Vissza az előadásokhoz

Pinokkió 14

Carlo Collodi regénye alapján írta Antonio Latella, Federico Bellini, Linda Dalisi

Pinokkió

Piccolo Teatro di Milano – Teatro d’Europa, Milánó, Olaszország

Rendező: Antonio Latella

Olasz nyelven magyar felirattal.

2 óra 50 perc, 1 szünettel.

„Megszületsz, hazugságok emlőin tartanak, hazugság az elválasztás, majd az iskolában körmönfontabb hazugságokat tanulsz. Egész életed egy nagy hazugság, és talán csak halálod közeledtével döbbensz rá, hogy semmi sem maradt – csak te magad és amire képes lettél volna. Csak hát nem tetted meg, mert a hazugságok egyébre ösztönöztek. Akkor már tudod, hogy tiéd lehetett volna a világ, hiszen egyedül te tudod a nagy titkot: de már túl késő. Megöregedtél.” (John E. Williams – Butcher’s Crossing)

Kiderül-e az igazság? Valóban ez az élet? Igaz-e, hogy a hazugságok lelepleződnek, vagy ott rejtőznek az igazság alatt? Elfogadtuk azt a gondolatot, hogy valahányszor hazudik, a bábu látja, hogyan nő az orra; erre tanítottak és ezt hitették el velünk. Pedig ez is csak egy, a felnőttek által terjesztett hazugság. Collodi meséjében Pinokkió orra időnként megnő, de messze nem annyira, mint amit a mese hossza megkövetelne. És nem is mindig akkor nő meg, amikor Pinokkió hazudik. Néha pusztán azért nő, mert Pinokkió él. Ez emlékezteti arra, hogy bár fából, azaz élettelen anyagból faragták, a bábu érzelmekre képes. Képes arra, hogy felfedezze az élet leheletét annak változatos alakjaiban. Pinokkió orra először éppen abban a pillanatban indul növekedésnek, amikor apja megteremti. Ez talán azt is jelenti, hogy a hazugságok valójában nem Pinokkió saját hazugságai, hanem alkotója, a gyermektelen Dzsepettóé, aki egy csodaszerű bábut szeretne, mellyel bejárhatja a világot és vagyonra tehet szert. Itt a csodaszerű alatt azt értem, hogy egy olyan teremtmény, amely ámulatot vált ki, elbűvöl és meghökkent.

Antonio Latella

Támogató:

Színészek:

Arlecchino/Gatto/Padrone del Carro: Michele Andrei

Fata/Maestro Ciliega/Donnina/Tonno: Anna Coppola

Pulcinella/Volpe: Stefano Laguni

Pinocchio: Christian La Rosa

Grillo: Fabio Pasquini

Musico: Matteo Pennese

Colombina/Pulcino/Merlo/Ostessa Grosso Colombo/Lumaca: Marta Pizzigallo

Geppetto/Mangiafuoco/Guidice Pescatore Verde/Padrone del Circo: Massimiliano Speziani

 

Dramaturg: Antonio Latella, Federico Bellini, Linda Dalisi
Fénytervező: Simone De Angelis
Zeneszerző: Franco Visioli
Jelmeztervező: Graziella Pepe
Díszlettervező:  Giuseppe Stellato

Rendező

Antonio Latella

NSZ
Nagyszínpad
Antonio Latella

Antonio Latella

Antonio Latella (drámaíró, rendező) 1967-ben született Castellamare di Stabia-ban. Színművészetet a torinói Teatro Stabile színiiskolájában tanult Franco Passatore irányításával és a firenzei Bottega Teatrale-ban Vittorio Gassman irányításával. Első darabját 1988-ban rendezte, 2004-ben Berlinbe költözött. A 2010/2011-es évadban a nápolyi Teatro Nuovo művészeti igazgatója lett. 2011-ben alapította meg saját társulatát, a stabilemobile-t. 2004-ben Lyonban rendezte első operáját. Előadásai szerepeltek Európa legjelentősebb színházaiban és fesztiváljain.

2015-ben mutatták be Ti regalo la mia morte, Veronika című darabját, R.W Fassbinder Veronika Voss című filmje nyomán, továbbá MA című rendezését Pasolini anyjáról és a Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember-t. 2016-ban Basel-ben két rendezését, az Oidipuszt és a Caligulát mutatták be és ugyanebben az évben ő vezette az Emilia Romeo színház mesterkurzusát. Santa Estasi.Atridi: otto ritratti di famiglia (2016, ANTC díj és a legjobb előadásnak járó Übü-díj). 2017-ben a milánói Piccolo Teatro mutatta be Pinokkió rendezését. A Paolo Baratta vezette Velencei Biennálé a színházi tagozat igazgatójának nevezte ki a 2017-2020-as időszakra.

Vissza az előadásokhoz Oldal tetejére

Résztvevő országok: Belgium, Észtország, Horvátország, India, Libanon, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Tunézia, Ukrajna