rendszerváltás hajnalán létrejött fiatal intézménynek egészen más a történelme, mint más határon túli színházaké, például Kolozsvárott, vagy Kassán, ahol több mint két évszázados múltú teátrumok működnek. A történelem, mondhatni, nem kötötte gúzsba ezt a színházat, s ez meg is látszott azon, hogy már a kilencvenes években feltűnést keltettek a magyarországi és a nemzetközi szcénában is friss, kísérletező, sajátos hangvételű produkcióikkal, amelyeket a markáns színházszervező alapító, Vidnyánszky Attila állított színpadra.

A rendező a kezdeti időkre visszaemlékezve ezt mondta: „Először az egyetem rektora, majd a nemzetiségekkel foglalkozó államtitkár hívatott be azzal, hogy a kisebbségi törvény értelmében lehetőség volna létrehozni egy magyar társulatot a Kárpátalján. A 170 ezres magyarság nem volt komoly politikai tényező, velünk akarta hát demonstrálni a szovjet állam, hogy lám-lám, milyen előzékenyen viszonyulunk a kisebbségekhez. Hogy ne rajtam múljon a siker, beleálltam ebbe a folyamatba, mely később az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház megalakulásához vezetett. Ezzel együtt féltem, mert azt hittem, hogy egy ilyen kis létszámú közösségben nem adódik annyi tehetség, amennyiből létrehozható egy professzionális társulat. {…} Mégis nyakamba vettem a vidéket, és másfél hónapig jártam Kárpátalja falvait, hogy magyar színészosztályt toborozzak. A maiak közül akkor ismertem meg Trill Zsoltot, Szűcs Nellit, Varga Jóskát, Tóth Lacit. 1989-ben felvettük az osztályt, és elindult az akkor még négyéves képzés.” (Mi a magyar? Szász Zsolt interjúja, Szcenárium I./1. 2013)

Kárpátalja első hivatásos teátruma, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház 1993. október 23-án kezdte meg működését Beregszászban. A pénztelenség és a nyomorúságos körülmények miatt az alapító társulat többsége elhagyta a színi pályát, a Kijevben végzett tizenhat színészből csupán néhányan maradtak: a kitartóak közül Szűcs Nelli, Tóth László, Trill Zsolt és Varga József ma is a társulat tagjai. A kezdeti időszakra jellemző, hogy – színházépület még nem lévén – iskolákban, tornateremben próbáltak, és ott játszottak, ahol csak tudtak, a pajtától a rekettyésig bárhol. A színészek fizetése az anekdoták szerint sokszor csak egy kanna benzinre futotta. Időközben megkapták az egykori Oroszlán szálló épületét Beregszászban, amit a színészek kalákában maguknak alakítgattak ki, takarítottak, fúrtak, faragtak, kulisszát szereltek, függönyöket raktak fel.  A magyarországi gázsikból, gyűjtésekből és a különböző fesztivádíjakból finanszíroztak tetőfelújítást, fűtést, villanyszámlát, és így tovább. A színészek ott laktak, ahol tudtak, Rácz József például a színházban, több mint tíz évig. A Háromgarasos opera volt a társulat első bemutatója Szürte községben, 1993-ban. Az épület és próbaterem híján, minimális támogatással működő társulat eleinte évekig a falvakat járta, fűtetlen játszóhelyeken várták, hogy a teheneket behajtsák a faluba, és elkezdhessék az előadást. Igazi hőskori vándorszínész-lét volt ez, s amikor elkészültek egy-egy produkcióval, kitűztek egy napot a bemutatóra, amivel Ungvárra, Egerbe, vagy Salgótarjánba utaztak.

Ezekre a legendás időkre emlékezik vissza nemcsak az előadásokkal, hanem beszélgetéssel, filmvetítéssel, kiállítással is a társulat. Október 18-án Színház a határon címmel dokumentumfilmvetítéssel és fotókiállítással, 21-én, szombaton kerekasztal-beszélgetéssel idézik fel a teátrum 30 éves történetét, ugyanaznap Piknik az Út szélén címmel a 2005-ben Sztalker néven nemzetközi fesztiválról készült film látható, október 22-én pedig megnézhető a társulat egyik legnagyobb sikere, a Szarvassá változott fiú előadása nyomán készült egyedülálló filmalkotás, Törőcsik Mari főszereplésével.

Részletes program:

►Október 18., 18 óra, Kaszás Attila Terem - Film: Színház a határon

Beregszász városa alig pár kilométerre fekszik a trianoni határ ukrán oldalán. A Kárpátalján működő színház nem csupán földrajzi és kisebbségi, hanem művészi értelemben is a „határon” működik: a magyar és az orosz-ukrán, a magyar és határon túli színházi világ között. Ezt járja körül a 2005-ben készült dokumentumfilm.

►Október 18., 19 óra, I. emeleti előcsarnok - Kiállítás: Színház-kép

Ilovszky Béla évtizedek óta fotografálja a határon túli magyar színházak előadásait és művészeit. Kamerájával a kezdetektől követte a beregszászi társulat produkcióit is. Szerepek, előadások, arcok – a beregszászi színházi évtizedek kimerevített pillanatai.

A Szarvassá változott fiú című film, és az annak felhasználásával készült színházi előadás kulisszái mögé Eöri Szabó Zsolt képein keresztül pillanthatunk be.

►Október 21., 16 óra, Kaszás Attila terem  - Film: Piknik az Út szélén

2005-ben Sztalker néven nemzetközi fesztivált rendezett a beregszászi színház. A meghívottak között volt a budapesti Bárka és az Új Színház, Pályi János, a New York-i In Parenthesis társulat, a kijevi DAH Színház és a Hattyúdal Színház. Találkozások, közös élmények – Oláh László Olivér filmje.

►Október 21., 17 óra, Kaszás Attila terem  - 30 színházi év

Kerekasztal-beszélgetés a beregszászi színházról. Résztvevők: Brenzovics László, Bérczes László, Verebes Ernő, Pál Lajos, Vidnyánszky Attila. / Moderátor: Kozma András

►Október 21., 21 óra, Nagyszínpad - Fedák Sári-díj

A Tóték előadását követően adják át a Fedák Sári-díjat. Az elismerést a beregszászi társulat alapítója és máig aktív tagja, Szűcs Nelli hívta életre 2022-ben.

►Október 22., 18 óra, Kaszás Attila Terem - Film: Szarvassá változott fiú

Vidnyánszky Attila 2003-ban állította színpadra Juhász Ferenc hatalmas költeményét. 2013-ban mutatták be az előadás nyomán készült játékfilmet Törőcsik Mari és Trill Zsolt főszereplésével. Költészet, színház, film és egy társulat történte – erről is beszélgetnek majd a szereplők és rendező. / Moderátor: Kornya István

A filmvetítéseken és a beszélgetésen való részvétel ingyenes, de regisztrálni kell. Előzetes regisztráció

(2023. október 16.)