Mudar Alhaggi: Your love is fire (Szerelmed tűz) című színdarabját láthattuk délután négy órakor a Kaszás Attila Teremben arab nyelven. Az előadás alkotói, a rendezőtől az írón át a színészekig mind Szíriából vándoroltak ki, és jelenleg Kairóban, Párizsban, Marseille-ben, vagy éppen Németország és Franciaország között ingázva próbálják folytatni a művészi életútjukat. A projekt, amely ezt részben lehetővé teszi a Theater an der Ruhr színházhoz kötődik, ahol Collective Ma’louba néven dolgozhatnak Mülheim an der Ruhr városában.

Ezzel az előadással az idei MITEM-en belül egy kis fesztivál vette kezdetét arab fókusszal – vezette be Kornya István, a Nemzeti magazin főszerkesztője az előadás utáni beszélgetést, amelyen a színészek mellett részt vett a szerző, Mudar Alhaggi és Rolf C. Hemke fesztiválszervező, műfordító, dramaturg, az arab színház németországi szakértője is.

A MITEM visszatérő nézői 2014-ben már láthattak egy iraki (Hova?Merre? ) és egy török (Camp) című előadást. A délutáni előadás is a menekült-lét kérdéseit vetette fel. A szerző, Mudar Alhaggi 2013-ban hagyta el Damaszkuszt, menekült Németországba, s közben folyamatosan naplót írt. Ebből a személyes történetből fakadnak a színdarabjai is.

A Your love is fire című előadás egyetlen éjszaka alatt játszódik a frontvonal közelében, 2015-ben, egy damaszkuszi lakásban. A darab kezdetén: a színpad közepén, a közönségnek háttal ülő ember egy hatalmas tévét néz. Egy montázst, ami felvázolja a közelmúlt tragikus történéseit a Közel-Keleten. Párhuzamosan a színpad hátulsó felére kifeszített vetítővásznon egy macska-egér harcot láthatunk kendőzetlen brutalitásában. Kezdődik a játék: a lakásban két nő várakozik. Az egyikük Németországba készül, a másikhoz váratlanul betoppan katona kedvese, aki huszonnégy óra eltávozást kapott. A boldogság azonban még erre a rövid időre is kizárva. A háború közbeszól.

A megoldhatatlan konfliktusrendszereket maga a szerző sem tudja kibogozni. "Civilben", szerzőként, többször is belép a drámába, vitatkozik szereplőivel, ám megoldásai neki sincsenek. A szereplők nyíltan kritizálják, egy alkalommal két különböző befejezéssel játszva el a jelenetet. A színház és valóság keveredik a szemünk láttára. Felforgatókönyv ez a javából.

Az előadás utáni beszélgetésen kiderült, hogy az alkotók mind folyamatosan lehetőséget kapnak a művészi út folytatására, amelyben fontos szerepet játszik a sorsukat egyengető Theater an der Ruhr nemzetközi projektje. A művészek elmondták, hogy az ő választott utuk, kötelességük, hogy mindenhol elmondják történeteiket. Vidnyánszky Attila megköszönte az előadást, hangsúlyozva, hogy a színház egymás megismerésének lehetősége, s mint ilyen, szerepe kiemelkedően fontos a kultúrák közti párbeszédben.

Este hét órától a skót William Boyd: Vágyakozás című darabját láthattuk a Gobbi Hilda Színpadon. A mű két Csehov-novella (Életem és Egy baráti látogatás) motívumainak felhasználásával készült.

William Boyd első színművét a 2013-as londoni ősbemutató után egy évre már észtül játszotta a tallini Városi Színház Elmo Nüganen rendezésében, a MITEM-en pedig már a kilencvenedik előadást láthattuk, amely története során a Varvarát alakító Anne Reemann számára két fontos díjat is hozott már.

Az oly ismerős csehovi világ elevenedett meg a majd három órás előadásban, amelynek a vidéki nyári lak keresztbe futó oszlopokkal és alacsony oldalfallal határolt verandája szolgált egyetlen helyszínül. A keresztbe haladó út hiányos raklap-padlója mintha egy foghíjas régi zongorát idézett volna fel, amin a dallam megszólaltatása is ugyanolyan nehézzé válik, mint a szereplők sorsának jobbra fordulása – tűnődött az előadás utáni köszöntőjében, jelenlétével megtisztelve a rendezvényt, az észt nagykövet.

Két középkorú hölgy, Tánja és Várja – egy ingatlantulajdonos illetve egy orvos felesége – levelet írnak gyerekkori barátjuknak, Koljának, aki jelenleg Moszkvában ügyvéd, hogy látogasson el hozzájuk. Kolja örömmel tesz eleget a meghívásnak és a remélt pihenésnek, mit sem sejtve, hogy a meghívásnak hátsó szándéka van. Az elszegényedett és sorsának jobbra fordulását váró család ugynis tőle remél segítséget. Ugyanakkor Várja abban reménykedik, hogy sikerül újraéleszteni Koljához fűződő egykori gyöngéd viszonyát. Kolja viszont azzal szembesül, hogy Natasa, Tánja húga igencsak szemrevaló hölgy lett időközben, akinek megvannak a maga álmai és vágyai.

A térszerkezet szabta meg a játékmódot is: a szereplők gyakran egyfajta keretben szólaltak meg, premier plánná fókuszálva a látványt. Az előadás formanyelvének egyik érdekessége, hogy a szereplők kimondhatatlan vágyait - megtörve az egyébként hagyományosnak mondható játékstílust - a rendre felcsendülő, múltidéző zenei motívumok alatti koreográfával mesélték el. 

Az előadás rendezője 1992 óta vezeti a Tallini Városi Színházat. Elmo Nüganen színészből vált színházi és filmrendezővé. A vágyakról szóló előadás kulcsát tőle hallhattuk: egy anekdota szerint egyszer egy észt férfi annyira szerelmes volt a feleségébe, hogy már majdnem meg is mondta neki.

Végül még egy érdekes adat, ait a beszélgetést vezető észt szakértő Sirató Ildikó irodalom- és színháztörténésztől hallottunk: Az egymillió négyszázezres Észtországban évenként egymillió színházjegyet adnak el.

Keresztí Ágnes

Kritika

A viszonzatlan kapcsolatok drámája
Írta:Bóta Gábor -2018-04-20 (FüHü)

A szünetben még elvitatkozgatunk azon, hogy jó, jó, rendkívül míves a Vágyakozás című előadás, meg a színészek is veszett jók benne, de azért mégis tán kissé poros, avítt. A végére azonban mindenkit levesz a lábáról a tallini Városi Színház irigylésre méltóan bámulatos társulata, a Nemzetközi Színházi Találkozón, a Nemzeti Színházban.

Tovább a teljes írásra...

(2018. április 19.)