Nemzeti Színház, Budapest, 2024. április 6 – 28.
Óh, szent költészet, eltünél-e hát
E prózai világból már egészen?
(Madách Imre: Az ember tragédiája)
KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓK
A MITEM-előadásokat követően találkozhatnak a produkciók alkotóival, mely által mélyebb bepillantást nyerhetnek egy-egy előadás születésébe, és egyúttal lehetőség adódik, hogy megoszthassuk egymással és az alkotókkal a gondolatainkat, élményeinket, valamint föltegyük a látottakkal kapcsolatos kérdéseinket.
Biztosítsa helyét a 2024-es MITEM előadásaira - vásároljon MITEM bérletet!
Tamási Áron Színház – Románia, Sepsiszentgyörgy
Rendező: Bocsárdi László
Magyar nyelven angol felirattal.
3 óra, 1 szünettel.
A Vízkereszt Shakespeare komédiái sorában a legutolsó – szintézise mindannak, amit a szerző az eddigi vígjátékaiban kipróbált és sikerrel színpadra vitt. Ez a darab rendkívül bonyolult és árnyalt emberi viszonyokat, testvéri, uralkodó-szolgai, baráti, de legfőképpen szerelmi kapcsolatokat taglal, túlmutatván a komédia műfaji sajátosságain. Olyan vékony határ húzódik a felszabadító, könnyed és örömteli komédia és a fenséges hangvételű tragédia között, hogy szinte mindkét kulcsban teret biztosít az értelmezési lehetőségekre. Bocsárdi László a Hamlet színpadra állításával a „kizökkent a világ” állapottal való szembesülést, a tragikus világérzethez való viszonyunk megfogalmazását tűzte ki célul, és a Víkereszttel folytatódik ez a kísérlet és keresés.
A Vízkereszt Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátéka, amely látszólag egyszerű mű, a lényege a felszabadult, vidám bolondozás, a sokszoros félreértések és csalódások, álruhák és átöltözések kavalkádja. Már a korai kritikusokat is elgondolkodtatta azonban, hogy a mű 1601-ben a Hamlettel egyidőben keletkezett. A fontosabb szereplők lényegében egyetlen érzelmet bontanak ki a darabban: a viszonzatlan, reménytelen szerelem motívumát. Orsino, Illíria hercege szerelmes a szép Oliviába, aki rá sem hederít. Ugyanakkor Viola annál is inkább reménytelenül vágyódik Orsino után, mert ahhoz, hogy a közelébe kerüljön, fiúruhába kell öltöznie, és ura bizalmasaként, annak mintegy szerelmi postásaként kell asszisztálnia Olivia meghódításához. Olivia pedig éppen Violáért rajong olthatatlanul. A sok semmibe futó érzelem már eleve valami tragikus felhangot visz a műbe, és ezt nem ellensúlyozza, sokkal inkább kiemeli a bohócok féktelen tréfálkozása, valamint Malvoliónak, Olivia udvarmesterének (aki egyébként szintén reménytelenül szerelmes) állandó kifigurázása. Az egyszerű vígjáték azonban a végére talányos, összetett művé alakul, valódi shakespeare-i remekművé.
Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
ORSINO herceg, Illíria uralkodója - Mátray László
VIOLA, fiatal nemeslány - Kovács Kati
SEBASTIAN, Viola ikertestvére - Derzsi Dezső
ANTONIO, tengerésztiszt, Sebastian oltalmazója, KAPITÁNY, Viola megmentője - Fekete Zsolt
OLIVIA, fiatal grófnő - Szalma Hajnalka
MÁRIA, nemes hajadon, Olivia társalkodónője - Gajzágó Zsuzsa
VITÉZ BÖFFEN TÓBI, Olivia nagybátyja - Diószegi Attila
VITÉZ FONNYADI ÁBRIS, Böffen barátja - Erdei Gábor
MALVOLIO, nemesember, háznagy Oliviánál - Pálffy Tibor
FESTE, tréfamester („bolond”) - Nemes Levente
FÁBIÁN - Nagy Alfréd
1. Rendőr - Derzsi Dezső
2. Rendőr - Orbán István
3. Rendőr - Gecse László
4. Rendőr - Farkas Csaba
Zenész - Simó Lakatos Barna
Dramaturg: Ungvári Zrínyi Ildikó
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Adriana Grand
Zeneszerző: Boros Csaba
A rendező munkatársa: Benedek Zsolt
Ügyelő: Veres Edit
Súgó: Gazda Szende
Galéria
Baskír Köztársaság, Belgium, Bulgária, Georgia, Görögország, Izrael, Luxemburg, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia, Törökország
Partnerek:
