Vissza az előadásokhoz

William Shakespeare

CORIOLANUS 14

CORIOLANUS

Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház, Kijev, Ukrajna

Rendező: Dmitro Bogomazov

Ukrán nyelven magyar és angol felirattal.

3 óra, 1 szünettel.

A Coriolanus a legendás római hadúr felemelkedését és bukását meséli el. A színmű alapjául szolgáló történetet Shakespeare Plutarkhosztól kölcsönözte. A tragédia egyúttal éles politikai dráma is, a családi kapcsolatok drámája és egy ember személyes tragédiája.

A darab hőse, Caius Marcius, arról híresült el, hogy a rómaiakkal folytatott csatáik során az ellenséges volszkokat kizsákmányolta. Katonai győzelmei elismeréseként kapta a Corioli nevet, miután meghódította a volszk Corioli városát. A győzelem után hazatérve a vitéz harcos belevág a nagypolitikába, a Római Köztársaság konzulátusát célozva meg. A politikai harcokban azonban a nyílt csatákban győzelemhez szokott legyőzhetetlen és kitartó hős sebezhetővé válik: az egyenes, őszinte és tántoríthatatlan Coriolanus nem képes a megtévesztésre és a trükkökre. A politikai manipulációknak köszönhetően a rómaiak megbecsülés és elismerés helyett a nép ellenségének titulálják a bátor harcost és életfogytig tartó száműzetésre ítélik. A dühös Coriolanus elhagyja a várost. Bosszút forralva korábbi ellenségeivel, a volszkokkal szövetkezik és Róma ellen vezeti seregét. A döntő támadás előestéjén azonban anyja könyörgésétől meghatva úgy határoz, nem dönti romba Rómát, ezért a döntésért pedig az életével fizet.

„... Az anya fontos szerepet játszik a tragédiában, „a leggyönyörűbb és legtökéletesebb anya-figura, akit Shakespeare valaha is alkotott.” Shakespeare saját édesanyja alakját örökítette meg a karakterben, akit csak akkor tudott a maga teljességében felidézni, mikor az elhunyt 1608. szeptember 9-én. Shakespeare kétségtelenül részt vett a temetésén és utána még pár vasárnapot Stratfordban töltött. Ebből arra következtethetünk, hogy édesanyának a halála mindvégig hatással volt rá a Coriolanus megírására közben.” (Ivan Franko, W. Shakespeare: Coriolanus)

Szereplők
Caius Marcius Coriolanus: Dmitro Ribalevszkij/Olekszandr Formancsuk
 Menenius Agrippa, Coriolanus barátja: Bohdan Benjuk
Cominius, konzul és a hadsereg főparancsnoka: Vaszil Basa /Oleg Sztalcsuk
 Titus Lartius, római tábornok: Olekszandr Begma
Szenátor: Volodimir Koljada/Vaszil Mazur
Sicinius Velutus, néptibun: Szerhij Kalantaj/Osztap Sztupka
Junius Brutus, néptribun: Nazar Zadnyiprovszkij/Ivan Saran
Volumnia, Coriolanus anyja: Natalija Szumszka
 Virgilia, Coriolanus felesége: Anasztaszija Rula/Marina Koskin
Valeria, Virgilia barátnője: Szvitlana Koszolapova/Hrisztina Fedorak
Első polgár:  Oleksandr Petcherytsia/Olekszandr Pecseritszja, Oleksandr Rudyns`kyi/Olekszandr Rudinszkij
Második polgár, Első aedil, követ: Vitalij Azsnov, Volodimir Nikolajenko
Harmadik polgár, Második aedil: Vjacseszlav Hosztyikojev, Pavlo Spegun
Polgár, cselédlány: Kszenyija Basa-Dovzsenko, Dana Kuz
Első katona, polgár: Roman Sepelj
Második katona, polgár: Dmitro Lukjanyenko
Harmadik katona, polgár: Olekszij Szanzsak
Negyedik katona, polgár: Jaroszlav Bondarenko
Ötödik katona, polgár: Vitalij Mahov
Tullus Aufidius, volszk vezér: Olekszij Bogdanovics
Aufidius  alvezére: ifj. Volodimir Abazopulo/Jaroszlav Gurevics
Szenátor: Arszen Tyimosenko/Anatolij Csumacsenko
Kotus: Pavlo Moszkalj/Dmitro Csernov
Őr: Dmitro Zavadszkij/Ivan Zaluszkij
Lány: Kszenyija Vertyinszka/Vira Zinevics
Első katona, római cselédlány: Nataliia Neshva/Natalija Nesva
Második Katona: Anna Markovych/Anna Markovics
Harmadik Katona: Volodymyr Zbaras`kyi /Volodimir Zbaraszkij

 

A rendező munkatársa: Andrij Szaminyin
Díszlet-és jelmeztervező – Petro Bogomazov
Zeneszerző: Olekszandr Kohanovszkij
Hangtechnikusok: Olekszandr Kristal, Pavlo Natalusko
Videótervező: Olekszandr Rozskov
Rendezőasszisztens: Maria Szavka

Rendező
NSZ
Nagyszínpad
Dmitro Bogomazov

Dmitro Bogomazov

Az egyik legjelentősebb kortárs ukrán színházrendező, Ukrajna érdemes művésze, színházi pedagógus. Mintegy 30 előadást hozott létre Ukrajnában, és külfödön (Oroszország, Lengyelország, Franciaország). Először a Kijevi Műszaki Főiskolán tanult elektrotechnikát, ám tanulmányait félbeszakítva a színházművészet felé fordult, és felvételt nyert a Kijevi  Karpenko-Karij Állami Színházművészeti Főiskolára, E. Mitnyickij osztályába. A színházrendezői diploma megszerzése után (1995) rendezőként dolgozik a Dnyeper Bal Parti Színházban, majd 2001-ben létrehozza a Vilna Szcena (Szabad színpad) nevű színházat, amely 2012-ben egyesül  a Dnyeper Bal Parti Színházzal. Egyik alapítója a Színházi platform elnevezésű nemzetközi fesztiválnak. 2017 óta az Ivan Franko Nemzeti Állami Színház főrendezője.

Vissza az előadásokhoz Oldal tetejére

Résztvevő országok: Oroszország, Ukrajna, Szerbia, Litvánia, Németország, Kazahsztán, Dánia, Portugália, Csehország, Franciaország, Svédország, Szlovákia