Óh, szent költészet, eltünél-e hát
E prózai világból már egészen?
(Madách Imre: Az ember tragédiája)
KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓK
A MITEM-előadásokat követően találkozhatnak a produkciók alkotóival, mely által mélyebb bepillantást nyerhetnek egy-egy előadás születésébe, és egyúttal lehetőség adódik, hogy megoszthassuk egymással és az alkotókkal a gondolatainkat, élményeinket, valamint föltegyük a látottakkal kapcsolatos kérdéseinket.
Kizökkent időnkben az emberiség számára nincsenek közös igazodási pontok, fogalmak, igazságok. Bábeli zűrzavarban bolyong a legifjabb generáció, próbál magának igazságot, hitet, életcélt találni, hiszen ő született „helyre tolni azt”.
„Nehéz dolog ez, mint ahogy nehéz dolga van Hamletnek és körének, hogy a rendszerrel szembe menjenek és kiderítsék az igazságot”- mondja Tompa Gábor, a kolozsvári Hamlet előadás rendezője. „Itt van a nagy dilemma most, hogy a mostani tizen-huszonéveseknek milyen lesz a jövőjük, ha ez a fajta globális és perverz diktatúra állandósul. A kiszolgáltatottság nagyobb, mint a régi rendszerben. Akkor az asztalra voltak téve a kártyák, tudtuk, hogy mire lehet számítani, és mit kell az ellenállás érdekében tenni, most sokkal alattomosabb az egész.
Azt gondolom, hogy a Hamlet a mai világban mindenképpen egy kényelmetlen, veszélyes útnak a választását jelenti. Beleértve azt a kényelmet, amit ma az egész fogyasztói világ jelent. Hiszen kevésbé vagyunk gondolkodó lények azáltal, hogy a fogyasztói társadalom rabjai vagyunk. A függőség óriási.
Úgy érzem, hogy az igazság iránti érdeklődést vagy vágyat is elnyomja az előbb említett konzumer rendszer, mert bizonyos komfortok feladásával jár az, hogyha az ember végig akar menni egy radikális úton. Ez a csoport, Hamlet és barátai, egy ilyen lehetséges modellt jelentenének ma. Ma is vannak neoaszkéta fiatalok, akiket nem feltétlenül a pénz és a fogyasztás érdekel, hanem egy igazságosabb világrend megteremtése foglalkoztatja őket.”
A kerekasztal résztvevői: Tompa Gábor, Both András
A beszélgetést vezeti: Kozma András