Április 13-án mutatták be a Nemzeti Színházban nyolcadik előadóestjét, Az utcazenészt.  A Színházi Olimpia keretében Hobo az utcán címmel ad utcai koncerteket: van átfedés a Nemzeti Színházban játszott előadóesttel?

– Vidnyánszky Attila a Színházi Olimpia művészeti vezetőjeként arra kért, hogy az utcai előadásra csináljak egy másik anyagot. A Hobo az utcán koncepciója az, hogy a szervezők által kiválasztott városokban, a Színházi Olimpia programjában szereplő előadások előtt két-három órával kiülünk Kiss Zolival a színház előtti térre, és ott egy körülbelül egy órás koncertet adunk. A színházban játszott monodrámát nem lehetne az utcán előadni, mert az teljesen más műfaj, nincsenek meg a körülmények. Itt az szeretnénk elérni, hogy a közönség bármelyik ponton be tudjon kapcsolódni.

– Összesen hat helyszínre terveztek előadást. Hol találkozhatunk Önnel a Színházi Olimpia keretében?

– Eddig három helyszínen – Kecskeméten, Balatonföldváron és Pécsett – léptünk fel, minden előadáson több száz ember előtt. A balatonföldvári előadásra olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy a helyszínt végül meg kellett változtatni, Pécsett is legalább ötszáz ember gyűlt össze a Nemzeti Színház előtt. Annyi ráadást kellett játszanunk, hogy már jeleztem a közönségnek, hogy lassan már csak Az anyám tyúkját tudom kívülről.

A kecskeméti közönség is lelkesen fogadott, igaz az eső miatt be kellett húzódnunk a Katona József Nemzeti Színház aulájába, ami váratlanul érte az ott dolgozókat, a vezetés pedig nem tudta kezelni a helyzetet. Be kell vallanom, hogy ez rosszul érintett. A továbbiakban június 9-én Székesfehérvárra, 10-én pedig Kaposvárra megyünk: mindkét helyszínről jelezték, már, hogy nagyon várják az előadást. Az utcai koncertsorozatot Nyíregyházán zárjuk, június 27-én. Bizakodó vagyok, mert hatalmas élmény ennyi embernek játszani.

– Hogyan válogatta össze a műsort?

Az utcai koncert a színházban játszott darabbal ellentétben nagyon személyes, itt a saját dalaimat játszom. Mindegyik előadott dalhoz tartozik egy kommentár vagy egy idézet: ezek azt az utat mutatják be, amelyet én jártam be – nagyon humoros és pofátlan módon.  Nem úgy terveztük, de már az első – kecskeméti – koncerten is úgy alakult, hogy elénekeltem az első pár sort, utána kiléptem a mikrofon mögül és együtt énekeltem tovább a közönséggel. Én csak egy hang vagyok itt közülük. A cím is azt hangsúlyozza, hogy utcán kezdtem és most is itt vagyok.

– Milyen pluszt adnak önnek ezek a koncertek?

– Itt rengeteg spontán dologra van lehetőség, ami az én stílusomhoz hozzá is tartozik. Hétköznapi embernek tartom magam, aki a klubban szeret a leginkább játszani. Az utcazenélés, amit most a Színházi Olimpia keretében csinálunk, óriási élmény: nekem az a legjobb érzés, amikor közel vagyok az emberekhez. Hihetetlen azt látni, hogy ezek a dalok – amik nem slágerek, nem játsszák a rádióban – mit jelentenek a közönségnek.

– 10. Színházi Olimpia szimbóluma egy bárka. Van valami, amit átmentene a következő évszázadba?

– A legfontosabb lenne, hogy a könyvtárakat mentsük át. Ezt már az ókorban is tudták: ha a könyvek megvannak, akármilyen világégés következik is, azokból mindig újra lehet kezdeni az életet.

Az interjút Sánta Sára készítette. 
Forrás: szinhaz.org

(2023. június 9.)