Triptichon: Az eltűnt ajtó, Az elveszett szoba és A rejtett padló

Triptichon: Az eltűnt ajtó, Az elveszett szoba és A rejtett padló 14

Peeping Tom, Brüsszel, Belgium

Rendező: Gabriela Carrizo, Franck Chartier

Szöveg nélkül, táncelőadás

2 óra 5 perc, 1 szünettel.

Az eltűnt ajtó, Az elveszett szoba és A rejtett padló című triptichon szereplői kijárat nélküli terekben bolyonganak. Egy ideált keresve indultak útnak, telve álmokkal, reménnyel. Ám eltévedtek, és most rejtelmes, kísérteties labirintusban kerengnek körbe-körbe. A szereplők a valóság és a képzelet határán élnek, a természet erői vezérlik őket bizonytalan sorsuk felé. A trilógia részei különböző helyszíneken játszódnak, filmdíszletre emlékeztető környezetben. Az eltűnt ajtó helyszíne egy szoba illetve folyosó, tele ajtókkal, amelyek egyike sem nyílik. Az elveszett szoba cselekménye egy hajókajütben játszódik, és a szereplők belső világára összpontosít. A rejtett padló pedig egy használaton kívüli étterem vendégterében játszódik, ahol természeti erők vették át az irányítást. Az epizódok közötti díszletváltás a nézők szeme láttára, az előadás részeként zajlik, mintha élőben szerkesztett filmben lennénk.

Táncosok

Konan Dayot
Fons Dhossche
Lauren Langlois
Panos Malactos
Alejandro Moya
Fanny Sage
Eliana Stragapede
Wan-Lun Yu

Díszlettervező: Gabriela Carrizo, Justine Bougerol
Jelmeztervező: Seoljin Kim, Yi-chun Liu, Louis-Clément Da Costa
Zeneszerző: Raphaëlle Latini, Ismaël Colombani, Annalena Fröhlich, Louis-Clément Da Costa, Eurudike De Beul
Hangdramaturg: Raphaëlle Latini
Művészeti asszisztens: Thomas Michaux,
Világítástervező: Tom Visser

Műszaki koordinátor: Giuliana Rienzi
Technikusok: Bram Geldhof, Ilias Johri (világítás), Jonas Castelijns (hang)

Ügyelők: Thomas Dobruszkes (ügyelő), Clement Michaux, Kato Stevens (asszisztensek)

Az előadás gyakornokai: Lisa Gunstone, Robin Appels - Adrift, az NDT I táncosainak közreműködésével: Chloe Albaret, Lydia Bustinduy, César Faria Fernandes, Fernando Hernando Magadan/Spencer Dickhaus, Anna Hermann, Anne Jung, Marne Van Opstal, Roger van der Poel, Meng-ke Wu, Ema Yuasa/Rena Narumi, művészeti asszisztensek: Louis-Clément Da Costa, Seoljin Kim és Yi-Chun Liu.

Együttműködő partner:
a magyarországi Belga Nagykövetség, Flandriai Képviselet.

Rendező / koreográfus

Gabriela Carrizo

Franck Chartier

Nemzeti Táncszínház

Gabriela Carrizo

(1970, Córdoba, Argentína) tízéves korában kezdett el táncolni. Interdiszciplináris iskolába járt (csak ott működött kortárs tánccsoport abban az időszakban gyermekek és tizenévesek számára), amelyet Norma Raimondi vezetett, aki az iskolát később a Córdobai Balett Egyetemmé alakította. Gabriela néhány évig ebben az iskolában táncolt, első koreográfiáit is itt alkotta. 19 évesen Európába költözött, dolgozott Caroline Marcadéval és Alain Platellel (les ballets C de la B, La TristezaComplice 1997; Something on Bach, 1998), Koen Augustinians-szal (Portrait Intérieur, 1994), valamint a Needcompany-val (Images of Affection, 2001). Közben saját műveket is alkotott. Az Et tuttosara et d'ombra di caline című művével szólóban lépett fel, majd Einat Tuchmannal és LisiEstarasszal együttműködésben megalkotta Bartime című művét. A les ballets C de la B megbízásából elvállalták a Farkas című opera koreográfiáját is (2002). Gabriela szerepelt FienTroch Kid (2012) című filmjében, 2013-ban pedig a Holland Táncszínház (NDT I) felkérésére megalkotta Az eltűnt ajtó című rövid darabját, majd 2015-ben a müncheni Residenztheaterrel együttműködésben a The Land című művét, 2022-ben pedig megalkotta második darabját a Nederlands Dans Theater (NDT 1) számára, a La Ruta címmel.

Franck Chartier

Franck Chartier (1967, Roanne, Franciaország) tizenegy évesen kezdett táncolni. Tizenöt éves korában édesanyja a Cannes-i Rosella Hightowerbe küldte klasszikus balettet tanulni. 1986-tól '89-ig tagja volt Maurice Béjart Ballet du 20ème Siècle társulatának. A következő három évben Angelin Preljocajjal dolgozott, a Le spectre de la rose című darabban táncolt az Opéra de Paris-ban. 1994-ben Brüsszelbe költözött, hogy felléphessen Rosas Kinok című előadásában (1994), azután ott maradt, Ine Wichterich és Anne Mouselet duóiban szerepelt, valamint a Needcompany (Tres, 1995) és a Les Ballets C de la B La TristezaComplice, 1997; Iets op Bach, 1997; Farkas, 2002 előadásaiban táncolt. 2013-ban a Göteborgi Opera felkérésére megalkotta a 33 rue Vandenbranden című operát a Peeping Tom 32 rue Vandenbranden előadás alapján, és elkészítette JerômeDeschamps Marouf, savetier du Caire című vígoperájának koreográfiáját az Opéra Comique de Paris számára. A Nederlands Dans Theater felkérésére 2015-ben megrendezte Az elveszett szobát, Gabriela Carrizo Az eltűnt ajtó (2013) című darabja után másodízben együttműködve a holland tánctársulattal. E darabbal elnyerte a rangos holland "Legszínvonalasabb táncelődás 2016" Hattyú Díjat. 2017-ben került sor A rejtett padló világbemutatójára, ez második közös munkája az NDT-vel és egyben az Adrift című trilógia utolsó rövid darabja is Az eltűnt ajtó és Az elveszett szoba mellett.Chartier 2021-ben a Grand Théâtre de Genève számára készítette el a Peeping Tom első operáját, a Dido & Aeneas-t, 2022-ben pedig az Oiwa című duettet a Ballet National de Marseille-vel és számára.

Galéria