Biztosítsa helyét a 2024-es MITEM előadásaira - vásároljon MITEM bérletet!

 
Vissza az előadásokhoz

Szerelmes énekek téren és időn túl - a bengáli Bauloktól

Szerelmes énekek téren és időn túl - a bengáli Bauloktól

Parvathy Baul együttese, India

Rendező: Parvathy Baul

Bengáli nyelven magyar felirattal.

2 óra, szünet nélkül.

Ez az előadás két különböző művészeti ág egyedülálló szintézisét adja. A vizuális álpaná* motívumainak kibomlását mutatja be bául dalok kíséretében, amelyek az Isteni utáni sóvárgás ezernyi érzelmi színárnyalatát fejezik ki. A bengáli bául főként szóbeli hagyomány, lényegében a jógik, szúfik és misztikusok gyakorlatához kapcsolódik. Arra szolgál, hogy megélhessük a nagy szentek dalokban elbeszélt bölcsességét. Évezredekkel ezelőtt gyakorolták már, és a mai napig élő hagyomány, amely napról napra tovább fejlődik Bengálban a kortárs bául mesterek költészetében. Küldetése, hogy emlékeztessen, ráébresszen az egyetemes szeretet virágjára, amely minden szívben kinyílhat kaszttól, társadalmi rétegektől, vallástól vagy bármely más, emberek alkotta határoktól függetlenül. A bául dalok többnyire egyszerű bengáli köznyelven szólalnak meg, mégis szokatlan nyelvi kifejezésmódban, úgynevezett Szandhjá Bhásá stílusban, vagyis egyfajta félhomályos, titkos nyelven megírt versek, melyek több réteget hoznak össze azáltal, hogy a hétköznapi falusi élet, a természet, az emberi szerelem egyszerű metaforáinak áttetsző fátylán túl kifinomult, rejtőzködő jelentést hordoznak. A hazánkban is jól ismert 20. századi indiai költő, Rabíndranáth Tagore rajongott a bául költészetért, és sokat tett azért, hogy az irodalmi életben ismertté tegye. 

    * álpaná - szakrális föld- és padlófestészet. A szó a szanszkrit álimpanából (“bemeszelés”, “bekenés”) ered. Hagyományosan az asszonyok rajzolták rizs- és lisztpasztával a ház elé napfelkelte előtt, hogy áldást hozzon arra a napra. Az előadásban három festőművész egy több méter átmérőjű álpanát fest majd, melybe a végén a nézők is berajzolhatják a maguk motívumait.

A zenei együttes tagjai (valamennyien a bául hagyomány beavatott mesterei) az egyhúrú éktáron és ritmus-hangszereken játszanak. Már a több ezer évvel ezelőtti indiai szentiratban, a Számavédában is találkozunk az éktárral, amely az Egység szimbóluma, egyetlen húrja, mint a Nap egy sugara, amely a Földet érinti, és kettejük egyesüléséből valami új születik. Az éktár hangját az “AUM” (ÓM) hangjának tekintik, de anáhat nád vagyis „nem megszólaltatott”, azaz önmagától zengő hangként is ismerik. Parvathy Baul (Párvatí Bául) ars poetica-ja, mesterét, Sanatan Das Bault (Szanátan Dász Bául) idézve a következő: “Mi csupán az éktár hordozói vagyunk; csakis az éktár dönt – ő utazik, ő énekel és ő találkozik emberekkel, mi csak elvisszük őt különböző helyekre. Olyan végtelenséget találok ebben az egyetlen húrban, hogy elegendő számomra ahhoz, hogy átkeljek vele az életemen.“

Támogatók:
- 

Ízelítő:

 

Énekesek:
Parvathy Baul, Satyananda Das Baul, Lakshman Das Baul

Húros hangszer: Niranjan Halder
Srí khol: Pijush Biswas
Dhol: Chetan Das
Álpaná festőművészek: Rabi Biswas; Jhumki Hembram

Művészeti vezető
GH
Gobbi Hilda Színpad
Parvathy Baul

Parvathy Baul

Nyugat-Bengáliából származó énekes, festőművész és mesélő. Gyermekkorától részesült zenei és táncoktatásban, majd vizuális művészeteket tanult Santiniketanban, a hazánkban is jól ismert indiai költő, Rabindranath Tagore által alapított Kala Bhavan Egyetemen. Itt hallotta először későbbi mesterének, Sanatan das Baulnak a koncertjét, amelynek hatására az évezredes bául hagyomány útjára lépett. 1995 óta lép föl szülőhazájában, Bengáliában és szerte Indiában. Számos nemzetközi fesztiválon is részt vett meghívott vendégművészként: Festival de l’Imaginaire (Párizs), Festival international du Conte et du Monodrame (Beirut, Libanon), Ethnomad (Genf, Svájc). Nevezetes helyszíneken vendégszerepelt világszerte: a kiotói Nó-színházban együtt lépett föl a Kamigata-mai és a Kyogen japán tánchagyományát folytató előadókkal; szerepelt a New York-i World Music Centerben, a Chicagói Egyetemen, valamint Peter Schumann színházában (Bread and Puppet Theatre, Vermont). Bául dalai, a metszetei és videó-dokumentumai megtalálhatóak az amsterdami Tropenmuseum dél-ázsiai gyűjteményében.

2012-ben létrehozta az első indiai női színházi fesztivált, a Tantidharit, amely a Julia Varley (ODIN TEATRET) által kezdeményezett Magdalena-projekttel áll kapcsolatban. A fesztivált Auroville-ben és Pondicherryben rendezték meg, lehetőséget teremtve a nőknek arra, hogy tradicionális és kortárs háttérrel rendelkező művészek találkozhassanak. Színházunkban 2016 őszén Eugenio Barba The Tree című rendezésében lépett fel.

Vissza az előadásokhoz Oldal tetejére

Baskír Köztársaság, Belgium, Bulgária, Georgia, Görögország, Izrael, Luxemburg, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia, Törökország