12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

A darab a barokk olasz festőművész, Caravaggio életét és életművét járja körül. A szent és a profán kapcsolatát mutatja be, amely – a látszattal ellentétben – egyáltalán nem egyértelmű. Caravaggio vallásos témájú festményeit zseniálisként tartják számon, amelyek megerősítenek a hitben. Jóllehet Caravaggio, aki mecénásai körében nemcsak festményeivel, hanem megdöbbentő durvaságával is hírnévre tett szert, önmaga is két végén égette a gyertyát, soha nem habozva, ha bármilyen elképzelhető bűn elkövetéséről szó volt. Többször tartózkodott homályban, mint fényben – úgy a vásznon, mint a magánéletében. Bűnös és szent egyszemélyben, akinek a festészet volt az egyetlen igaz létezése – lelkének kizárólagos menedéke. Létezhet-e ilyesfajta nem megszokott aszkétizmus? Nem titkolt kegyetlenség és fenséges szépség – hogy fér meg mindkettő egy emberben? Milyen titkos szövedék köti össze az ördögi gonoszságot a mennyei jósággal?