A neves orosz színházi rendező, Anatolij Vasziljev ASINO (szamár – olaszul) című filmje egy epikus hangvételű óda az európai kultúrkörben fontos szerepet betöltő és sokféleképpen ábrázolt négylábú állatról. A szamár kultúrtörténeti múltja visszanyúlik egészen a görög mitológiáig és a bibliai időkig: ismert Szilénosz szamarának legendája, az Újszövetség megörökítette, ahogy Jézus egy szamáron vonul be Jeruzsálembe, Sancho Panza a saját szamarán lovagolt, Shakespeare Szentivánéji álmában Zuboly, a takács szamárrá változik, hogy aztán Titánia istennővel szerelembe essen. Ugyanakkor a szamarat gyakran azonosítják a butasággal, a makacssággal, de az alázatossággal is.

Az ASINO című filozofikus esszéfilm nyolc 20 perces novellából áll, melyeket a rendező olaszországban forgatott. Vasziljev alkotása a valóság és az allegória között egyensúlyoz, szabad asszociációra késztetve a nézőket. A novellák címei (Bacchus, Médeia, stb.) és az Apuleius- tól, Pirandellótól illetve Aiszkhülosztól vett idézetek tovább tágítják a film kontextusát, a harmadik novellában pedig az itáliai Albában mai napig fennmaradt szamárkultusszal találkozhatunk. Az ASINO megmutatja a szamár létének kettősségét – egyrészt mindennapi háziállat, másrészt egy isteni, mitológiai lény, amely kultúránk fontos motívuma és bizonyos értelemben a színház allegóriája is.

(2021. augusztus 22.)