► A 10. Színházi Olimpia gerincét a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) előadásai adják. De a programok átszövik egész Magyarországot. A csatlakozó budapesti és vidéki teátrumokban, bábszínházakban, a magyar táncélet intézményeiben, a zenés színházakban gazdag kínálattal várják a nézőket, külföldi és határon túli előadásokkal is. Egy sor fesztivál is szerveződik az Olimpia alatt. 58 ország, 400 társulat, 750 előadás, 7500 fellépő - a teljes progrmról a Színházi Olimpia hivatalos honlapja ad áttekintést.
Tartalomjegyzék
MITEM
Mi a MITEM - Madách Nemzetközi Színházi Találkozó?
A magyar és a nemzetközi színházi élet
Kulcskérdések
Kulcskérdés a válogatás
Színház és politika
SZÍNHÁZI OLMIPIA
Mi a Színházi Olimpia?
A Színházi Olimpia alapítói
Olimpiai városok és üzenetek
Fesztiválszámok
Ki szervezi az Olimpiát?
10. SZÍNHÁZI OLIMPIA - BUDAPEST, MAGYARORSZÁG
Miért a Nemzeti Színház, miért Budapest, miért Magyarország a 2023-as 10. Színházi Olimpia házigazdája?
Befogadók, partnerek, helyszínek
Fókuszban: Madách Imre
A szervező és a művészeti vezető
Jelképünk: a bárka
A művészek dolga
MITEM
a megértés kultúrája
MITEM
Madách Nemzetközi Színházi Találkozó
2014-ben, a MITEM alapításának évében a nyitás szükségességét hangsúlyoztuk, azóta a nyitottság sikerét konstatálhatjuk. Azt a sikert, ami nem csupán a találkozót létrehozó Nemzeti Színházé, hanem az egész magyar színházi szakmáé. Kinyitottuk Magyarország előtt a világot, és a MITEM immár fontos helyszín Európa színházi térképén. 2014 óta mintegy 30 országból több mint 200 előadás érkezett a MITEM-re, a világ legjelentősebb rendezői és társulatai, nagy és kis országok színházai mutatkozhattak be MITEM-en. 2023-ban a MITEM a magyarországi rendezésű Nemzetközi Színházi Olimpia központi színhelye, és az egész olimpia szervezője.
A magyar és a nemzetközi színházi élet
A magyar színházi élet évtizedeken keresztül sok tekintetben befelé forduló, zárt volt. Ezen csupán néhány intézmény és kisebb nemzetközi kitekintésű, döntően alternatív fesztivál tudott a lehetőségeihez mérten réseket hasítani. Az igazi nyitáshoz azonban egy meghatározó nemzetközi fesztiválra volt szükség. Jó példát adtak ehhez (és persze okot is az irigységre) a szomszédos államok, a régió más országai, hiszen Lengyelországban, Romániában, Szerbiában, Boszniában, Szlovákiában, Csehországban (Ausztria világhírű ünnepi játékairól nem is beszélve) évtizedes múltra visszatekintő, jelentős, európai mércével mérve is meghatározó nemzeti és nemzetközi fesztiválok működnek, némely országban nem is egy.
Amikor 2013-ban lehetőséget kaptam a Nemzeti Színház vezetésére, arra a kérdésre kellett választ adni, hogy mitől más a budapesti Nemzeti Színház, mint a többi teátrum? Többek között attól, hogy alapfeladatként – működésünk pilléreként – határozunk meg egy sor tevékenységet. Ezek egyikének tekintettük kezdettől fogva egy nemzetközi színházi találkozó létrehozását. Olyan seregszemlét kívántunk útjára indítani, amely lehetőséget teremt a magyar színházi szakma képviselőinek – kivált a színházcsinálók elkövetkező generációinak –, hogy inspirálódjanak, hogy lássák és felmérjék: hol tartunk mi, és hol tart a világ. Önmagunkat ugyanis csak nemzetközi viszonyrendszerben láthatjuk reálisan. Csak így ítélhetjük meg, miben különbözünk másoktól.
Kulcskérdések
A MITEM a nemzetközi színházi világ szemleje. Felmérhetjük, milyen művészi folyamatok, törekvések zajlanak a világban, milyen eredményekre jutnak egyes országok alkotói, hogyan dolgoznak neves rendezők fontos társulatokkal.
Vannak prioritásaink: keressük a velünk rokon esztétikájú rendezőket, társulatokat, a teátrális, látomásos előadásokat, azokat az alkotókat, akik megpróbálják a saját nemzetük színházi nyelvét, hagyományát kutatni és megújítani. Kevésbé hangsúlyosak a dokumentarista, politizáló, közéleti irányultságú előadások. Fenntartjuk magunknak a jogot, hogy finoman jelezzük saját ízlésvilágunkat, és hogy kiket tartunk a világból megmutatandónak.
2014-ben megfogalmaztunk kulcskérdéseket, amelyek máig érvényesek és fontosak.
Hogyan lesz előadások sűrű egymásutánjából nagy ívű, tartalmas, hosszan ható közösségi élmény. Találkozás. Ünnep. A mennyiségből minőség. A MITEM-en nincs versengés, nem osztunk díjakat. A világ és Európa fesztiváliparát is egyre inkább jellemző kurátori szemlélet és a rentabilitás szempontrendszere helyett (amelyeknek létjogosultságát nem vitatjuk), a MITEM-mel más utakat kívánunk járni.
Kulcskérdés volt kezdetektől, hogy mire is vagyunk kíváncsiak.
Elsősorban jelentős alkotók és a fontos társulatok előadásaira. Saját hazájuk és Európa színházi életét is meghatározó mesterek fogadták el meghívásunkat. Íme, néhány név a teljesség igénye nélkül: Eugenio Barba, Alvis Hermanis, Eimuntas Nekrošius, Valerij Fokin, Rimas Tuminas, Andrej Mogucsij, Silviu Purcărete, Luk Perceval, Thomas Ostermeier, Valerij Fokin, Michael Thalheimer, Robert Wilson, Theodórosz Terzopulosz, Valère Novarina, Tompa Gábor, Szlava Polunyin. Olyan meghatározó társulatok érkeztek Budapestre, mint a Piccolo Teatro, az Odin Teatret, a Meno Fortas, a Vahtangov, az Alekszandrinszkij, a moszkvai Művész Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Berliner Ensemble.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a budapesti Nemzetihez hasonló tradíciójú, státusú, méretű intézmények miként gondolkoznak feladatukról, funkciójukról, a világról. Hogy milyen színházi nyelven beszélnek erről előadásaikon keresztül a macedón, a román, a szerb, a norvég vagy a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a moszkvai Művész Színházban és a szentpétervári Alexandrinszkijben, a Berliner Ensemble-ban, a milánói Piccolo Teatróban. Lett, litván, észt, moldáv, kelet-szibériai szaha, tatár, libanoni vagy szlovén előadásokon keresztül láthattuk, milyen a kis nemzetek színháza. A független színházi világból is érkeztek alkotók a MITEM-re, mások mellett az olasz Emma Dante, a francia Thomas Jolly, a dán Odin Teatret, a kijevi DAKH, a tallini R.A.A.A.M. és érkezett fesztivál-előadás Avignonból is.
Évről évre világosan kirajzolódtak azok a hangsúlyok, amelyek mentén a MITEM szerveződött. Az Európában kiemelkedő jelentőségű és hatású orosz színház jelenléte az elmúlt években mindig jelentős volt a fesztiválon, akárcsak a kelet-közép-európai régióé. Volt évadunk, amikor a francia, máskor a lengyel, később a skandináv színház került a program középpontjába. 2018-ban az arab és a német színházak jelentettek két meghatározó sűrűsödési pontot a programban.
Kulcskérdés a válogatás
A MITEM-en nem fesztiváligazgatói, kurátori ízlés diktál. Mi is hívunk előadásokat, de nagyrészt a vendégekre bízzuk a döntést. Ők döntenek arról, hogy az előbbiekben vázolt gondolatok jegyében mivel képviselik országukat, színházi és nemzeti kultúrájukat. Vagyis olyan előadásokra irányul a figyelmünk, amelyek nem a fesztiválbiznisz kívánalmainak, a fesztiválzsűrik ízlésének akarnak megfelelni, hanem a román, macedón, német, lengyel, orosz, grúz stb. közönséggel folytatnak párbeszédet. Olyan alkotások ezek, amelyek azt a közösséget szolgálják, amely a színházakat fenntartja. Kulcskérdés számunkra, hogy a MITEM-en a magyar színházi szakma és a közönség különböző nációk művészeivel találkozhat, kommunikálhat, dialógus alakulhat ki közöttük. Hogy ne csupán rácsodálkozzunk egymásra, hanem képesek legyünk el is fogadni azt, amitől egy-egy nemzet – és annak kultúrája, színháza – más, mint a többi.
Ezért szervezünk szakmai programokat, műhelybeszélgetéseket, vitákat is. Reméljük, hogy a globalizálódó, ugyanakkor újfajta megosztottsággal is fenyegető, forrongó világunkban, az egymást követő válságok közepette az útját és helyét kereső Európában a művészet, jelesül a színház felől is érkezhetnek termékeny, új gondolatok, impulzusok.
Színház és politika
A MITEM alapítása óta, 2014-től minden évben meghívtunk orosz és ukrán társulatokat is. Finom gesztusnak szántuk ezt, hogy megmutassuk: az egymással háborúban álló felek – hiszen az orosz-ukrán konfliktus akkor kezdődött – művészeten, a művészeken keresztül képesek békés párbeszédre. 2020-ban a Covid bezárkózásra kényszerítette a világot. 2022 februárjától pedig újra háború van Európában. 2022-ben és 2023-ban ukrán barátaink nem tudnak eljönni Budapestre, az oroszok jobbnak látják nem jönni. A MITEM egyik legfontosabb célkitűzése a kezdetektől az volt, hogy ahol a politika képletesen vagy szó szerint felrobbantja a hidakat, a színház áthidalja a kulturális, gondolkodás- és világlátásbeli különbségeket, alkalmas a párbeszédre ott is, ahol a politika erre már nem képes. Mindent meg kell tennünk, hogy egy olyan színházi fesztiválon, amilyen a MITEM, minél hamarabb a kulturális párbeszéd terepére léphessenek a konfliktusban álló felek.
A MITEM történetében láthattunk példát arra, amikor egy-egy előadás ürügyén politikai üzeneteket fogalmaztak meg társulatok, művészek. Láthattuk, hogy amikor a művészet a politika szolgálatába áll, hogyan torzul el a maga természetes útján alakuló kommunikáció, hogyan rontja és mérgezi meg a művészetet, lehetetleníti el a kulturális csere leglényegét: a kíváncsiságot. Marad helyette előítélet, ellenségeskedés és mások megbélyegzése.
Számunkra a mások megértésére tett gesztusok a legfontosabbak, mert csak így tudjuk képviselni és megélni egymás megértésének kultúráját. Ez a MITEM küldetése.
Vidnyánszky Attila - a MITEM alapítója
Kulcsár Edit Ágota - főszervező (2017 óta)
Rideg Zsófia - főszervező (2014–2016)
Kozma András - fesztiválszervező (2014–2018)
Mi a Színházi Olimpia?
A hagyomány és a korszerűség jegyében, illetve az ókori olimpiák szellemében 1995-ben Görögországban életre hívott színházi találkozó. Az alapítók neves rendezők és drámaírók, görög, japán, amerikai, spanyol, angol, orosz német és brazil alkotók voltak. A világszínház egyik legnagyobb és legrangosabb eseménye időről időre egy-egy városban, országban talál otthonra. A 2023-as magyarországi olimpia a Színházi Olimpiák történetének 10. eseménye.
„Nagyon fontos dolgokat éltünk meg a Színházi Olimpiának köszönhetően, mióta elindultunk a görögországi Delphoiból. (…) Mindig megpróbálunk egy vezető témát találni az olimpiának azon kívül, hogy természetesen különös figyelmet fordítunk a vendéglátó ország kulturális sajátosságaira is. Manapság izgalmas téma lehet például a kisebb és nagyobb közösségek, nemzetek szerepe a globalizáció világában. Hiszen korunkban mindenki az egyéni boldogulás útjait keresi, ami veszélyezteti a népek, nemzetek sajátos értékeit. Ez a sokszínűség ellen hat. A kollektív kincseink ápolása a mi dolgunk. Hiszek benne, hogy a Színházi Olimpiával kulturális hidakat építünk, amik segítenek egymás jobb megismerésében.”
Theodórosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia alapítója
„A Színházi Olimpia elindításakor két szempont vezérelt bennünket. (…) ahogy terjedt a globalizáció, úgy vált egyre általánosabbá a felfogás, hogy egy ország számára fontosabb a gazdasági stabilitás, mint a szellemi érték, és ez a színházi alkotók munkáját is megnehezítette. (…) a hidegháború befejezése után mindannyian arra számítottak, hogy Európa végre elindul a béke útján. Ám nem így történt. Az etnikai villongások miatt a helyzet egyre rosszabbodott, emiatt tömegek menekültek el otthonaikból. A politikai bizonytalanság közepette az emberek sebzetté és reményvesztetté váltak. A művészeket érezhetően nyomasztotta, hogy képtelenek bármit is tenni ebben a helyzetben. Ilyen körülmények között Terzopulosz úgy vélte, hogy nekünk, művészeknek össze kell fognunk, és olyan szeretettel kell alkotnunk, ami felülemelkedik a nemzetiségi korlátokon.”
Tadashi Suzuki, a Színházi Olimpia alapítója
A Színházi Olimpia alapítói
|
Theodórosz Terzopulosz (1945)
Görög rendező, az Attisz Színház alapítója. Nevéhez fűződik a Színházi Olimpia ötlete, és máig ő felügyeli a bizottság egyetértésével az olimpiák szervezését. Az antik görög drámák új szemléletű értelmezőjeként vált világhírűvé. Dionüszosz visszatérése elnevezés alatt kidolgozta saját színésztréningjét.
|
|
Tadashi Suzuki (1939)
Japán rendező, tanár, filozófus. A Suzuki Company of Toga (SCOT) alapítója és vezetője. Saját színházi módszert dolgozott ki. 1999-ben a japán olimpia főszervezője, és 2019-ben az orosz-japán olimpia társszervezője volt.
|
|
Robert Wilson (1941)
Amerikai rendező, képzőművész, stílusteremtő színházi alkotó. Egyedi látványvilágú előadásaival az 1970-es évektől nagy hatással volt az európai színházi életre is. A New York-i The Watermill Centert vezeti, ahol a világ minden tájáról érkező fiatalok vesznek részt a kurzusain.
|
|
Núria Espert (1935)
Színész, rendező, színházigazgató, a barcelonai Sala Municipal színház alapítója. Az egyik legbefolyásosabb spanyol nevű színház- és operarendező.
|
|
Tony Harrison (1937)
Az angol kortárs költészet meghatározó alakja, kiváló drámaíró. Legfontosabb előadásait a Londoni Nemzeti Színházban, a Royal Shakespeare Theatre-ben, a Metropolitan Operában rendezte.
|
|
Jurij Ljubimov (1917–2014)
A világhírű moszkvai Taganka alapítója, az orosz kulturális élet meghatározó alakja volt. A művészi szabadság, az útkeresés jelképei voltak látványos, a megszokottól eltérő, sokszor élesen politizáló előadásai. Többször rendezett Magyarországon is.
|
|
Heiner Müller (1929–1995)
Költő, esszéista, színházteoretikus, és a 20. század második felének egyik legjelesebb (kelet-német) drámaírója. Élete végén színházigazgatóként a Bertolt Brecht által alapított Berliner Ensemble-t vezette.
|
|
Antunes Filho (1929–2019)
Rendező, színházteoretikus, tanár. A brazil színház 1960-as, 70-es esztétikai, politikai megújulásának egyik vezető egyénisége. Az általa alapított és haláláig vezetett Centro de Pesquisas Teatraisban (Színházkutató Központ) színészek generációi tanultak.
|
Olimpiai városok és üzenetek
1995 – Delphoi (Görögország) – Az új évezred kapujában
1999 – Sizuoka (Japán) – Reményt teremtünk
2001 – Moszkva (Oroszország) – Színház az emberért
2006 – Isztanbul (Törökország) – Minden határon túl
2010 – Szöul (Dél-Korea) – Az ember és a szeretet
2014 – Peking (Kína) – Álom
2016 – Wrocław (Lengyelország) – A világ az igazság helye
2018 – Új-Delhi (India) – A barátság zászlaja
2019 – Szentpétervár (Oroszország) – Toga (Japán) – Hidakat teremtünk
2023 – Budapest (Magyarország) – Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
Fesztiválszámok
Az első, Delphoiban rendezett fesztiválon csupán 9 előadás szerepelt 7 országból, mintegy két hét alatt. Az 1999-es japán Színházi Olimpiára, ami két hónapig tartott, már 42 előadás érkezett 20 országból, míg a 2001-es nagyszabású moszkvai fesztivál 32 ország 97 produkcióját hívta meg két és fél hónap alatt. A 2018-as indiai olimpia még ezen is túltett, ekkor 35 országból mintegy 470 előadást mutattak be. A 2019-es olimpiának 2 fővárosa is volt, az orosz metropolisz, Szentpétervár, és a kis japán Toga, az olimpiaalapító Tadashi Suzuki színházi központja. A tervek szerint a magyarországi olimpia 35 ország 200 társulatát fogadja, mintegy 550 előadás látható majd 70 helyszínen – Budapesten és egész Magyarországon.
Ki szervezi az Olimpiát?
A Nemzetközi Színház Olimpia eszméjét és az egyes olimpiák szervezését felügyelő szervezet az úgynevezett nemzetközi bizottság. Ennek tagjai a még aktív alapítók, és mindig vannak új tagok: a korábbi olimpiák szervezői is bekerülnek a bizottságba. Az aktuális olimpiát a bizottság felkérésére az adott ország valamely tekintélyes színházi személyisége irányítja és szervezi. A 2023-as budapesti, illetve magyarországi események szervezésével a bizottság Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház vezetőjét bízta meg, majd 2023. április 19-én hivatalosan tagjaik közé választották.
Vidnyánszky Attila (1964)
RENDEZŐ, A 10. SZÍNHÁZI OLIMPIA MŰVÉSZETI VEZETŐJE
BUDAPEST - MAGYARORSZÁG
Színház- és operarendező, tanár, színházigazgató, fesztiválszervező. A ma Ukrajnához tartozó Kárpátaljáról származik, ott alapította meg máig műkodő társulatát, amelynek előadásait Nancytól Torunon át Moszkváig rangos fesztiválokra hívták többek között a moszkvai és a szentpétervári Színházi Olimpiára is. Volt a Magyar Állami Operaház főrendezője, 2013 óta a budapesti Nemzeti Színház vezetője, a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó) alapítója. Tanított Kijevben, Kaposváron, jelenleg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít színházi rendezést. Számos magyar és nemzetközi színházi díjjal rendelkezik, 2009-ben Mejerhold-díjat kapott.
10. SZÍNHÁZI OLIMPIA - BUDAPEST, MAGYARORSZÁG
A 10. Színházi Olimpia eseményein – Budapesten és szerte Magyarországon – a világ színházi életének olyan meghatározó alkotóinak előadásai láthatók, mint Theodórosz Terzopulosz, Tadashi Suzuki, Romeo Castellucci, Krystian Lupa, Szlava Polunyin, Heiner Goebbels, Silviu Purcărete, Eugenio Barba, Tiago Rodrigues, Alessandro Serra, Christoph Marthaler, Liu Libin, Declan Donnellan, Ivan von Hove és sokan mások… Ezeken túl tánc-, báb- és utcaszínházi előadások, összesen mintegy háromszáz program várja az érdeklődőket. Az olimpia központi eseményei a szervező budapesti Nemzeti Színházban, a IX. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM keretében láthatók.
2023. április 1. – július 1.
Mottó: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”
Madách Imre: Az ember tragédiája
Húsvéttól Szent Iván éjjeléig zajlik a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia Budapesten és egész Magyarországon.
Azért, mert a régi és nagyszerű színházi hagyományokkal büszkélkedő Magyarország a színházi elmélet és gyakorlat világméretű fejleményeinek aktív alakítója. A gyönyörű Budapest a világ kulturális örökségének egyedülálló műemléke, nemzetközi kulturális metropoliszként készen áll, hogy hidakat építsen más színházi hagyományok felé. Tehetséges és tapasztalt művészeti, műszaki és ügyviteli szakembereinek köszönhetően a Nemzeti Színház a magyar színházi szakma intézményi központja: egyaránt nyitott a nemzetközi avantgárd színházi elképzelésekre és a hagyományok ápolására. Ez teszi különösen alkalmassá, hogy hídként összekössön különböző iskolákat és színpadi formanyelveket. Világunkban, melyet a színházak homogenizálódása jellemez, a Nemzeti Színház a harmóniateremtés és Új Humanizmus mottó jegyében a sokszínűség, tolerancia, multikulturalizmus elkötelezett támogatója.
Theodórosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia alapítója, az olimpia nemzetközi bizottságának elnöke
A magyarországi Színházi Olimpia szervezésének kulcsfogalmai az autonómia, a szabadság és a kultúrához való hozzáférés segítése. Ennek jegyében formálódott a szervezést irányító budapesti Nemzeti Színház és a művészeti vezető, Vidnyánszky Attila olimpiakoncepciója.
Globális szinten, de az egyes országokban is ellentét feszíti a centrumok és a perifériák viszonyát. Nemcsak a gazdaságban, a kultúrában is fontos kérdés a javakhoz való hozzáférés biztosítása, az egyenlőtlenségek mérséklése. A 2023-as olimpia szervezői éppen ezért nem egyetlen intézmény, nem egyetlen város privilégiumaként tekintenek a rendezvényre, hanem mint az ország közös színházi ünnepére. Áprilistól júliusig (egyes helyeken tovább, néhol még ősszel is) szerte az országban, több tucatnyi helyszínen, mintegy háromszáz rangos színházi esemény várja az érdeklődőket.
Az olimpiához csatlakozó magyar színházak, fesztiválok, szakmai szervezetek maguk döntenek arról, kit hívnak meg, milyen fesztivált szerveznek. Minden partnerünk a saját színházi, esztétikai, ideológiai beállítottsága szerint dolgozhat, hívhat vendégtársulatot, szervezhet fesztivált. Az eddigi olimpiákhoz képest nagyobb szabadsága van minden helyi (lokális) intézménynek abban, miként használja ki az olimpia nyújtotta globális lehetőséget. A Színházi Olimpia magyar szervezői mindenkivel megosztják nemzetközi tapasztalataikat és kapcsolatrendszerüket, de lényegében csak a koordinációban vesznek részt, és a megálmodott programokhoz szükséges forrásokat biztosítják. Sem az olimpia nemzetközi bizottsága, sem a szervező budapesti Nemzeti Színház nem gyakorol kurátori feladatokat.
A magyarországi olimpiához csatlakozó budapesti és a vidéki teátrumok egy külföldi és egy határon túli produkciót fogadnak – hogy melyeket, arról ők maguk döntenek. Így a Magyországgal szomszédos országok magyar nyelvű színházi műhelyei is részesei lehetnek az olimpiának, a külföldi társulatok meghívása pedig tartós nemzetközi kapcsolatok kialakulását jelentheti a magyar teátrumok számára.
Az alapításának 200. évfordulóját ünneplő Miskolci Nemzeti Színház, valamint a kortárs magyar színházi seregszemlét szervező Debrecen az olimpia kiemelt helyszínei. Az ISTA (International School of Theatre Anthropology) műhelyként működik Pécsváradon Eugenio Barba szellemi irányítása alatt.
A magyar bábszínházak és a táncművészek is egész országra kiterjedő programsorozattal csatlakoznak az olimpiához.
Számos kisebb fesztivált is szerveznek a partnerek, többek között Budapesten a százéves Operettszínház, valamint az ifjúsági és gyerekszínházi profillal rendelkező Kolibri. Az alternatív szcénát a Jurányi Ház és a Bethlen Téri Színház képviseli. A Győri Nemzeti Színház a Duna menti teátrumokat fogja össze. Az amatőröknek és a diákszínjátszóknak is lesznek fesztiváljai. A programban utcaszínházi látványosságok éppúgy szerepelnek, mint szakmai események: könyvbemutatók, workshopok, mesterkurzusok, kiállítások és konferenciák.
Az olimpia egyik fókuszát a magyar drámairodalom egyik legnagyobb alkotója, Madách Imre jelenti, aki 200 éve, 1823-ban születetett, és akinek 140 éve mutatták be fő művét, Az ember tragédiáját, amely Goethe Faustjához mérhető remekmű. Madách munkásságát nemcsak konferenciák, új könyvek mutatják be, hanem egy egyedülálló esemény is.
A világ számos országának színművészeti iskoláiból érkeznek csoportok, akik Az ember tragédiája egyes részleteit előadják, majd ezekből egy nagy közös produkció is készül.
Az ember tragédiájából származik 2023-as Színházi Olimpia mottója is: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”
A budapesti Nemzeti Színház a 2023-as magyarországi Színházi Olimpia szervezője. Az 1837-ben alapított intézmény korokon átívelően a magyar nyelvű színjátszás meghatározó központja máig.
A 2023-as olimpia művészeti vezetője – a Nemzetközi Színházi Olimpia nemzetközi bizottságának felkérésére – Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója.
Vidnyánszky Attila vezetése alatt a Nemzeti Színház rendkívül széles nemzetközi kapcsolatrendszert alakított ki, többek között a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM 2014-ben történt megalapításával.
A 2014-ben alapított MITEM Magyarország legnagyobb nemzetközi színházi fesztiválja, amely a nyitottság és a párbeszéd jegyében szerveződik. A MITEM olyan művészeti találkozóhely, ahol különböző kultúrák, ideológiák, színházesztétikák képviselői szabadon, az egymás iránti kíváncsiság és tisztelet jegyében mutathatják meg alkotásaikat, képviselhetik nemzetük színjátszását. A MITEM sikere miatt döntött úgy a Színházi Olimpia nemzetközi bizottsága, hogy a Nemzeti Színházat és Vidnyánszky Attilát bízta meg a 2023-as olimpia megszervezésével.
A magyarországi Színházi Olimpia Magyarország Kormányának 4,5 milliárd forintos támogatásával valósul meg.
A 10. Színházi Olimpia jelképe egy bárka. A bibliai párhuzamot is megidézve ezen menthetjük át önmagunkat és értékeinket. Hogy hová? Azt reméljük, a békés jövőbe.
A színház olyan „bárka”, ahol a tradíció és az újítás kéz a kézben járnak, akkor is, ha összesimulnak, akkor is, ha vitában állnak egymással. A színházművészetben a tradíció újítás nélkül, az újítás tradíció nélkül zsákutca. Ha azonban a hagyomány és az újítás az alkotás szabadságában találkozik, akkor mindig új és új fénytörésben vizsgálhatjuk életünket. Így pontosabban reagálhatunk a művészet eszközeivel a világunkat feszítő konfliktusokra, mint a globalizáció, a nagyhatalmi versengés, a klíma- és energiaválság, a migráció és a túlnépesedés, a háborúk, a világjárvány, az emberi jogok, a vallásüldözés… és még sorolhatnánk ennek a nyolcmilliárdnyi lakost számláló globális falunak, a Földnek minden gondját.
Európában, a szomszédunkban háború van. Nagyhatalmak és kis országok nukleáris fegyverek alkalmazásával fenyegetőznek. Egymásnak feszül Amerika és Kína, hogy számos helyi fegyveres konfliktusról, polgárháborúról ne is beszéljünk a Közel-Keletről vagy Afrikából. És ne felejtsük: egy világjárvány felforgatta az egész világot, és még nem tudjuk, túljutottunk-e a rajta. Recesszió sújtja az egész globális gazdaságot…
Ilyenkor felmerül a kérdés: mi a művészek dolga? Szükség van-e ilyenkor a művészetre? Van-e létjogosultsága ezekben az időkben egy olyan kulturális eseménynek, mint a Színházi Olimpia?
Az olimpia alapítói 1995-ben az ókori játékok szellemiségét hangsúlyozták. Az egymással örökös harcban álló görögök egykoron a versenyek idejére szüneteltették a harcot. Ma a háborús konfliktusok és bizalmatlanság által terhelt nemzetközi viszonyok idején, és a COVID által megtépázott mindennapokban a béke üzenete rendkívül aktuális.
Mi, a 10. Színházi Olimpiát szervező művészek megvédhetjük, és ahol szükséges, újjáépíthetjük a politika, a háború barbársága által lerombolt hidakat. Ehhez józanságra és mértékletességre, a jövőbe vetett hitre és egymásba vetett bizalomra van szükségünk. És mindenekelőtt: a párbeszéd fenntartására a művészet és a kultúra minden jószándékú képviselőjével, nemzeti, vallási, politikai hovatartozástól függetlenül. Többek közt az ukrán színházművészekkel, akik a háború ellenére is tovább dolgoznak, előadásokat hoznak létre, és reményeink szerint részt tudnak venni a 2023-as Színházi Olimpia programjában. Hiszünk a színházművészet magasabbrendű, közösségteremtő erejében, Gerhardt Hauptmann szavait idézve: „A színház a nézőkkel együtt – a legősibb és legnagyobb létszámú spirituális közösség a világon.”
2023. április 1. és július 1. között – számos program esetében még ezen az időszakon is túl – Magyarországra költözik a sokszínű színházi világ. De mondhatjuk úgy is, a világszínház központja Magyarország lesz.