KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓK

A MITEM-előadásokat követően találkozhatnak a produkciók alkotóival, mely által mélyebb bepillantást nyerhetnek egy-egy előadás születésébe, és egyúttal lehetőség adódik, hogy megoszthassuk egymással és az alkotókkal a gondolatainkat, élményeinket, valamint föltegyük a látottakkal kapcsolatos kérdéseinket.

 

Biztosítsa helyét a 2024-es MITEM előadásaira - vásároljon MITEM bérletet! 

Műsorarchívum 2023

Színházi Olimpia / MITEM

Slava Polunin: „Mindig is vonzódtam az abszurdhoz és groteszkhez”

SnowShow

A MITEM meghívására június 16–18. között öt alkalommal is láthatjuk a Színházi Olimpia részeként a nemzetközi kulturális élet ikonikus alakja, a Franciaországban élő Slava Polunin legendás társulatának SnowShow című előadását. A művésszel a három évtizede hatalmas sikerrel játszott darab kapcsán beszélgettünk. 

 

 

– Karrierjét pantomimművészként kezdte. Hogyan alakult ki ebből későbbi karaktere?

– Mindig is vonzódtam az excentrikushoz, az abszurdhoz és groteszkhez. A korai színházi kísérleteimben szervesen használtam is ezeket a kifejezőeszközöket, mígnem egy rendező egyszer azt mondta, hogy túl sok a groteszk abban, amit csinálok, ez már sokkal inkább bohócművészet. Bevallom, akkoriban nem szerettem a cirkuszt, de aztán beleástam magam a történetébe. Nagy mesterek életművével találkoztam, és a korai mozi remekei is nagy felismeréssel szolgáltak. Elkezdtem tanulmányozni, hogy mi a bohóc, és rájöttem, hogy nagyon is közel áll hozzám. Ezután már csak a saját karakteremet és álarcomat kellett megtalálnom.

– Rögtön meg is született Asissai és a SnowShow? 

– Minden előadás lassan születik. Ötletek, kísérletek és az azokból levont tapasztalatok formálnak, érlelnek egy-egy produkciót. Így volt ez a SnowShow esetében is. Valami olyasmit szerettem volna csinálni, amiben az én személyiségem van a középpontban, pusztán azért, hogy minden jellem, karakter és érzés, amit fontosnak tartok egy előadásban tudjunk közös nevezőre jutni. 

– Ha jól tudom, Chaplin, Marcel Marceau és Leonid Yengibarov művészete volt a legnagyobb hatással karaktere, Asissai megalkotására. Mi tanult tőlük?

– 27 éves voltam, amikor Charlie Chaplin 1977-ben elhunyt. Személyesen sosem találkoztunk, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy ismerem az összes alkotását és trükkjét. Több százszor láttam a filmjeit és tanultam belőlük, még egy antológiát is szenteltem a gegjeinek. Marceau esetében már más volt a helyzet, egyetlen lehetőséget sem szalasztottam el, hogy amikor Leningrádba jött, megnézzem az előadásait és találkozzam vele. Egyfajta mindenesként segítettem a társulatát, mígnem egy alkalommal lebetegedett, és arra kért, hogy a saját előadásommal helyettesítsem őt. Nagy megtiszteltetés és fantasztikus élmény volt. Ami Yengibarovot illeti, szintén nem ismertük egymást, de ő volt az, aki kinyitotta számunkra a tragikomikus pantomim világát, mindig is példaképként tekintettem rá. 

– Asissai esetében egy néma karakterről beszélünk. Mi teszi őt vonzóvá? 

– Ezt leginkább a közönség tudja megmondani, mindenesetre én folyamatosan érzem a karakterem felé áradó szeretetet, a szimpátiát. Azt hiszem, hogy mindenki mást lát benne, de negatív visszajelzést még nem nagyon kaptam. 

– A SnowShow című előadást 2019-ben már láthatta a budapesti közönség. A MITEM meghívására akkor a Fővárosi Nagycirkuszban léptek fel, most pedig a Nemzeti Színházban állnak majd öt alkalommal színpadra. Hogy lehet az adott körülményekhez adaptálni az előadást?

– A SnowShow karrierje pontosan harminc éve indult. Nem csak az évek során, de előadásról előadásra változtatunk a különböző helyszínektől, a művészeink adott napi hangulatától és a közönségtől is függően. Gyakran közvetlenül az előadás előtt adom meg, hogy ki, melyik szerepet játssza. Azt hiszem, ez az egyik kulcsa annak, hogy a darab három évtized után is élő, és tud újat mondani. 

– Ezzel nem kis feladat elé állítja a társulat tagjait. Hogyan választja ki, hogy kivel dolgozik? 

– Ez az egyik legnehezebb dolog, hiszen nem csak jó előadókat, hanem különleges, a boldogságra hajlamos embereket keresek. Olyan személyiségekre van szükségem, akik kiegyensúlyozott, vidám légkört tudnak maguk körül teremteni, mert ez a mi előadásaink lényege, mozgatója. Nyitott szemmel kell járnunk a világban, hogy megtaláljuk a legalkalmasabb kollégákat. 

 

Snow Show credit Aya Rufin

 

– Művészként mi a legfontosabb az ön számára?

– Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor az, hogy őszinték maradjunk és megértintsük a közönséget, hogy folyamatosan feszegessük a köztünk, művészek és a nézők között lévő vékony határokat és közben megtaláljuk az egyensúlyt. Számomra az a legfontosabb, hogy a közönség nagyobb része úgy érezze, boldogság tölti el, és máskor is vissza akar térni. 

– Egy interjúban azt mondta, tudja milyen boldognak lenni és ezt meg is szeretné osztani. Lehet ezt tanítani?

– Ez minden bizonnyal lehetetlen, ellenben meg lehet osztani egy boldog élet tapasztalatait, azt, hogy engem mi tesz boldoggá, és hogy ezt az érzést, hogyan tudom fenntartani. Ha a közönségből már egyvalaki rá tud erre kapcsolódni, akkor célt ért, amit csinálunk.   

– Milyen tervei vannak a jövőt illetően? 

– Elmúltam 70 éves, rengeteg fellépésünk van és még annál is több ötletem. Nemrég a munkáimnak szentelt kiállítás nyílt és több könyvem is előkészületben van. Hamarosan megnyitjuk a Párizs melletti szakmai műhelyünk, a Sárga malom új évadát is, egyszóval nem unatkozom. 

– Ha választania kellene, mi lenne az, amit átmentene a 22. századba az egyetemes színházi kultúrából?

– Ami jelentéktelen, az önmagától feledésbe merül, minden mást viszont kötelességünk megőrizni. Vannak olyan jelenségek, például a Comedia dell’ Arte, vagy Meyerhold kísérletei, melyek közelebb állnak hozzám, de ez nem azt jeleni, hogy az ókori görög tragédiára vagy a kabuki színházra ne lenne szükség. Az emberiség kultúrájának elemei olyanok mint a felfűzött drágakövek, melyek mindegyike utánozhatatlan, azok számára pedig, akik alkotni akarnak, létfontosságú. Tegyünk fel tehát mindent arra a bárkára, vigyázzunk rá, gyarapítsuk és legfőképp tegyük elérhetővé az utókor számára.

 

Az interjút Slava Poluninnal Ur Máté készítette.

(2023. május 30.)


Oldal tetejére

Baskír Köztársaság, Belgium, Bulgária, Georgia, Görögország, Izrael, Luxemburg, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia, Törökország