12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Cyranonak mindene megvan a boldog élethez: éles elme, ragyogó katonai karrier, hatalmas szív. De miért gondolja mégis, hogy méltatlan Roxán szerelmére? Talán azért, mert az orra éppoly nagy, mint a szíve? Ékesszólását a jóképű Christiannak, egy fiatal katonának kölcsönzi, aki járatlan a szerelem költészetében, nem birtokolja annak magasztos nyelvezetét, rímeit, a fiú így a Cyrano által írt gyönyörű szerelmes levelekkel nyeri el Roxán szívét. De vajon meddig tartható fenn ez a bonyolult viszony?

A 19. századi francia drámaíró, Edmond Rostand a Cyrano de Bergerac felejthetetlen szerelmi történetével vált a világirodalom egyik legnagyobb színpadi írójává. A darab színrevitelével Rimas Tuminas egy rendkívül összetett drámát tár elénk, amely a szabadság, a szerelem, a halál, a társadalommal való konfliktus, és a háború témáit járja körül. A cselekmény történelmi hátterét a 17. században zajló francia-spanyol háború adja. Cyrano maga is részt vett a spanyol erődök ostromában, ami, sajátos karaktere, szabadság iránti szenvedélye mellett bátorságát és Franciaország iránti elhivatottságát is tükrözi, és életeszményét is nagyban meghatározza. A rendező az előadásban fölvetett emberi-társadalmi kérdések révén elkerülhetetlenné teszi az élő párbeszédet a ma is égető, emberi mivoltunkat megkérdőjelező jelenségekről, a halál elkerülhetetlenségéről, külső-belső konfliktusainkról, szabadságeszményeinkről, kompromisszum-készségünkről, a szerelem és a szeretet erejéről, és a mindezen értékeket felborító, újrarendező háború hatásairól.

Kritikai Visszhang: 

Köszönöm a Gesher Színháznak a lehetőséget, hogy a valóság fölé emelkedhettem. Még ha csak néhány órára is.” – Alla Borisova

„Cyrano rendkívül sokoldalú; egyszerre változik és marad ugyanaz. Egyszerűen csodálatos, ez a nagyszerű ember – gyönyörű, intelligens, tehetséges, és arra rendeltetett, hogy harcoljon az ellenségeivel, csupán azért, hogy a halál küszöbén elnyerje a szerelmet.” – Alexander Mikhaylov