Vissza az előadásokhoz

MÍTIKASZ-CSÚCS (Az Olümposz tetején)
 18

MÍTIKASZ-CSÚCS (Az Olümposz tetején)


Troubleyn Laboratorium, Antwerpen, Belgium

Rendező: Jan Fabre

Angol nyelven, rövid olasz, német, horvát, gael és francia nyelvű betétekkel (ismétlésekkel), angol és magyar felirattal

8 óra, szünet nélkül.

Az Olümposz legmagasabb csúcsát Mítikasznak hívják. A görög szó jelentése: orr. Mivel ezen a hegyen élnek az istenek, az Orr valamennyi isten orra. Örömmel szívják be az alant, a völgyben lakóktól feléjük áradó illatokat. Az emberek gyógynövényeket, állatokat és más embereket áldoznak. Fegyvert kovácsolnak és háborúznak. A háborúnak, halálnak szaga van, a szerelemnek illata. Az istenek élvezik a világ illatát. Házigazdánk az elbűvölő gender-fluid isten: Dionüszosz. Ünnepel mindent, ami emberi: a szeretetet, békét, egységet, tiszteletet, röviden sz.b.e.t, de ezek ellenkezőjét is: a gyűlölködést, széthúzást, megvetést. Ebben az előadásban megvalósulhat a gyönyörű álom, a gonoszságra késztető gyász, a boldog szerelem, a borzalmas fájdalom. Rég halott hősök jelennek meg és kelnek életre. Például Oidipusz, aki végzete elől menekülve rohant vesztébe, önnön szemét kivájva. De vajon tényleg vak? És lánya, Antigoné, a történelem első anarchistája, hogyan látja világunkat? Prométheusz is feltűnik: az ember, aki fel mert mászni a Mytikasra. Aki fel akarta szabadítani az emberiséget, s ezért szörnyű árat fizetett. Mit üzennek nekünk sok évszázad gyötrelmei után?

A Mítikasz-csúcs (Az Olümposz tetején) színpompás, illatos előadás, sírszéli mulatozás, a szépség és szenvedély ünnepe, miközben a világ a vesztébe rohan. Rituális játék is egyben: arra késztet, hogy belegondoljunk a jövőnkbe. 

 

2024. április 13., szombat,  14:00 – 22:00 óra, nagyszínpad

Koncepció és rendezés: Jan Fabre
Szöveg: Jogan de Boose
Zene: Alma Auer
Dramaturg: Miet Martens 
Világítás- és technikai design: Wout Janssens
Koreográfia: Jan Fabre &Ivana Jozic

Előadók:
Alma Auer, Annabelle Chambon, Anny Czupper, Cédric Charron, Conor Doherty, Gustav Koenigs, Irene Urciuoli, Ivana Jozic, Matteo Franco, Pietro Quadrino, Stella Höttler

Vendégdramaturg: Sylvia Solakidi
Jelmeztervező: Kasia Mielczarek
Bársonyköpenyek: Aravinda Rodenburg szabómester
Hangmérnök: Sam Geerts
Technikus: Kevin Deckers
Gazdasági vezető, feliratok: Joost Claes
Médiakapcsolatok: Sophie Lukersmith
Fotó: Hanna Auer

Nemzetközi turnévezető: Aldo Grompone
Carnezzeria – Perpodium koprodukció, a Belga Szövetségi Kormány Adókedvezményével
Köszönet a Troubleyn/Jan Fabre vzw igazgatóságának és közgyűlésének

Koncepció és rendezés
NSZ
Nagyszínpad
Jan Fabre

Jan Fabre

Jan Fabre-t (Antwerpen, 1958) hazájában és külföldön egyaránt nemzedékének egyik legújítóbb, legsokoldalúbb művészének tartják. Közel 40 éve színházi alkotó, szerző és képzőművész. A határokat feszegeti minden műfajban, amellyel foglalkozik. Nagy mesterművét, a tragédia kultuszát dicsőítő, nagy sikerű Olümposz (Mount Olympus) című (24 órás) előadást 2015-ben alkotta. A görög tragédiák témáit feldolgozó, 24 órán át tartó mostre produkcióban 27 előadó lép fel. A Mitikasz-csúcs (Az Olümposz tetején) című 8 órás előadással Jan Fabre folytatja a görög drámák - a thébai mondakör, Oidipusz és Antigoné - feldolgozását. A Mitikasz-csúcs (Az Olümposz tetején) bemutatja, hogyan gondolkodik a színházról Fabre: a színház összművészeti alkotás, amelyben a szó átgondolt, funkcionális helyet kap a tánc, a zene, az opera, a színpadi elemek és az improvizáció mellett. A visszafogottság, amellyel Fabre a szöveget használja, a színházi alkotás új módszertanát hozza létre.

 

A színházcsináló Fabre a hetvenes évek végén, még egészen fiatalon nagy port kavart performer művészként. Pénz című performanszában a közönségtől összeszedett pénzkötegeket gyújtott meg, és a hamuval rajzokat készített. 1982-ben az Ilyen a színház című művével, mint az várható és előrelátható volt, virtuális bombát helyezett az akkori színházi vezetés széke alá. Ezt két évvel később, A színházi őrület hatalma című, a Velencei Biennálé felkérésére alkotott művel is megismételte. Jan Fabre azóta a nemzetközi színházi élet egyik legsokoldalúbb művészévé nőtte ki magát. A "valós idejű előadás" - avagy "élő installáció" - bevezetésével szakít a kortárs színházi konvenciókkal, koreográfiai radikális módszertanát alkalmazza a klasszikus táncművészet újjáélesztésére. Saját darabokat már 1975 óta ír, ám ezek előadására 1989-ig kellett várni. Fabre szövegei különleges miniatúra-csokrok, írásmódja rendkívül nyitott, színházfelfogását gazdag formanyelv jellemzi,  dialógusait egyéb elemek – tánc, zene, opera, performansz, improvizáció –- egészítik ki. Káosz és fegyelem, ismétlődés és őrület, metamorfózis és anonimitás mind-mind nélkülözhetetlen összetevői Fabre színházának. A nyelvhasználatára jellemző tűpontosság és visszafogottság újszerű megoldásokra ösztönöz, melyek a szövegeivel dolgozó más rendezőknél is megjelennek. Az ősi rítusok és filozófiai kérdések mellett Fabre olyan témákkal is foglalkozik, mint az erőszak, a vágy, a szépség és az erotika. A test minden formában tárgya vizsgálódásainak már az 1980-as évek eleje óta. Jan Fabre (Antwerpen, 1958) az Iparművészeti Intézetben és a Királyi Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait. Otthon és külföldön egyaránt nemzedékének egyik legújítóbb, legsokoldalúbb művészeként ismerik. Az elmúlt 30 évben színházi alkotóként, íróként és képzőművészként is tevékenykedett. Jan Fabre arról híres, hogy tágítja a horizontot minden műfajban, amelyben művészi látásmódját érvényre juttatja. 

 

A szerző Fabre színházi előadásra szánt darabokat alkot. A hetvenes évek elején azért kezdett írni, hogy formába öntse a már akkor is erőteljes képzeletvilágát. Darabjai sok év elteltével kerültek a nagyközönség elé, mikor a szerző maga állította színpadra őket. Más darabjai a próbák során, a színészekkel improvizálva születtek. Egyes esetekben pedig a szerző írásaiból és rögtönzött szövegkönyveiből álltak össze. Fabre számos darabja kedvenc színésznője, Els Deceukelier számára írt monológ. Ám többszereplős művei is feltűnően monológszerűek. Fabre színházi munkásságában alig találunk valósághű párbeszédet vagy életből vett motívumot. Inkább költői koncepciókat, a szerzőt lenyűgöző ősi rítusokat és témákat, az őt szüntelenül foglalkoztató filozófiai kérdéseket jelenítik meg. De éppúgy megtalálható bennük a teljességgel megélt élet erőszakossága és gyönyöre, a szépség, az erotika, a mulatozás tobzódó, olykor sötét élményvilága – utóbbiban Fabre hol megmerítkezik, hol meg eltávolodik tőle. Jan Fabre irodalmi munkássága egyúttal a színházról való gondolkodását is tükrözi: a színház átfogó műalkotás, amelyben a beszédnek átgondolt funkciója van a tánc, a zene, az opera, a performansz-elemek és az improvizáció mellett. Az általa alkalmazott nyelvi szigor újító színházcsinálásra készteti. Amikor más rendezők dolgoznak a darabjaival, ők sem tudnak belőlük hagyományos színházi előadást létrehozni. És az utóbbi években Jan Fabre darabjait valóban rendszeresen játsszák más társulatok. 

 

A képzőművész Jan Fabre munkásságát az Angelos magáncég fogja össze: a múzeumok és galériál kiállításaitól kezdve az állami és magánmegrendeléseken át a katalógusok, különkiadások megjelentetéséig ez a cég szervez és intéz minden projektet. Az Angelos egyben Fabre filmjeinek producere, előadásainak koordinátora Kapcsolattartó tevékenységet folytat a múzeumok, galériák, szabadúszó kurátorok, kiadók, gyűjtők, újságírók számára egyaránt.

Vissza az előadásokhoz Oldal tetejére

Baskír Köztársaság, Belgium, Bulgária, Georgia, Görögország, Izrael, Luxemburg, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia, Törökország