Műsorarchívum 2016

III. MITEM - első nap

Teatro Potlach - megnyitó - galéria

"Megcsodáltátok a függő angyalokat? Megcsodáltátok a táncoló angyalokat? Hallottátok a szárnyak nélküli angyal énekét? Néhányan közületek megálltak, hogy meghallgassák a költő eltemetett emlékeit, mások belehallgattak a magányos utazó érthetetlen szavaiba. Megint mások, miután átkeltek az örök szerelmesek labirintusán, elértek a büszke Odüsszeusz vak fáradozásáig. Mindez nem volt más, mint színház. A félelmeknek és vágyaknak immár szárnyuk nőtt és tudnak repülni. Az éjjel megtelt napfénnyel és az értelem képekkel. És amikor holnap ismét megpillantjátok ezeket a helyeket, a városnak ezt a részét, emlékezzetek ránk, az angyalokra Budapest fölött." (Zeley Zsófia fordítása)

Így búcsúzott a Kaposvári Egyetem színésznövendékeivel kibőbített Teatro Potlach,  Pino Di Buduo színháza a III. MITEM megnyitó előadása után. 

A teátrum előtt tartott hétfői budapesti megnyitón Vidnyánszky Attila, a színház igazgatója köszöntötte a találkozó résztvevőit, köztük a nyitóelőadás, az olaszországi Teatro Potlach művészeit, akik a Kaposvári Egyetem színésznövendékeinek közreműködésével mutatják be az Angyalok a város felett című produkciót, Pino Di Buduo rendezését.

Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy sokféle megszólalási mód, színházi nyelv jellemzi az előadásokat. "Egy dolog biztos, összeköt mindnyájunkat, hogy komolyan gondoljuk azt, amit csinálunk. Az élet nagy kérdéseire próbálunk rákérdezni, az emberek lelkét szeretnénk megérinteni, gondolkodásra akarjuk buzdítani őket, hatni akarunk erre a világra, mert úgy hisszük, hogy változtathatunk rajta" - mondta, kiemelve: ez óriási felelősséggel jár. 

A színház igazgatója Pino di Buduo rendezővel együtt húzta fel a fesztivál zászlóját.

 

***

 

Kereszty Ágnes
Új szemmel a régi képre

Amikor az embermagas sövénylabirintusban hallja meg a néző Romeo és Júlia erkélyjelenetének sorait, és arra kényszerül, hogy velük együtt bujócskázzon, mert ők is csak hol felvillannak, hol eltűnnek, és a sövény mögül mondják az annyiszor ismételt, megunhatatlan sorokat.

Amikor a sárga lepelbe bújtatott zikkurát tetején Nagy Balázs csak neked, érted kiabálja bele olaszul és magyarul az éjszakai Budapest panorámájába szavait.

Amikor csak kapkodod a fejed, mert hol angyal mászkál a falakon, hol táncol a kis szabadtéri színpadon,  - amit a HÉV miatt senki sem ismer -, hol emberré válik, és olaszul magyarázza el miértjeit.

Amikor Kránicz Richárd a Nemzeti hajóját húzza egy kötélen a vízben, s közben Odüsszeuszt és Kirké szigetét idézi eléd -mindezt persze folyamatosan újra ismételve, mint minden egyes mini-jelenet szereplője, csak ő másfél órán át a vízben.

Amikor Berecz István most nem Pávát nyer, de ropja a nagyérdeműnek egy szakszofon hangjára, de olyan lendülettel, hogy táncba vinni volna kedve mindenkit.

Amikor Pál Lajos és fia, lánya muzsikál és énekel olyan szívhez szólóan, hogy csak őket hallgatnád, és nem mennél tovább, pedig tudod, hogy itt csak egyedül te fogod eldönteni, miből és mennyit fogsz meghallgatni. 

 Van itt énekes és táncos, olasz és magyar, színész és színinövendék. Szöveget maguk választhattak, volt, aki francia sanzont magyarított, volt, aki verset szavalt - Berettyán Nándor József Attila Két dalát, a Költészet napjához illően. A táncos betétek szólók, duettek vagy háromszereplős ismétlődő etüdsorok meghatározott helyszínekre komponálva - Uray Péter osztálya a Don Quijote és a Galilei után újra bizonyít. Az előadást az olasz csapat napokkal korábban „berendezte” , de a végső forma és tartalom az utolsó pillanatig változott, a "vendégszereplő" magyar diákok számára szakmai tréning is volt a készülődés hete. A megnyitó résztvevőinek pedig színház, más, mint amilyent a legtöbben ismerünk. 

Az egyik szegletben Orfeusz-Nathalie Mentha siratja Euridikét Gluck dallamaival olasz nyelven, a másikban táncolnak a régi Nemzetit idéző tümpanon vízből kilógó részein, Gobbi Hilda mellett ül Daniela Regnoli - a színésznő, aki 1976-ban Pino Di Buduoval megalapítja a Teatro Potlach intézményét Grotowski és Barba nyomdokain.

Az olaszok színházának neve: Potlach, az északnyugat-amerikai őslakosok nyelvén ajándék, s abból is az igazi fajta: nagy halászat-vadászat alakalmával az összegyűjtött gazdagságot szétosztják, tegnap este nekünk is jutott: Új szemmel fedezhettük fel a színházat, s benne önmagunkra is rácsodálkozhattunk. 

 

(2016. április 12.)


Oldal tetejére

Résztvevő országok: Algéria, Franciaország, India, Görögország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Svájc, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna, Vietnám